Hampuk Richárd

A kommunikációról

Madarat tolláról, embert reklámjáról?

Hampuk | 2011. június 17. 16:33

Az elmúlt hetekben rátapadtam a televízióm képernyőjére. A hétvégéket és az éjszakáimat nem kímélve figyeltem a hazai csatornák adását. Nem lettem televízió fanatikus, csak kíváncsi voltam arra, hogy milyen arányban tűnnek fel egyes szereplőtípusok a Magyarországon vetített reklámokban.

A kutatás során csak a kereskedelmi célú reklámokat jegyeztem fel. A másfél-két hetes megfigyelési időszak során összesen 90 különböző reklámot rögzítettem. A reklámblokkokat különböző időpontokban, különböző csatornákon tekintettem meg. A támogatási és TCR (Társadalmi Célú Reklám) szpotokat nem raktam bele az adathalmazba.

A kutatás nem reprezentatív.

Nagy meglepetések nem értek az eredmények láttán, azonban néhány gondolatot megerősítettek bennem. Jól látszik, hogy a legtöbbet nők szerepelnek az itthon vetített reklámokban. Őket a férfiak, majd a gyermekek követik. Az idős emberek kategória alatt azokat értem, akik a kinézet és az alakított karakter alapján ötven évnél idősebbnek gondoltam. Néhány évvel ezelőtt készült egy nagyon jó kutatás többek között arról, hogy többnyire negatív szerepben 'tündökölnek' az ötven feletti karakterek, ezt én most ezen a mintán nem tapasztaltam. Az idős szereplők tekintetében a nők és férfiak aránya majdnem ugyanannyi (13 szpotból 7-ben jelent meg férfi és 8-ban nő ?tehát volt olyan reklám is, amiben mindketten szerepeltek-). 

A reklámokban megjelenő külföldi karakterek és állatok aránya megegyezik. Mindegyik 3-3%ban szerepel a szpotokban. Érdekes, hogy a vizsgált reklámok közül egy magyar gyártásúban sem szerepelnek külföldiek. 

Jellemzi a társadalom állapotát, hogy egy reklámban sem tűnt fel kisebbségi állampolgár vagy fogyatékkal élő. Az előbbi már csak azért is érdekes, mert egyes becslések szerint jelenleg 600-700 ezres csoportról beszélünk. Persze nem hasonlíthatjuk magunkat az Egyesült Államokhoz, de ott azért jóval magasabb számban jelennek meg fekete vagy spanyol/mexikói színészek a hirdetésekben.

Nem akarok mélyenszántó társadalmi problémákat boncolgatni, de azért elgondolkodtató, hogy a cégek miért nem jelenítenek meg kisebbségeket, fogyatékkal élőket és külföldieket a reklámokban. Nyilván azért, mert a fogyasztóik nem díjaznák, nem néznék jól szemmel őket?  És ez egy ördögi kör, amíg nem válnak a mindennapjaink részévé a kerekes székes és színes bőrű emberek a médiában, addig mutogatunk rájuk és elzárkózunk előlük. Amíg viszont elzárkózunk előlük addig a márkák nem azonosulnak velük, mert félnek, hogy a márkáktól is elzárkóznak a fogyasztók.

Remélem még potenciális vásárló leszek akkor, amikor természetes lesz egy külföldi vagy egy roma színész a hazai reklámokban?

Összefoglalva:

  • 1,5-2 hétig figyeltem a hazai csatornákon sugárzott reklámokat.
  • A 90 különböző reklámbana legtöbb esetben nők tűntek fel.
  • A nőket a férfiak, gyermekek majd az idősek követik.
  • Ugyanannyiszor találkozhatunk állattal, mint külföldivel a reklámokban. A hazai márkák/reklámok kapcsán egyetlen esetben sem tűnt fel külföldi.
  • Kisebbségek és fogyatékkal élők nem kaptak szerepet a vizsgált időszakban.
  • Az eredmények szimbolizálják a társadalom jelenlegi helyzetét is.

 

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren !

Ez a post is Toshiba Portégé notebookon íródott.

Címkék: reklám társadalom

Ha meghalok?

Hampuk | 2011. május 31. 06:52

Szerintem sokak fejében megfordult már az a gondolat, hogy milyen lenne végignézni a saját temetését. Vagy legalább üzenni valamit a ravatal résztvevőinek. Vannak azonban olyanok, akik nem csak gondolkodtak ezen, hanem meg is valósították ezt az elképzelést. Így született meg az ?If I die? (Ha meghalok) Facebook alkalmazás.

Először a bevezető kampányukról hallottam, ami első ránézésre egy kicsit morbidra sikeredett. Persze értem a poént és nem vagyok túl konzervatív, szóval tudtam mosolyogni rajta, de azért elgondolkodtam azon, hogy egy labilis lelkiállapotú ember, hogy reagálhatott az akcióra.

Ugyanis  az alkalmazás népszerűsítésére egy elég direkt módszert választottak. Figyelték az emberek bejelentkezéseit (Foursquare, Gowalla, Facebook places, Google Latest) Twitteren és felhívták az adott éttermet, kávézót. A vendéglátóhelyen a telefonhoz hívatták az éppen bejelentkező vendéget és a következő mondatot mondták el neki: "Death can catch you anywhere, anytime" ami körülbelül annyit tesz, hogy ?A halál bárhol és bármikor utolérhet?. Az értetlenkedő vendégek kérdéseire csak annyit válaszoltak, hogy nézzék meg az ifidie.net oldalt mielőtt túl késő lenne.

Médiafelületek vásárlására nem költöttek semmit mégis rengeteg megjelenést generált a rendhagyó kampány. Ami köszönhető annak is, hogy a Twittert még mindig szép számban használják véleményvezérek, akiket így könnyen el tudtak érni. Nagyon jól sikerült belőniük a célcsoportot is, hiszen az ilyen felhasználók sokkal nyitottabbak arra, hogy üzenjenek valamit a Facebookon miután meghalnak, mert ha lehetne a mennyországba is becsekkolnának?

Azért kíváncsi lennék néhány olyan arcra is, amikor családi ebéd közben felhívják azzal a szöveggel, hogy bármikor meghalhatsz. Mindenesetre szerintem az eszközhasználat zseniális volt. A téma egy kicsit morbid, de éppen ezért lehetett ?sexy? a médiában. Ki ne szeretné következmények nélkül elküldeni a volt főnökét vagy ex-barátját/barátnőjét melegebb éghajlatra? Vagy ki ne mondaná el élete legnagyobb titkát az utókornak? Mindannyian vágyunk arra, hogy valamit hátrahagyjunk miután letelik rövid kis életünk.

Az applikáció egyébként úgy működik, hogy ki kell választanunk 3 bizalmas ismerősünket/családtagunkat/barátunkat, akik ha közösen jóváhagyják a halálunkat, akkor megjelenik Facebook oldalunkon az üzenet, amit az utókornak szántunk. Ez lehet videó vagy szöveges post is.  A kiválasztott 3 ismerős sem látja addig az üzeneted amíg mindannyian jóvá nem hagyják.  Az izraeli fejlesztő cég honlapjáról kiderül, hogy több ilyen időkapszulás projektjük is van. Az viszont szerintem optimista hozzáállás, hogy pár tíz év múlva is a Facebookon akarunk üzenni a barátainknak, miután meghalunk. Persze nem lehet tudni mikor ér utol minket a kaszás?

Összefoglalva:

  • Egy Facebook alkalmazás rendhagyó népszerűsítésére Twittert és helymeghatározó alkalmazásokat használtak.
  • Az éppen kávézókba, éttermekbe bejelentkező felhasználókat felhívták és közölték velük, hogy bármikor, bárhol meghalhatnak. Ezért nézzék meg az alkalmazás weboldalát mielőtt túl késő lenne.
  • A kampány az egész világra kiterjedt, így rengeteg amerikai és nemzetközi megjelenést generáltak a médiában.
  • Optimista hozzáállás a Facebookban gondolkodni. (évtizedek múlva is)

 

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren !

Ez a post is Toshiba Portégé notebookon íródott.

Címkék: facebook app if i die

Gurul a reklám a kukásautókon is

Hampuk | 2011. május 19. 08:14

Eddig még csak filmekben láttam kukásautókon reklámot, de a minap egy nagy hirdetéssel suhant el mellettem az FKF fehér hulladékgyűjtő járműve. Kollégákkal már korábban is érdekes beszélgetéseket folytattunk arról, hogy vajon milyen reklám állná meg a helyét egy ilyen felületen. Ezúttal viszont a termék maximálisan passzolt a formához. Ugyanis Magyarország legnagyobb önkéntes akciója , a TeSzedd! mozgósító hirdetése volt látható. Kommunikációs kampányban most először hasznosították ezeket a felületeket Budapesten.

Amikor kormányzati kommunikációról beszélünk, sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az nem csak a kormányzat politikájának kommunikációjáról szól. Így jöhetett létre a mostani kormányzati kezdeményezés a TeSzedd! program is, amely nagymértékben támaszkodik, helyi szervezetekre és magánemberekre is, törekedvén valódi önkéntes akció megvalósítására. A program lényege, hogy május 21-én mindenki szedjen szemetet és takarítsuk ki az országunkat. Az ötlet kézenfekvő volt, hiszen idén van az Önkéntesség Európai Éve. A korábbi években egyébként hasonló akciókat szerveztek Szlovéniában és  Észtországban is, nagy sikerrel. A programért az a kormányzati kommunikációs team felel akik korábban a ReGeneráció és a Gombold újra! kampányokat is menedzselték.

A kampány számomra leginkább egy választási kampányhoz hasonlítható technikailag. Hiszen itt is egy napra kell fókuszálni, azon az egy napon kell a legtöbb embert mozgósítani. De  szerencsére ebben az esetben nincs kampánycsend ami nehezítené a projekt sikerességét és az ellenség (időjárás, passzivitás) sem olyan agresszív. Az április 21-én eldördült startpisztoly óta körülbelül 70 millió forintot költött a kormány a program kommunikációjára. Ami azért lehet ilyen kevés, mert a megjelenések jórészt együttműködéseknek, támogatásoknak köszönhető.  A kampányról feltett kérdéseimre Böszörményi Nagy Gergely  a TeSzedd! kommunikációjáért felelős vezetője válaszolt.  A kreatívokat a korábbi kormányzati kommunikációs tenderen kiválasztott ACG készítette, a médiavásárlásokat az IMG menedzselte. A kreatívokban vannak érdekes termékelhelyezések is- az akció honlapján nem leht nem észrevenni a Guide kesztyűket, akik az eszközzel való támogatásért cserébe kapták a felületeket.A kampány során nem targetáltak, mindenkit el szerettek volna érni ezért kiemelt szerepet kapnak az országos és városi TV-k és rádiók valamint a megyei napilapok felületei. Az akcióban a mostanában oly népszerű nagykövetek kinevezését is alkalmazták. Itt olyan ismert személyeket vontak be akik hitelesen képviselhetik a szemétszedés ügyét. Így jött létre a fantasztikus 6-os, aminek tagjai, mind-mind más célcsoportot érnek el. Így hatékonyan mozgósíthatják rajongóikat. A post írása közben találtam több amatőr ?reklámfilmet? is, amelynek hátteréről nem sikerült túlsokat megtudnom, de itt és itt bárki megnézheti őket?

 

Sokat gondolkodtam azon, hogy ezek az akciók miért olyan fontosak a kormányzatnak? Mivel olyan erősen nincsenek átitatva pártpolitikával ?szerencsére- az emberek nem is kötik a politikához. Így a kormány megítélése ettől nem javul látványosan. Azonban rájöttem, hogy itt inkább az EU-s elnökség játszik nagyobb szerepet. A fél év alatt több száz hivatalos EU-s rendezvény van hazánkban, amelyek közül, ha nem emelnek ki néhányat, ha nem csinálnak néhány nagy  dobást, akkor semmi nem lesz amire emlékezhetnek az emberek. Több mint 150.000 szemetet szedő önkéntes azonban elég látványos ahhoz, hogy maradandó emléknek bizonyuljon. Az ügy jó, hálás kommunikációs szempontból. Kivételesen sikerült az akciót nem elrontania a politikusoknak. Remélem a sikeresség nem vonzza maga után a politikai rátelepedést?

Összefoglalva:

  • Most már itthon is lehet kukás utókon hirdetni. A TeSzedd! kampány használta elsőként kommunikációra ezt a felületet.
  • A kormányzati kommunikáció nem csak a kormány politikai intézkedéseinek kommunikációjáról szól.
  • Az április 21-én indult 1  hónapos kampányra összesen kb. 70 milliót költ az állam, sok megjelenést a médiapartnerek biztosítanak. Az akció technikailag egy választási kampányhoz hasonlítható.
  • Több mint 150 ezer önkéntes, 156 cég, 403 civil szervezet és 551 közintézmény  szedi a szemetet május 21-én.
  • Az akció az Önkéntesség Európai Éve program része, ami kiemelten fontos az EU elnökségünk miatt is. Az ötlet a korábbi Észt és Szlovén programból táplálkozott.
  • Kommunikációs szempontból a program nagyon hálás. Elérés szempontjából, nem megfigyelhetőek szegmentált célcsoportok. Mindenkit elakartak érni.
  • Remélhetőleg a népszerűsége miatt, nem telepszik rá a kelleténél jobban a politika.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren !

Ez a post is Toshiba Portégé notebookon íródott.

Címkék: kommunikáció teszedd

Milliókat költünk feleslegesen a Facebook hirdetésére

Hampuk | 2011. április 17. 19:20

"Régi jól bevált szabály, hogy online tartalmat nem szabad offline hirdetni." Még ha nem is minden esetben igaz, de a legtöbbször valóban felesleges pénz pazarlás offline felületeken (tv, rádió, újság, plakátok, stb.) weboldalakat hirdetni, hiszen mire a potenciális user (he egyáltalán elérjük a hirdetéssel) haza ér rég elfelejti, hogy milyen webcím is volt azon a plakáton?! Ez akkor igaz kiváltkép, ha az értékesíteni kívánt termék is online csatornákon keresztül jut el a fogyasztóhoz.

(Ha nincs időd elolvasni a postot, tekerj a végére az összefoglalóért.)


Ennek ellenére gombamód szaporodnak a vállalatok azon hirdetései, amiben kiemelt szerepet kap a Facebook linkje és/vagy logoja. Az egyik legszembetűnőbb a Budapest Bank friss tv hirdetése, amelyben kiemelt szerepet kap a Facebook és az azon való aktivitás (szavazás) ösztönzése. Jelenleg lassan 5000 lájkolónál (rajongó) tart az oldaluk. Ha kiszámolnánk, hogy ez mekkora média költés eredménye, bődületes összeget kapnánk. De ha valaki járt mostanában a Vapianoban, akkor  találkozhatott az étterem tányéralátétjével ami egy az egyben Facebook reklám. Vagy ott az USA-ban a VitaminWater, amelynek egyik ízét a Facebook rajongók alkották meg és így a csomagolásra is felkerült a facebook logo. Nem beszélve a rengeteg tv műsorról (Kommentár ? ATV, CNN, BBC) ahol kiemelt szerepet kap a Facebook ? ingyen- de a Twitter is egyre előkelőbb helyen szerepel ezeken a csatornákon.


szólj hozzá: Budapest Bank - Sajtótájékoztó

A vicces ebben a helyzetben az, hogy nincsen még egy márka a világon, amelyet ennyi cég ennyi helyen hirdetne ingyen.  Rengeteg párt, vállalat használja folyamatosan a kommunikációban a Facebook logoját, tv és rádió hirdetéseket vesznek tömegével amelyekben feltűnik a közösségi oldal. A cégeknél ez ráadásul még a konverzióban sem jelenik meg, mert nem lesz annyival több rajongójuk és aktív felhasználójuk amennyit elköltenek egy ilyen kampányra. Az is érdekes, hogy minden más esetben a médiaértékesítők több pénzt számolnak fel, ha egy hirdetésben több márka/termék jelenik meg (mondjuk ha a Coca Cola és a Fanta egy hirdetésben szerepelne), a Facebook esetében ez még sincs így. A médiaértékesítők nem márkaként tekintenek rá ? pedig az.

De a vállalatok marketing vezetői (legtöbbször) nem hülyék, nem szórják a pénzt felesleges hirdetésekre. Akkor miért adnak ekkora ingyen reklámot a Facebooknak!? Mert nagyon erős imázs építő szerepet tulajdonítanak neki. Ha a márkám Facebookképes akkor a márkám trendi. Meg tudom érteni őket, a legtöbb esetben tényleg beszélhetünk ilyen hatásról, a kérdés az, hogy racionális-e ekkora költés ezért az imázs értékért. Valóban ér-e ennyit a Facebook márka?  Valószínűleg most egy kicsit túl értékeljük és majd szépen lassan beáll a trend, a vállalatok rájönnek, hogy nem érdemes duplán (hiszen az offline kampányok mellett a közösségi oldalon is kell vásárolniuk hirdetést, ha valóban rajongókat akarnak) költeniük, elég ha a Facebookon vásárolnak hirdetést, hiszen a kampányok itt érik el igazán a valódi célcsoportjukat.

Összefoglalva:

  • Egyre több vállalat, párt, tv csatorna hirdeti saját költségén a Facebookot.
  • A média értékesítők nem tekintenek rá márkaként a hirdetések beárazásakor.
  • Imázs építés céljából biztosítanak ekkora részt a büdzséjükből a cégek a Facebook ?hirdetésre?.
  • Lassan lehalkul a Facebook körüli őrület és helyre állnak az értékek.
  • A vállalatok ráébrednek, hogy jobban járnak, ha a Facebookon költik el a kampány egy részét.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy  twitteren !

Címkék: reklám Facebook

Tanuljunk Camerontól

Hampuk | 2011. április 14. 11:29

Fotó: Conservativeparty/Flickr

Nem lehet párhuzamot vonni a brit és a magyar politikai kultúra között, mert ég és föld a két rendszer. Teljesen máshogy működik a két demokrácia. Ugyanakkor David Cameron politikai kommunikációját tekintve nagyon sokat tanulhatunk arról, hogy milyen fontos egy-egy témát felépíteni, konzekvensen kommunikálni és kiállni mellette.

(Ha nincs időd elolvasni a postot, tekerj a végére az összefoglalóért.)

Néhány hete került a kezembe a Cameron Cameronról című könyv. Nem akarok a könyvről postot írni mert ez nem egy könyvblog (Pénteken a könyvfesztiválon egyébként is beszélgetünk róla), inkább azokat a gondolatokat osztanám meg amikre ráébresztett a tartalom. David Cameron 2005-ben került a Konzervatív párt élére, ekkor még viszonylag ismeretlen volt a mainstream médiában. A Munkáspárt pedig igen népszerű volt. Tehát mondhatni a lehetetlenre vállalkozott, amikor győzelemre akarta vinni a torykat (Konzervatív Párt). Azonban felismerte azt, hogy a jobbrafordulás helyett olyan üzenetekkel lehet átvenni a hatalmat, amely a centrumhoz is szól.

A sok különbség mellett van néhány hasonlóság a szigetország és a hazai választói kultúra között. Konkrétan az, hogy ott is egyre jobban elfordulnak a politikától az emberek, a politikusok hitelessége általánosan romlik. Ezt Cameron is látta, ezért kommunikációja során folyamatosan törekedett olyan üzeneteket is megfogalmazni, amik látványosan eltérnek ? őszinteségüket tekintve- a megszokott politikai kommunikációról. Hatalomra kerülése előtt nyíltan beszélt például a megszorítások szükségességéről, az adócsökkentés feltételeiről vagy éppen a hadászati kiadásokról. Ezek az üzenetek segítették kialakítani azt az imázst, hogy ő az eddigi politikusokhoz képest egy őszinte hazafi.

A másik remek ötlete egy tág, sokakat érintő téma melletti politizálás. Mivel pártelnökké választása idején a brit gazdaság nagyjából rendben volt, megtalálta magának a társadalmi széthullottságot mint problémát. 5 éven keresztül kommunikálta ezt a problémát, folyamatosan, kitartóan hívta fel arra a figyelmet, hogy ez milyen nagy károkat okoz Nagy-Britanniában. A hazai politikusok egyik nagy hibája - ami sok marketingesé is- hogy egy ügyről/pártról túl sok információt akarnak átadni egyszerre a fogyasztóknak (ejtsd: választóknak). Ezáltal a fogyasztó nem érti meg a politikus/párt vagy termék arculatát. Nem fog tudni azonosulni vele. Cameron rájött, hogy akkor válhat a Konzervatív Pártból ismét kormányzó erő, ha alternatívaként tudnak ránézni az emberek. Sokak szerint nem Cameron nyerte meg a választásokat, hanem Gordon Brown vesztette el, ami részben igaz, de a toryk tudatos arculatváltása nélkül, nem sikerült volna ennyi szavazatot (306 mandátum) megszerezniük.

Annak ellenére, hogy Cameronék kampánya-saját bevallása szerint- még messze volt az Obama-féle online kampányoktól, érdemes megnézni, hogy David Cameron 2006 óta vezet videóblogot Webcameron néven. Itt a beköszönő videója:

Azt az őszinte politikust ismerték el a választók, aki nyíltan beszélt a fogyatékos gyermek nevelésével járó kellemetlenségekről. Persze tudjuk jól, hogy nincs makulátlan ember és amennyiben a politikus is ember akkor makulátlan politikus sincs. A Konzervatívok körül is volt botrány bőven, például a költségtérítési visszaélések. Azonban mivel Cameron állt ki legelőször a botrány kirobbanásakor elítélni a történetet, és felhívni pártjának figyelmét, hogy aki jogosulatlanul vett fel összegeket fizesse vissza, sikerült reputációjukat megőrizni. Vagy például David Cameron drogfogyasztásáról sem tudunk semmit, hiszen folyamatosan azt nyilatkozza, hogy a közszereplővé válása előtti idők nem tartoznak a nyilvánosságra.

Javaslom a vezető ellenzéki pártoknak, hogy lépjenek egyet hátrébb és gondolkodjanak el egy kicsit, hogy milyen ügyek foglalkoztatják a hazai választókat? Ahogy az üzletben úgy a politikában is ideje lenne meghonosodnia az ügyfélközpontú gondolkodásnak.

Összefoglalva:

  • Cameron felismerte, hogy nem jobbra, középre kell fordulni a kommunikáció tekintetében is.
  • Kijelölt egy tág témát és éveken keresztül azt építette fel a pártja, ez a brit társadalom széthullottságának problémája volt.
  • A politikusokból való kiábrándultságot, szokatlan nyíltságával próbálta ellensúlyozni.
  • A személyes és videós meggyőzés híve, így jött létre 2006-ban a webcameron.
  • Krízishelyzetben a legrövidebb időn belül megpróbált reagálni.

A postomban direkt próbáltam fókuszálni a kommunikációs és marketing eszközökre, ugyan ezek nem leválaszthatóak a politikáról, de mivel nem vagyok politológus, a Konzervatív párt politikájáról nem alkotnék véleményt.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren !

Ez a post Toshiba Portégé notebookon íródott.

Címkék: politikai kommunikáció David Cameron

Változik a médiapiac - konferencia beszámoló

Hampuk | 2011. április 03. 22:45

Március végén szervezték meg a Médiapiac 2011 konferenciát. A szervezők (MédiaPiac.com) jóvoltából a második napon én is végigkövethettem az előadásokat Tapolcán. Sok érdekes téma mellett megtudtam, hogy a Blikk havi 35 milliót költ szerkesztőségének fenntartására, az Ipsos új rádió hallgatási monitor rendszeren dolgozik és a Sanoma nyomul a mobil és tábla alkalmazásokban. Néhány előadás igazi gondolatébresztőként hatott rám, az alábbiakban röviden összefoglalom az érdekes és elgondolkodtató prezentációkat. (Kicsit hosszú lesz, sorry)

(Ha nincs időd elolvasni a postot, tekerj a végére az összefoglalóért.)

A konferenciában az egyik legjobb az volt, hogy gyönyörű tájakon utazhattam végig, amíg Budapestről Tapolcára érkeztem. Nem vagyok nagy konferenciázós, például azt sem tudom, hogy a párhuzamosan futó szekciókat hogyan kell hatékonyan hallgatni, főleg olyankor, amikor mindegyikben van érdekes előadás számomra. Emiatt szelektálnom kellet és ide-oda futkorásztam egy-egy előadásért, persze ezzel nem voltam egyedül, csordaként vonultunk végig a folyósón.

A konferencia is megerősítette azt, hogy a média hatalmas átalakuláson megy keresztül. A digitális és mobil fogyasztás rohamos növekedésével a tartalom előállítóknak, újra kell gondolniuk az eddigi finanszírozási modelljeiket.

A napot Gerentsér Imre (Sanoma Budapest Zrt.) előadásával kezdtem, amelyből megtudtam, hogy azért nem vágtak bele korábban az iPad vagy mobil app fejlesztésekbe, mert a hardverek elterjedtsége még nem kecsegtetett nagy olvasottsági adatokkal. Azonban szeretnének készen állni, tapasztalatokkal rendelkezni, mire az okos telefonok és tabletek ellepik a fogyasztók táskáit. A Story magazin iPades kiadásának legfőbb oka az volt, hogy ott rendelkeznek a legtöbb multimédiás tartalommal.  Gerentsér hangsúlyozta azt is, hogy az appeknél a legfontosabb az interaktivitás lehetősége és az időzítés. Hiába öl bele valaki rengeteg pénzt egy alkalmazás fejlesztésébe, ha a piac még fejletlen, befektetései nem térülnek meg. Jelenleg ők is inkább a tapasztalat és az ez által megszerezhető tudás miatt nyomulnak ezen a platformon. Ahogy a platformok átalakulnak, már nem a Lapker és más terjesztő cégek válnak partnerekké. A jövőben a Google és az Apple szintű vállalatokkal kell megegyezniük.

Ehhez az előadáshoz kapcsolódnak Megyeri András (Tv2) szavai is, a mobil alkalmazások fejlesztése egyelőre előremenekülési és befektetési döntések. Tartalmat kell eljuttatni, platform uralkodónak kell lenni. Fejleszteni és terjeszteni kell.

Gábos Zsuzsa (Ipsos Zrt.) előadásában beszélt az új kutatási megoldásaikról. Ők is kiterjesztik a kutatási megoldásaikat és egy-egy kiadói terméket (ejtsd: pl. újság) komplexen vizsgálnak (online, print, mobil). Az új módszerrel figyelik, hogy mekkora az átfedés az egyes platformok olvasói között (viszonylag kicsi) és azt is, hogy az elhelyezett hirdetések milyen érzéseket váltanak ki az olvasókból. Illetve az egyes kiadványokban megjelentek váltanak-e ki közvetlen fogyasztási (vásárlási) kényszert. A rádió hallgatási szokások vizsgálatára tesztelik legújabb megoldásukat, amely segítségével egy okos telefonnal gyűjtik az adatokat a kutatásban résztvevőktől. Akiknek semmi más dolguk nincs, csak magukkal hordani a mobiljukat, na és persze feltölteni naponta.

Igazi élvezet volt végighallgatni Cseke Eszter, S. Takács András (On The Spot, Spektrum TV) előadását arról, hogy honnan is jött az ötlet, hogy digitális újságíróvá váljanak. Természetesen nagyon profin előkészítették a projektet és már több éve dolgoztak hasonló anyagokon. Olyan formátumot kerestek, ami egyik eddigi sémába sem illik bele, új kifejezési módszert akartak kipróbálni. Egyébként egy-egy ?adás? elkészítéséhez körülbelül két hetet kell eltölteniük a terepen. Miközben forgatnak, már a vágást is elképzelik. Az On The Spot nem csak a tvről szól, nagy hangsúlyt fektetnek a webvideókra, blogokra, cikkekre, és a közösségi profiljaikra is. Ez az újságíró páros élőben is meggyőzött arról, hogy van helye új koncepcióknak a médiában. De ez nem azt jelenti, hogy bármilyen minőségi kompromisszumot kellene tennie a csatornáknak.

Braun Róbert (BP Braun and Partners, Független Hírügynökség) előadása közben azon gondolkoztam, hogy vajon politikai pályára készül-e? Mert amikor arról beszélt, hogy miért is vásárolták meg a Független Hírügynökséget a legerősebb érvek között azt hozta fel, hogy szerettek volna javítani a média jelenlegi, rossz helyzetén. Braun szerint elsősorban a marketingesek a felelősek az aktuális állapotért, mert ők nyomják a kampányokat a TV-k irányába. Hiszen ott kisebb a kockázat. Emellett a médiapolitikusok sem tesznek meg mindent, hiszen évek óta nem emeltek a csatornák koncessziós díjain. Szerinte az újságírásból hiányzik a marketingtudás, az újságok nem nézik, hogy milyen cím vagy lead lehet hatékonyabb ? az eladásokat tekintve-. A médiának erős márkákat kell építeni, ehhez pedig nélkülözhetetlen a marketingtudás. A FÜHÜ cikkeivel is szeretne ehhez támogatást nyújtani. Egyébként megjegyezte, hogy a február 15-i átvétel óta egyetlen új megrendelést nem sikerült szerezniük. Havonta 10 millió veszteséget termel a vállalkozás.

Murányi Marcell (Blikk) előadásából megtudhattuk, hogy a Blikk az egyetlen nyereséges országos napilap. Paradigmaváltásra van szükség, amin ők már átmentek. Nincs nyomtatott és print különbség. Van a tartalom és különböző platformok ennek terjesztésére. Ezeket a csatornákat kell kihasználni, körülbelül napi 1,4 millió fogyasztót érnek el a két csatornával. A Blikknél már korábban felismerték, hogy a nyomtatott tartalommal nem képesek új fiatal olvasókat behozni, azonban az online csatornával igen. Ezért már nincs időkorlát, minden tartalmat azonnal kiteszlek online is (kivéve az exkluzív storykat). A szerkesztőség nem duplikálódott online és print struktúra szerint. Az újságírók cikkjei mind a két csatornára készülnek. Azonban egyelőre az online önmagában nem tudna nyereséget termelni, hiszen a tartalmak előállítási költségei havonta 35 millió forintba kerülnek, ez az újságírók, szerkesztők bére. Jelenleg azon dolgoznak, hogy az online csatorna is nyereségessé tudjon válni, önállóan.

Ezt követően rohantam Bacher János (GFK) előadására, amelynek csak az összefoglalójára értem oda. De a lényeg benne volt: Hazánkban maximum néhány százezer ember használ okos telefont. Évtizedes lemaradásunk van. Ezért nem szabad túl értékelni még ezt a piacot attól, hogy a marketingesek többsége használ ilyen készülékeket a fogyasztói tömegek messze vannak az általános használattól. Ugyanakkor érezhető a vásárlási döntések net általi befolyásolhatósága.

Dobó Mátyás (Peer) elmondta, hogy nagyon gyorsan növekszik az okos telefonok és a tabletek száma. Nagy várakozás van emiatt. 2007-ben mondta Steve Jobs, hogy vége a PC korszaknak, ő ugyan az Apple miatt gondolta ezt, de napjainkban  már tényleg többen vásárolnak notebookot mint desktopot. Az alkalmazások tekintetében elsősorban az Appstore-t és az Android marketet használják a felhasználók, a kutatásokból az látszik, hogy a Nokiások leginkább emailezésre használják okos telefonjukat. A két táborban a legnépszerűbb alkalmazások az oktatás, szórakozás és játék kategóriában szereplők. Nehéz a nemzetközi piacra magyar fejlesztésekkel betörni, intenzív PR és marketing kampányok szükségesek hozzá. Érdemes hazai, speciális szolgáltatásokat fejleszteni, azok népszerűek tudnak lenni.

Összefoglalva:

  • A média átalakul, a platformháború lassan véget ért és a tartalom terjesztése a lényeg. Minél több, minél jobb fogyasztó elérése a cél.
  • Az online és mobil csatornák megtérülése még nem egyértelmű a print kiadók számára. A modell még nem alakult ki.
  • Fontos a marketing szemlélet az újságírók körében is.
  • A digitális újságírás egyre nagyobb teret fog hódítani, hiszen egyre kevesebben néznek televíziót.
  • Az alkalmazások piacán a szórakoztató tartalmak a legnépszerűbbek, a hazai fejlesztéseknek nehéz betörniük a nemzetközi piacra.

Köszönöm a meghívást!

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren !

Ez a post Toshiba Portégé notebookon íródott.

Címkék: médiapiac

Közösségi vállalat a való világban

Hampuk | 2011. március 24. 08:51

Az elmúlt években a legtöbb marketing és kommunikációs szakember azt szajkózta, hogy a közösségi médiának köszönhetően az ügyfelek (fogyasztók) közelebb kerülhetnek a márkához. Ezáltal lojalitásuk növekszik és kitartóbb/gyakoribb fogyasztókká válhatnak. Napjainkban azonban egyre több a szkeptikus hang miszerint ez a fajta lojalitás nem hozta a várt eredményeket az értékesítések tekintetében.

(Ha nincs időd elolvasni a postot, tekerj a végére az összefoglalóért.)

Ennek azonban szerintem nem csak az az oka, hogy ez a csatorna is telítődik és egyre nagyobb a zaj. A marketing hatékonyság elmaradásának legfőbb oka az, hogy a közösségi gondolkodás, az az hogy a fogyasztó kérdéseire mielőbb reagáljunk csak a Facebookon valósul meg. A cég valódi stratégiájában semmilyen változás nem következik be az által, hogy nyitnak a közösségi média eszközei felé. Sokszor a menedzsment egyszerűen úgy kezeli ezeket a csatornákat, mint egy újabb hirdetési lehetőséget, amit be kell nyomni a marketing mixbe, mert most ez a trend.

Néhány hónappal ezelőtt a budai Vapiano-ban ebédeltem, de a pizzám 40 percnyi várakozás után is csak külön kérésre ( aki járt már az étteremben tudja, hogy egy kis rezgő eszköz jelzi, ha a pizzád elkészül, amúgy pedig a rendelésfelvétel elektronikus) készült el. Ekkor beírtam a vásárlók könyvébe, hogy felhívjam a vezetőség figyelmét a problémára. Hetekig vártam (az amúgy hivatalosan 30 napon belüli) a választ, de nem kaptam semmit. Aztán az egyik este  a Vapiano Facebook oldalának egyik posztja interakcióra sarkallt (aminek a community manager biztos örült). Valami olyasmit kérdeztek, hogy miért szeretjük a Vapit?  Válaszoltam, hogy szeretem én de azt is szeretném, ha választ kapnék a vásárlók könyvébe tett bejegyzésemre. Néhány óra múlva már meg is jött az email, amiben nagyon korrekten elnézést kértek. Az ügy lezárva.

A fenti példa azonban jól szemlélteti azt a hibás kommunikációs stratégiát, amiről a poszt elején beszéltem. Hiába jó egy márka a Facebookon vagy a Twitteren, ha az a nyitottság, ami ezeken a csatornákon érződik nem köszön vissza a mindennapi működésben, akkor az egész érzés ott marad a közösségi oldalakon. Ezáltal a lojalitásom is az oldalra korlátozódik és nem a márkára, márpedig a teszkóban nincs ott a community manager, hogy felhívja a figyelmemet a legújabb termékre.

A marketing és kommunikációs vezetők szeretik a közösségi médiát, mert így jobban kordában tarthatók a beszélgetések az adott termékről, ellenőrizni és monitorozni tudják a hozzászólásokat. Ráadásul elég néhány community managert kiképezniük és máris úgy érezhetik, hogy a cég és az ügyfelek közötti közvetlen kapcsolat le van tudva. De a felhasználók a való világban élnek, a közösségi oldalakat szórakozás céljából használják, kikapcsolódásra. A hétköznapokban pedig nagyon sok más impulzus is érheti őket egy-egy céggel kapcsolatban és ha ekkor nem érezik azt, hogy fontos a véleményünk, az elégedettségünk akkor ugyanúgy nem válnak lojálissá, mint a Facebook előtti időkben. A fogyasztóknak továbbra is arra van szükségük amire korábban, a márka/szolgáltatás az ő igényeiket szolgálja ki. Ha egy vállalat minden szinten így gondolkodik akkor Facebookkal és nélküle is sikeres lehet. A hatékony ügyfélkezelés legalább olyan fontos, mint a közösségi média használata, és annak is részt kell képeznie a kommunikációs stratégiának.

Összefoglalva:

  • A Facebook melletti kommunikációs érvek egyike a fogyasztók lojalitásának növelése.
  • A várt értékesítési eredmények azonban sokszor elmaradnak.
  • Nem elég egy cégnek közösségi médiát használni, úgy is kell gondolkodnia mint egy közösségi vállalat.
  • A fogyasztók azt akarják érezni, hogy egy termék vagy szolgáltatás az ő igényeiket (akár mesterségeseket) szolgálja ki.

 

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren !

Ez a post Toshiba Portégé notebookon íródott.

Címkék: marketing kommunikáció ügyfélszolgálat

Hogyan tegyük tönkre egy jó ügy hitelességét

Hampuk | 2011. március 17. 21:49

Jó pár héttel ezelőtt kezdte idei kampányát a Magyar Termék Nonprofit Kft. amely arra kívánja rávenni a hazai fogyasztókat, hogy vásárlásaik (elsősorban FMCG termékek kapcsán) során magyar terméket válasszanak.  A kampányt egy animációs filmmel indították- első körben közösségi oldalakra koncentrálva-, amelyben bemutatják, hogy milyen sok előnye van annak, ha valaki hazai árut preferál.

(Ha nincs időd elolvasni a postot, tekerj a végére az összefoglalóért.)

A kezdeti sikereket követve intenzív PR kommunikációba kezdett a nonprofit vállalat, majd a múlt héten  a Heti Válasszal közösen cd-n terjesztették a fenti filmet. A téma időzítése sikeres volt, a parlamentben, ezáltal a médiában is egyre fontosabb témává vált a hazai termékek kérdése. Úgy nézett ki a kampány sikeres, a fogyasztókat sikerül ráébreszteni arra, hogy magyar termék vásárlásával segítik a hazai gazdaságot.


szólj hozzá: Válasszunk magyar terméket!

Csakhogy a Magyar Termék Nonprofit Kft. többször is hitelességi csorbát szenvedett. Először a Szívlapát blog hívta fel a figyelmünket, hogy a magyar infomercial (hosszabb lélegzetvételű, információ dús reklám) nem is annyira magyar, hiszen egy kanadai minta alapján készült. Persze ha rendkívül naivak akarunk lenni, akkor mondhatjuk, hogy szerencsétlen véletlen az egész, de tudjuk véletlenek nincsenek?  Ez a hír inkább csak a szakmát ?mosolyogtatta? meg, a fogyasztókhoz nem jutott el.

Azonban csütörtökön az index címoldalon számolt be arról, hogy a Heti Válaszhoz csomagolt magyar termékeket népszerűsítő CD Bulgáriában készült. Ami amellett, hogy érthető, hiszen léptékekkel olcsóbb az ottani gyártatás, rendkívül rossz menedzsment döntés. Hiszen a szervezet célja éppen az, hogy saját védjegyét népszerűsítse és tegye megbízhatóvá. Azaz, amin szerepel a Magyar Termék Nonprofit Kft. logoja, az garantáltan hazai termék. A honlapjuk legfrissebb híre szerint pontosan így fogalmaznak: Az általuk használt védjegy (piros-fehér-zöld színű háttér előtt megjelenő fehér kéz), pl. arról tanúskodik, hogy a termék legalább 51%-ban magyar hozzáadott értéket tartalmaz, végleges alakját Magyarországon nyerte el, a csomagolás mellett, a termék előállítás egyéb folyamata is hazánkban történik. Fontos feltétel az is, hogy a terméket gyártó vállalat székhelye és fő ügyintéző szervezeti egysége Magyarországon legyen, és a magyar jogszabályoknak megfelelően adózzon.

Ezen a CD-n pedig ott szerepel az említett logo? Tehát ezzel a kis költségcsökkentéssel sikerült az eddig kemény munka árán kialakított hitelességet egy perc alatt szétzúzni. Ez a baki elsősorban nem kommunikációs hiba, a menedzsment hozott hibás döntéseket például akkor, amikor a költségcsökkentés érdekében hagyta, hogy a Heti Válasz ott gyártassa a reklám CD-t ahol akarja. A szervezet céljai tényleg hasznosak a hazai gazdaság szempontjából, a kommunikációjukban vannak szerethető elemek. De nem elég jó marketing eszközöket kitalálni, a működés folyamán is azonosulni kell a saját üzeneteinkkel, hiszen így lesz egy vállalat vagy éppen politikus hiteles. Az ügyről először az jutott eszembe,  amikor néhány évvel ezelőtt(2008) betiltották a dohányzást a parlamentben, majd az RTL Klub rejtett kamerás riportot készített amelyből kiderült, hogy a legtöbb politikus továbbra is ott dohányzik a tilosban? Következménye persze nem lett rövid távon, csak annyi, hogy kitiltották a tévéseket a folyosókról, de az ilyes esetek jócskán hozzájárulnak ahhoz, hogy a választók egyre közömbösebbek a politikával szemben.

Remélem a Magyar Termék Nonprofit Kft. nem fog ebbe a hibába esni és a jövőben nem csak a marketing kampányokra fordítanak energiát, hanem a hitvallásuk megvalósítására is.

Összefoglalva:

  • Néhány hónapja kezdett intenzív kampányba a hazai termékek vásárlásának ösztönzése céljából a Magyar Termék Nonprofit Kft.
  • Hatékony infomerciallal kezdték a közösségi oldalakon, amiről később kiderült, hogy kanadai ?inspiráció? alapján készült.
  • PR kampányt követően, nemrégiben a Heti Válaszhoz csomagoltak egy-egy CD-t amely a filmet tartalmazta.
  • Az index cikkéből kiderült, hogy a Magyar Termék logot viselő CD Bulgáriában készült.
  • A hitelesség az egyik legfontosabb dolog egy védjegy tekintetében, többek között ez a legnagyobb hozzáadott értéke. A garancia.
  • Pillanatok alatt elszáll a hitelesség, rossz menedzsment döntéseknek köszönhetően.

 

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookonvagy  twitteren !

Címkék: hitelesség magyar termék

süti beállítások módosítása