Hampuk Richárd

A kommunikációról

Nyertünk a DCA-n

Hampuk | 2014. október 29. 12:39

Idén is ősszel szervezték a kommunikációs szakma egyik legelismertebb digitális kommunikációs versenyét. Számos országból több mint 600 pályázó közül hirdetnek 38 kategóriában győztest. Ide jutottunk be idén egyedüli magyarként a döntősök közé. A kategória-győztes díjat nem kaptuk meg, de nyertünk, mert olyasmit tanulhattunk meg, amit különben sosem tudtunk volna. Ehhez nem kellett más, mint nagyon-nagyon sok munka és az, hogy a kudarcot megtanuljuk feldolgozni.

DCA14_Gala-Show_13_WEB.jpg

A verseny egyik legerősebb kategóriájában indultunk a Coca-Cola Testébresztő hűségprogramjával, amit a kezdetektől az ügynökségünk kezel. Hiszünk a projektben, ezért esélyesnek éreztük magunkat, amikor pályáztunk. Ezt a reményteliséget csak megerősítette, hogy  bejutottunk az 5 shortlistes közé. Ezzel lehetőséget kaptunk arra, hogy a projektet személyesen is bemutassuk a zsűrinek. Fantasztikus érzés volt, hogy egyedüli magyarként hatalmas nemzetközi ügynökségekkel és vállalatokkal versenyezhetünk. A prezentációra hetekig készültünk. A lehető legjobb és legérthetőbb Prezit szerettük volna összerakni. Többször újrakezdtük az egészet, és teljesen új alapokra helyeztük a mondanivalónkat. Végül kialakult az a vizuális és tartalmi harmónia, amiről úgy gondoltuk, hogy érthető és meggyőző lesz a zsűri számára Berlinben.

A prezentáció napján egész nap gyakoroltuk az előadást Kiss Kata kollégámmal. Tucatszor előadtuk és folyamatosan javítottunk az angolunkon, a megfogalmazásunkon és a prezinken is. Hatalmas energiával álltunk a kategóriánkból elsőként a zsűri elé. Csillogó szemekkel mutattuk be a projektet, amely egyedülálló módon szólítja meg a hazai fogyasztókat. Sarkallja őket arra, hogy iktassák be életükbe a rendszeres testedzést.

IMAG1795.jpg

A zsűri értette, amit mondtunk, megértették a célt és az eszközt is. Néhány kérdés megválaszolása után büszkén jöttünk ki a teremből. Úgy éreztük, hogy mindent megtettünk, ami rajtunk múlt. Természetesen nyerni szerettünk volna, de az is fantasztikus érzés volt, hogy a legjobbak között lehettünk, és neves nemzetközi szakmai zsűri értékelte a munkánkat.

IMAG1807.jpg

A díjkiosztón végül kiderült, hogy nem mi nyertük meg a CSR kategóriát, hanem egy francia bank nemzetközi kampánya. Csalódott voltam, szomorú. Először azt éreztem, hogy feleslegesen dolgoztunk hetekig. Azt éreztem, hogy a munkánk nem jó, nem elég jó. De aztán rájöttem, hogy ez nem így van. Az eredmény után hallottuk a szokásos bölcsességeket: „nem baj, sokat tanultatok” vagy „már az is nagy szó, hogy kijutottatok”. Később jöttem rá, hogy ezek nem csak üres szavak, hanem, ha elég nyitott vagyok, valódi értékeket képviselő mondatok. Persze ehhez idő kell és erős tanulási vágy. Hiszen egy olimpikon sem boldog azzal, hogy a döntőbe jut, majd nem nyer. Nekem is treníroznom kellett magam, hogy meglássam a kudarcban rejlő lehetőséget. Megértettem, hogy mit jelent úgy gondolkodni, hogy nem csak a végeredmény a fontos, hanem az odáig vezető út is. Esetünkben ez utóbbi sokkal fontosabb. Ráadásul ha nyitott vagyok, a kudarcból nagyon sok dolgot tanulhatok, amelyet egy győzelem kapcsán nem biztos, hogy észrevennék.

A díjátadó után megkerestük a zsűri elnökét, hogy ha lehetséges, adjon visszajelzést nekünk, hogy miként lehetünk még jobbak. Meglepő dolgokat mondott, amelyek nagyon inspiratívan hatottak ránk.  Elmondta, hogy nagyon fókuszált volt a prezentációnk, nagyon jó a projektünk, de még nem elég nagy. Illetve, hogy a rendelkezésünkre álló adatok elemzésével lehet, hogy érdemesebb lenne mélyebben foglalkozni.

Ha nincs ez a verseny,

 … máig nem prezentálok nemzetközi kommunikációs szakmai zsűri előtt.

 … elfelejtem, hogy mennyire fontos a fókuszálás. Nem kell elmondani mindent egyszerre, csak a lényeget kell kiemelni.

 … nem tudom meg, hogy milyen érzés a szálloda halljában tizedszerre előadni egy prezentációt a kollégámmal.

 … nem járok Berlinben, nem találkozom nagyon érdekes emberekkel.

 … nem beszélgethetek egy zsűrielnökkel.

 … nem fejlődik ennyit a Prezi-tudásom.

És ami a legfontosabb, talán nem értékelném ennyire, hogy mennyire jó csapattal dolgozhatok a Person Communicationsnél.

 Így nyertünk mi Berlinben a világ egyik legelismertebb digitális kommunikációs versenyén. Ez a kudarc megtanított arra, hogy higgyek magunkban és küzdjek tovább az álmaimért. (Lehet, hogy nem holnap válnak valóra, de amíg ez bekövetkezik, addig egy olyan utat járhatok végig, ami talán többet fog érni, mint maga az álom...)

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

 

Címkék: kommunikáció verseny dca2014

Holtodiglan extrákkal

Hampuk | 2014. október 17. 08:58

Sokan gondolják azt, hogy az USA-ban minden sokkal jobb és sokkal könnyebb, mint Magyarországon. Pedig ugyanúgy történnek bakik, az persze más kérdés, hogy másként reagálnak a szolgáltatók. Itt nem csak udvariasságból kérdezik meg, hogyan ízlett az étel, és nem kell sorban állni a jegyed árának visszatérítéséért, ha 1,5 percre elnémul a film a moziban.

A46A4805_hampuk.jpg

A legutóbbi posztomban ígértem, hogy megosztok egy másfajta szemléletet tükröző ügyfélkezelési modellt. Mára már kettőt is tudok iskolapéldának hozni.

Az USA-ban nagyon sokan járnak étterembe, akár napi szinten is. Nem luxuskajákat esznek, hanem átlagos ételeket. Éppen ezért nagyon sok éttermet találni mindenfelé. Ebből adódik, hogy van is verseny közöttük, hogy becsalogassák az embereket. Ezt a vendégek is tudják, és élnek a lehetőséggel, hogy a legjobbat kapják a pénzükért.

Így történt, hogy az egyik nap néhány barátommal ellátogattunk egy ohiói étterembe. Az ételek fogyasztása közben a felszolgáló megkérdezte tőlünk, hogy minden rendben van-e az ételekkel. Bonnie kivételével mindannyian elégedettek voltunk, ő úgy érezte, hogy egy kicsit felmelegített ízű, olyan mintha mikrózva lett volna, de rendben van. A felszolgáló elnézést kért, elmondta, hogy nincs mikrójuk, szóval nem tudja, hogy mi lehet, de utánajár. Néhány perc múlva visszatért és elmondta, hogy lehet, hogy a melegentartó miatt van ez az íz. Ezzel le is zárult az ügy, gondoltam. Majd amikor fizettünk, a számlán ennek az ételnek az ára meg volt felezve, a felszolgáló még egyszer bocsánatot kért, és mindannyian elégedetten távoztunk. A felszolgáló megkapta a borravalóját, és máskor is bátran mentünk vissza erre a helyre.

Pár nappal később elmentünk megnézni a Gone Girlt (Holtodiglan). Nekem furcsa volt, hogy a moziban nincsenek jelölt helyek, tehát oda ülsz, ahová tudsz, érkezési sorrendben. A film egyik felfokozott pillanatában valami történt, és elment a hang, néhány másodperccel később felkapcsolódott a villany, de a film még tovább forgott. Majd elindult a mozi rádiója az aktuális hirdetésekkel. Az egész körülbelül 1,5 percig tartott, de elég bosszantó volt, hogy éppen az egyik legizgalmasabb pillanatban (amikor Nick Dunne éppen interjút ad a TV-ben). Kértük, hogy tekerjék vissza a filmet, de nem történt semmi. Végignéztük a filmet, majd a kijáratnál észrevettük, hogy lassan halad a kiengedés. Ekkor gondoltuk, hogy biztosan valamilyen kompenzációt kapnak a nézők a baki miatt. Így is történt, mindenki kapott egy ingyenjegyet, amit bármikor, bármilyen filmre, bármelyik moziban (ami a lánchoz tartozik) beválthat. Mellé pedig az egyik menedzser mindenkitől elnézést kért, személyesen.

Talán ez a kapitalizmus egyik jó oldala. A szolgáltatók tudják, hogy az emberek azért költik el a pénzt náluk, mert a terméküket vagy a szolgáltatásukat akarják igénybe venni. Tudják jól, hogy ha ezek a vásárlók csalódnak, akkor hosszú távon nem lesz fenntartható az üzleti modelljük, mert egy elégedetlen vásárló sok-sok lehetséges ügyfelet ijeszthet el. A fogyasztók pedig élnek a jogukkal, hogy szabadon választhatnak a szolgáltatók közül, és tudják, hogy nem kell szégyellniük magukat amiatt, ha esetleg valami nincs rendben, vagy nem stimmel. Magyarán az egész működik, mert mindkét fél betartja a játékszabályokat. Ha valamelyikük pedig megszegi ezek valamelyikét, akkor az nem lesz elfogadott a közösségben.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

 

Címkék: mozi ügyfélszolgálat ügyfélközpontú kommunikáció

Teszkó, (NEM) mindenkinek lesz jó

Hampuk | 2014. október 07. 15:21

Az egyik legrosszabb kommunikációs reakció arra, ha szolgáltató vállalatként hibáztál, hogy a joggal takarózol. A Tesco esetében pedig ez történt, amikor „technikai okok” miatt nem szállították ki a házhoz rendelt árut, de erről csak akkor tájékoztattak, miután a határidő előtt pár perccel felhívtam őket.

1966092_10205361141967888_8827617624969225250_o.jpg

Az egyik legjobb házhozszállító boltnak gondolom a Tescót. Remekül megvan szervezve a logisztikai rendszerük és nagyon olcsó a szolgáltatásuk, nem is beszélve a választékról. Éppen ezért használtam őket az első naptól kezdve, és ezt büszkén meséltem a barátaimnak is, győzködve őket arról, hogy tegyenek egy próbát.  Önkéntes nagykövetük voltam, mostanáig.

Nemrégiben rendeltem, úgy, hogy mire kiürül a hűtő, addigra megérkezzen az utánpótlás. Csakhogy a szombat este 6-8 óra közötti kiszállítás 8 előtt pár perccel még nem volt sehol. Ekkor felhívtam őket, hogy merre jár az autó.  8 után visszahívtak, hogy sajnos technikai okok miatt nem tudják kiszállítani az árut. Később kiderült, hogy a technikai ok az volt, hogy a szállító nem talált parkolóhelyet háromszori próbálkozás után sem. A kiszállítás törlésre került, az ügyintéző jelezte, hogy rendeljem meg újra a termékeket egy másik időpontra.  Ekkor elköszöntünk, mert már úton voltam, majd később visszahívtam a Tescót, hogy most mégis ez miként lehetséges?!

Megértettem, hogy nincs parkolóhely, elfogadtam, hogy nekem kell utánajárnom, hogy miért késik a rendelésem. De nem tudtam felfogni, hogy miért van az, hogy nem én hibázom, mégis nekem kell megoldanom a szolgáltató problémáját. Miért nekem kell megrendelnem újra a terméket? Miért nem ajánlják fel a legközelebbi lehetséges időpontra a szállítást, és hozzák ki a rendelésem? Miért nem fontos nekik, hogy elégedett legyek? Ezeket és hasonló kérdéseket tettem fel az ügyfélszolgálatos kollégának. Aki nagyon kedves volt, bár segítőkésznek nem mondanám, mert egyik kérdés sem konstruktívan oldódott meg. De ez nem az ő hibája, hanem a rendszeré. A rendszeré, ahol a szabályok fontosabbak, mint az elégedett vásárlók.

A sokasodó kérdéseimre egyszer csak megkaptam az igazi választ: MI NEM ÍGÉRTÜNK SEMMIT JOGILAG, CSAK AJÁNLATOT TETTÜNK. AMELYTŐL ELÁLLHAT MINDKÉT FÉL, BÁRMIKOR. Ebben neki 100%-ig igaza volt, ez van a szerződési feltételekben.

De egy kereskedő cégnek, aki abból él, hogy a vásárlók rendelnek tőle, elég meredek ilyenre hivatkozni. Főleg úgy, hogy a jog mindig kétélű fegyver. Holnaptól akár mozgalom is indulhat az ajánlattevő vásárlókkal, akik rendelnek, majd meggondolják magukat az ajtóban, amikor felcipelte a szállító az 50 kilónyi árut...

Ezt követően elköszöntünk, majd írásban is jeleztem a problémámat az ügyfélszolgálatnak Facebookon, majd a kérésükre e-mailben is. Közben természetesen megrendeltem újra a termékeket, és vártam, hogy ezúttal talál-e parkolóhelyet a Tesco, vagy sem.

Mit lehetne jobban csinálni?

Mostanában trendi az, hogy a cégek különböző Ambassador (nagyköveti) programokat indítanak. Van, ahol a dolgozókra építik ezeket, és van, ahol a vásárlókra. Ezek nagyon hasznosak, ha valódi értékeket tudnak képviselni a nagykövetek. Azonban nem árt észben tartani, hogy legtöbbször a vásárlók a valódi, hiteles nagykövetek, akik saját mikroközösségeikben beszélnek az adott márkáról. A történtekkel egy ilyen nagykövetet veszítettek el. Nincs statisztikám, hogy hányszor történt ilyen, és hány vásárló csalódott már a Tesco házhoz szállításban, nem is az én problémám a lényeg, hanem az, hogy ideje valóban ügyfélközpontúan gondolkodnia a szolgáltató cégeknek. Nem csak jogilag kell körbebástyázniuk magukat, hanem olyan belső szabályokat kell alkotniuk, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy az ügyfelek elégedettek lehessenek.

 5 tipp, hogy az ügyfeled elégedett legyen akkor is, ha valami hiba történik:

1, Azonnal tájékoztasd a kellemetlenségről, amint lehet. Ez nem az általános iskola, ahol el lehet titkolni egy rossz jegyet a szülők elől. A vásárlód azonnal észreveszi, hogy rosszul járt, ezért jobb, ha tőled tudja meg, és nem magától kell rájönnie. Mert így elkerülöd az átvertség érzését.

2, Amint lehet, kérj elnézést tőle a kellemetlenségért.

3, Ne takarózz a joggal, inkább dolgozz a megoldáson. Az nem jó reakció, hogy „sajnos ez van, nem talált parkolóhelyet, mi nem tudjuk kiküldeni újra”. Keress megoldást, azért választanak téged a vásárlók, mert bíznak benned. Elhiszik neked, hogy a jó és finom termékeket szállítod. Ha azt tapasztalják, hogy cserbenhagyod őket, akkor ezt a bizalmat kidobtad a kukába. Ezután költhetsz milliókat a nagyköveti programra.

4, Próbáld kompenzálni a kellemetlenséget. Nem kell nagy dologra gondolni, csak egy kis apróságra, amivel azt érzi a vásárló, hogy komolyan veszik. [Egy következő posztban egy amerikai mozizás történetét mesélem el, ahol a hibát szépen kiküszöbölték]

5, A hibák elemzése után fejleszd a belső rendszeredet, hogy a jövőben ez ne forduljon elő, vagy ha előfordul, akkor automatizált protokoll lépjen életbe és megtartsd a vásárlóidat.

A Tescótól végül kaptam egy ingyenes házhozszállítási kupont a többszöri reklamálásom eredményeként, amit nagyon köszönök nekik. De jobban örültem volna, ha egy vezető / kompetens személy egyszerűen felhív, vagy levelet ír, hogy sajnáljuk, hibáztunk, legközelebb ingyen szállítunk Önnek. Tehát nem én megyek a probléma után, nem én tartom meg a kupont és jut majd eszembe következő vásárláskor, hogy használjam, hanem ők figyelnek rám oda, mert valamilyen hiba történt. Tudom, hogy furcsának tűnhet ez a gondolkodás, de hiszek benne, hogy az elégedett vásárlók a legjobb nagykövetek. A cégek pedig akkor tudnak bármilyen jó nagyköveti kampányt menedzselni, ha van mögötte valódi érték. És jó, ha ez az érték a vásárlók szem előtt tartása.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

Címkék: kommunikáció tesco online hitelesség

Jobb legyek, mint tegnap...

Hampuk | 2014. október 06. 16:30

Több mint fél éve nem írtam posztot a blogra. Februárban zártam le a sorozatot, amely az Obama-kampányban tapasztalt élményeimről szólt. Nem véletlenül hallgattam ilyen sokáig. Fájó ezt leírni, de a saját csapdámba estem. A blog nem titkolt célja, hogy megosszam a tapasztalataimat az olvasókkal, és elmondjam, miként látom én a kommunikációs szakmát. Ebbe beletartozik az is, hogy véleményt és építő kritikát írok az egyes kampányokról és eseményekről. Mindezt azért, mert hiszem, hogy sokat kell még tanulnunk ebben az iparágban.

1072286_10201798519744559_382369567_o.jpg

Hónapokig egyszerűen nem tudtam mit írni. Nap, mint nap eszembe jutott, hogy kellene, leültem a kanapéra, bekapcsoltam a leginspirálóbb zenét, megnéztem a kedvenc filmem, elolvastam a kedvenc újságjaimat, de még így sem tudtam olyat írni, amit szívesen megosztottam volna az olvasóimmal. Nem éreztem elég jónak és érdekesnek.

Éppen ez volt a legnagyobb probléma, amire csak nemrég ébredtem rá. A  tökéleteset szerettem volna csak publikálni. Azt a posztot, amely minden irányból körbejárja a témát, ami tényekre szorítkozik, de véleményt is mond. Egyszerűen tökéletes.

Rá kellett jönnöm, hogy ez a legnagyobb gátja az alkotásnak, hogy azt hisszük, csak a tökéletes az, ami érdekes az embereknek. Egyáltalán nem. Most gyorsan ki is jelentem, hogy egyetlen tökéletes poszt sincs a blogon, és soha nem is lesz. Nem is lehet ez a célja ennek a szakmai blognak. Mert nem azt szeretném elérni, hogy a kommunikációs szakma tökéletes legyen, hanem azt, hogy folyamatosan fejlődjön. Az út a fontos, az, hogy lássuk, hogy mit kell tenni, és azért tegyünk is. Hogy jobbak legyünk, mint tegnap voltunk.

Szóval így keveredtem egy „kis” alkotói válságba. De a krízis felismerését követően gyors cselekvési tervvel álltam elő, és őszintén megosztottam a történteket, akárcsak egy válságkommunikációs folyamat során. 

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

Címkék:

Az Obama-kampány 5 szakasza

Hampuk | 2014. február 14. 15:30

A sorozat ezen (8.) részében az Obama-kampány 5 szakaszáról olvashatsz. A posztból megtudhatod, hogy mi az a Dry Run és miért hasznos egy politikai kampányban. 

1-IMG_0367.JPGA stratégiában a kampányt öt jól körülírható szakaszra bontották az Obama-kampány szakemberei, mindegyik egységnek megvolt a saját célkitűzése, ezáltal könnyebben mérhetővé váltak az egyes részek. 

1. Az első szakasz a kampány hivatalos bejelentése. Ekkor állítják össze a szenior tanácsadói csapatot és veszik fel a legtöbb fizetett kampánymunkást. Meghatározzák a fő célokat és az ahhoz szükséges erőforrásokat. Fontos szerepe van a finanszírozásért felelős vezetőnek, mert neki kell pontosan felmérnie, hogy milyen anyagi ráfordítás esetén biztosított az elvárt infrastruktúra. Ebben az időszakban nagy hangsúlyt fektetnek a támogatók felkutatására és az adományok összegyűjtésére. Ennek érdekébe ilyenkor sok 1:1 találkozót és partikat szerveznek.

Tovább

Címkék:

Az Obama kampánystratégia

Hampuk | 2014. február 05. 18:37

A sorozat ezen (7.) részében az Obama-kampány stratégiáját mutatom be. Leírom, hogy mik voltak a fő irányok és milyen lépések mentén építették fel a helyi szervezeteket.

1-IMG_0804.JPG

Barack Obama kampánya stábjának mantrája négy szóból állt, amelyeket én is gyorsan megtanultam, amikor Ohióba érkeztem: Respect (Tisztelet), Empower (Felhatalmazás), Include (Bevonás), Win (Győzelem). A stáb azt gondolta, hogy akkor lehet a legsikeresebb a kampány, ha „hiper-helyi” (hyper local) grassroot szervezeteik vannak, ahol a helyi szervezők a „szomszéd modellt” követik. A modell lényege, hogy az aktivisták helyi szinten a legszűkebb környezetükben kampányolnak, hiszen ott ismerik az embereket. Így tudják, hogy kit, mikor és milyen eszközzel érdemes megkeresni.

Sőt, mivel ők is a környéken élnek, ezért tudják, hogy mik a szokásaik, mik azok, amik leginkább foglalkoztatják őket. Az Egyesült Államokban igen jellemző, hogy a különböző anyagi helyzetben lévők területileg jól elhatárolt negyedekben élnek. Így megkülönböztethetőek a szegény munkásnegyedek (segédmunkás, blue collar worker), a középosztály és a gazdagok utcái. Ez nagyban megkönnyíti a kampány területi célzását, mert a helyi aktivisták bevonásával tudhatják, hogy hol milyen rétegeknek kampányolnak éppen az önkéntesek.

Tovább

Címkék: kommunikáció barack obama elnökválasztás 2012

Hollywoodi produkcióktól tanult az Obama-kampány

Hampuk | 2014. január 31. 12:12

1-IMG_0578.JPGA sorozat (6.) ezen részében bemutatom, hogy miként készült fel Jim Messina kampányigazgató a 2012-es küzdelemre. Egy teljesen más szemléletmód honosodott meg a politikai kampányokban. Ezúttal a kampány a hollywoodi stúdiók marketinggépezetéből merítettek inspirációt. A posztban az is kiderül, hogy ez miért lehetséges:

Barack Obama kabinetfőnök-helyettese, Jim Messina 2011 januárjában felmondott a Fehér Házban. Majd nem sokkal ezután kiderült, hogy a 44. elnök újraindul, és Messina lesz a kampány igazgatója. Ekkor még nem sokat lehetett tudni az irányokról, de az tisztán látszott, hogy a Demokrata Párton belül nem lesz kihívója Obamának. A kampányigazgató nem gyakori szereplő a médiában. Annyit lehetett tudni róla ekkor, hogy az elnök problémamegoldó bizalmasa volt a Fehér Házban. A kampány szempontjából pedig egy nagyon fontos tulajdonsággal rendelkezett: 20 éve dolgozik választási kampányokon, és azóta még sohasem veszített el választást a jelöltjével. Obama 2010-ben kérte fel a feladatra. Messina ekkor azt mondta, hogy csak akkor vállalja el az igazgatói posztot, ha Barack elfogadja, hogy ez nem olyan kampány lesz, mint az előző, 2008-as.

A kampány igazgatója azzal kezdte a felkészülést, hogy felkereste Amerika legmeghatározóbb vállalati vezetőit. Találkozott az Apple, a Facebook, a Zynga, a Google, a Microsoft, a Salesforce és a DreamWorks vezetőivel, szakembereivel, alapítóival. Egy hónapon keresztül beutazta az országot, és interjút készített ezekkel a sikeres vállalkozókkal. A témák között szerepelt a szervezeti növekedés, a feltörekvő technológia és marketing. Steve Jobs mielőtt rátért volna arra, hogy miként lehet kihasználni a technikai fejlődés adta lehetőségeket, élesen bírálta a Fehér Ház működését. Majd elmondta, hogy amíg az előző kampányban csak néhány csatornára fejlesztettek (web, e-mail), addig 2012-ben ezt már nem engedhetik meg maguknak. Ugyanis négy évvel ezelőtt még nem voltak ennyire szegmentálva a csatornák között a felhasználók. A második kampányra már igen elterjedt közösségi oldalak voltak a Facebook, a Tumblr, a Twitter, a YouTube, a Google+. A kampánycsatnak pedig fel kell készülnie arra, hogy ezeken a csatornákon a célcsoportnak szóló megfelelő üzeneteket állítsanak elő. A 2008-as választási küzdelemben még nem létezett az iPhone. A második kampányra pedig már hatalmas az okostelefonok elterjedtsége az Egyesül Államokban.

Messina találkozott Steven Spielberggel, a DreamWorks alapítójával is, aki órákon keresztül mutatta be, hogyan kell tömeget úgy megjeleníteni a filmekben, hogy az hatásos legyen. Felajánlotta a kampányigazgatónak, hogy találkozzon a cége marketingosztályával. A hollywoodi stúdióknak jónak kell lenniük az elnökválasztási kampányokban, hiszen nekik is néhány hét alatt kell elérniük és mozgósítaniuk, amerikaiak millióit. Az egyhónapos interjú-túra során Messina találkozott Eric Schmidttel, akivel egyébként a 2008-as kampány óta jó barátok, és akire a kampányigazgató mentoraként tekint. A Google vezér sokat mesélt neki az elkövetett hibáiról, arról, mennyire fontosak a személyzeti kérdések, és a növekedés során milyen szervezeti problémákra kell majd figyelnie.

Messina 18 hónapot töltött tanulással és felkészüléssel. Ám nem azért, mert a múlt kampányait elemezve akarta kialakítani a saját stratégiáját, hanem azért, mert tudni akarta, miként vihető sikerre egy semmiből építkező startup vállalkozás. Tudta, hogy a 2012-es kampány semmihez sem lesz hasonlítható. A technológiai változások hatalmas mértékben befolyásolták az irányítás és elérés lehetőségét. Előkészületeiből az látszik, hogy az újraválasztási kampányt egy 1,2 millió dolláros technológiai startupként kezelte. Stratégiájában Florida, Ohio, Virginia, Iowa, Észak-Karolina, Colorado, Nevada államokra fókuszált. Igaz, hogy 2008-ban 13 millió választót értek el mindenféle közvetítő csatorna nélkül e-mailen, ez 2012-ben már nem elegendő. Most már sokkal több csatornán kell üzenetet továbbítani a választók felé. Éppen ezért Messina és csapata 9 hónapon keresztül fejlesztett egy Dsahboard nevű alkalmazást, amelynek segítségével az aktivisták valós időben láthatták, hogy a környezetükben ki az, aki még bizonytalan. A rendszer azonban azt is figyelte, hogy ki az, akit már megkerestek és elértek valamilyen csatornán. Így nem fordulhatott elő az, hogy egy választó zavarónak érezze a személyes, telefonos és e-mailes megkeresések tömegét. Ugyanis, ha már valamelyik csatornán keresztül visszajelzett, akkor másikon már nem érték el.

A következő (7.) részben a 2012-es kampány stratégiájával foglalkozom. 

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

Címkék: kommunikáció barack obama Facebook elnökválasztás 2012 Jim Messina

Obama: Tovább 2012

Hampuk | 2014. január 27. 09:59

FB_IMG_13517202033696524.jpgA sorozat következő (5.) részében elérkeztünk a 2012-es választási kampányhoz. A posztban áttekintem a főbb különbségeket a 2008-as kampányhoz képest. Megvizsgálom, hogy hogyan lett a Változás ígéretéből Folytatás. 

Az, hogy Barack Obama kampányáról olyan kép alakult ki, mint az első választási harc, ami az interneten és azon belül a közösségi oldalakon zajlott, nem véletlen. Obama profilja ezáltal válhatott a változás megtestesítőjévé (A 2008-as kampány szlogenje a CHANGE volt, amely magyarul változást jelent). Olyan imázst sikerült kialakítani, amely azok számára is vonzóvá tette a politikust, akik egyébként passzívak a politikával szemben. Ezek pedig a fiatal választópolgárok voltak. Az, hogy egy kampányban milyen csatornákat használnak a politikusok, meghatározza az ő imázsukat is. Természetesen nem elhanyagolható az oldalak virális hatásában rejlő potenciál sem. Az, hogy az Obama-kampány 2008-ban elindította a saját közösségépítő oldalát (mybarackobama.com), hatalmas lehetőséget biztosított az adatbázis építésre. Az adatok megfelelő frissítése és kezelése által pedig nagyon hatékonyan működhet egy kampány mozgósítási szakasza. Ugyanis hiába a milliónyi like a Facebookon és hiába a több ezer retweet a Twitteren, ha a választópolgárok végül otthon maradnak.

2012-ben, annyiban módosult Barack Obama 2008-ban megalapozott profilja, hogy egy közel négyéves kormányzás után kellett elhitetnie a választókkal, hogy a változás folyamatban van. Azonban ehhez idő kell, „change takes time” szólt az egyik kampány üzenet. Ráadásul 2012-ben a munkanélküliség igen magas volt az Egyesült Államokban. Így újraválasztásával ismét történelmet írhatott, hiszen Franklin Delano Roosevelt óta ő az első elnök, akinél a választási kampányra a munkanélküliségi ráta több mint 7,4%. A kampány végére ez pontosan 7,9% volt. Tehát gazdasági fellendülésről, alacsonyabb adókról nem tudott beszámolni a 44. elnök. Éppen ezért az újraválasztási kampányban sokkal inkább a szociális és egyenjogúsági kérdésekre fektették a hangsúlyt. Olyan államférfiként pozícionálták, aki az ország jobbá tételéért harcolt eddig, és szeretne harcolni ezután is. Nem önmagában a gazdasági fellendülés elérése a célja, hanem az, hogy egy teljesen új Amerikát hozzon létre. Majd ezáltal a gazdaság is jobban teljesít.

Az alábbiakban összegyűjtöttem a 2012-es kampány fő üzeneteit:

  • Az elnök befejezte az iraki hadműveletet, így közel 100 000 katona térhetett haza.
  • Az elnök lehetőséget biztosított a meleg nőknek és férfiaknak, hogy szolgálhassanak a hadseregben.
  • Az elnök feloldotta az őssejt-kutatás tiltását.
  • Az elnök 2 női bírót jelölt az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságába (a Szenátus meg is szavazta).
  • Az elnök aláírta a Lilli Ledbetter törvényt, amely garantálja a nőknek az azonos fizetést, azonos munkáért.
  • Az Affordable Care Act (Obamacare) életbelépésének köszönhetően a fiatalok 26 éves korukig biztosítottak a szüleik biztosítása által.
  • Fogyasztóvédelmi szabályokkal harcol Obama a rejtett költségek ellen a Credit Card Act (bankkártya törvény) aláírásával.
  • Obama megduplázta a kisvállalkozások hitelfelvételi keretét, ezzel segítve azok munkahelyteremtését.

A fenti üzenetek az Oranizing for America ohiói szervezetének hivatalos anyagaiból származnak, amelyet önkéntesmunkám során Clevelandben kaptam meg. Ezek azok a fő mondanivalók, amiket az önkéntes aktivisták is megkaptak egy-egy képzés során. Mindebből jól látszik, hogy a munkanélküliségről, a hatalmas pénzpiaci csődökről, az állami szerepvállalásról az autóiparban nem esik szó. Sokkal inkább olyan kérdésekről, amelyekhez ez idáig nem mertek hozzányúlni a korábbi elnökök. Például a melegek és a katonaság kérdése, vagy éppen a nagyobb szociális háló.

            A Republikánusok mindent megpróbáltak megtenni azért, hogy Barack Obamát szocialistának állítsák be, aki egy olyasfajta szocializmust épít, ami Európára volt jellemző a múlt században. Rengeteg plakát jelent meg és tüntetéseket szerveztek a szocialista Obama ellen. A kampány hajrájában még egy magyar származású republikánus szimpatizáns is párhuzamot vont a szülőföldjén tapasztalt szocializmus (és annak árnyoldala), illetve az Obama adminisztráció tevékenysége között.

Az Obama-kampány üzenetei leginkább a középosztályt célozták meg. Az újraválasztási küzdelemben az elnök stábja törekedett arra, hogy azokhoz is szóljon, akik egyedül kisebbségben vannak, de a sok csoportból többséget alkothatnak. Jól megfigyelhető a 2012-es kampány üzeneteiben, hogy minden célcsoport magáénak érezhetett egyet-egyet közülük. Mint például: meleg férfiak, meleg nők, bevándorlók, egyedülálló anyák, fiatal felnőttek, kisvállalkozók.

A 2008-as kampányhoz képest a 2012-esben Barack Obama és csapata mérföldes előnyben volt. Nem csak azért, mert egy regnáló elnöknek mindig sokkal több lehetősége van a kampányolásra, hanem azért is, mert egy győztes kampány tapasztalatával nézhettek szembe a kihívásokkal. Ráadásul ezúttal senkivel sem kellet megvívniuk az elnökjelölti címért a Demokrata Párton belül, így rengeteg pénzt spórolhattak az általános választásokra. Obama már 2008-ban is két ciklusra készült, ezért a két választás között is tudatosan építette és karbantartotta a kampánycsapat az adatbázisokat. Azonban az előző kampányban használt csatornák is jócskán átalakultak. Amíg 2008-ban Obama 116 000 embernek küldte el Twitteren az üzenetét a választás napján, 2012-re a követők száma már 16 millió felett járt. Az előző kampányban a Facebook felhasználóinak többsége a tízen-, huszonévesek korosztálya volt, mostanra a 900 milliós közösség leggyorsabban gyarapodó csoportja az ötvenesek.

 Az előnyök mellett azonban hátrányokban is bővelkedett az újraválasztási küzdelem. Mostanra már elmúlt az első kampány során tapasztalt támogatói attitűd. A korábbi szimpatizánsok már kevésbé idealisták, sokuk már szkeptikus a változás üzenetével kapcsolatban. Ráadásul, amíg 2008-ban Obamáék uralták az internetet és háromszor annyi adományt gyűjtöttek, mint McCainnék, addig most a Romney kampány is hatalmas energiát fektetett a magánadományok összegyűjtésébe.

A következő (6.) részben a 2012-es kampány előkészületeivel foglalkozom. Bemutatom, hogy miként állította össze a kampánygépezetet Jim Messina, a kampány igazgatója. 

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

Címkék: kommunikáció facebook politikai kommunikáció barack obama elnökválasztás 2012

süti beállítások módosítása