Hampuk Richárd

A kommunikációról

Hungarian Americans for Obama

Hampuk | 2012. november 05. 16:16

Kedden érkeztem meg Clevelandbe (OH). Az előző nap viszontagságai miatt kimenőt kaptam a kampánycsapattól, így volt lehetőségem megismerkedni szállásadóim családjával. Ugyan rettentő fáradt voltam, de mindenképpen fenn akartam maradni sötétedésig, hogy át tudjon állni a szervezetem.  Szóval így találkoztam Lindaval aki azt ígérte, hogy bemutat Ohio legjobb PR ügynökségének egyik vezetőjének. (a találkozás megtörtént, de erről majd egy másik posztban).

Szerdán reggel megkezdhettem a munkát végre. Találkoztam Jeffel és két kampánycsapattal is. Megkaptam a nekem készített kitűzőt és sodródtam az eseményekkel. Főként a fizetett szakemberekkel dolgozom együtt, de szerencsére nagyon sok önkéntessel is találkozom. Szerdán Jeffel az volt a feladatunk, hogy egy clevelandi egyetemről elvigyünkk pár szimpatizánsunkat szavazni (Early Voting).

A folyamat úgy néz ki, hogy van egy Campus Orgainzerünk (Christie) aki már hónapok óta térképezi fel a demokrata/Obama szimpatizáns hallgatókat. Mi pedig szervezünk kisbuszokat amivel elvisszük őket az egyetlen Early Voting szavazóponthoz (ami elég messze van az egyetemtől). Viszont a szupervihar áthúzta a terveinket, mert az egyetemen elmaradt a tanítás, mivel nincs áram. Így rengeteg hallgató haza utazott, csak néhány clevelandi maradt. Őket kocsival vittük a szavazóponthoz, hogy voksolhassanak.  Akikkel találkoztam mind első szavazók voltak és nagyon izgultak a választások miatt…

Azért olyan fontos számunkra, hogy minél többen elmenjenek minél hamarabb szavazni (Ohio államban, más államokban más a rendszer, más a szabályozás, más a stratégia), mert akkor a hajrában több energiánk marad a bizonytalan szavazókra. Ráadásul ők elmondják az ismerőseiknek, hogy szavaztak és, hogy kire szavaztak…

Romney és Obama kampánya alapjaiban különbözik. Amíg mi rengeteg önkéntessel dolgozunk és alulról építjük fel a rendszert addig Romney kampányában nagyon kevés az önkéntes, viszont sokkal több a fizetett ember. Hihetetlen látni, hogy mennyi ember jön önzetlenül -és itt tényleg önzetlenségről van szó, mert nem remél jobb kormányzati állást vagy megrendelést a munkájáért cserébe- segíteni nekünk. Természetesen a fiatalokat itt is nehéz mozgósítani a szavazásra, de mivel az Obama kampányban rengeteg a fiatal, ezért nekünk valamivel könnyebb dolgunk van.

Az egyetemi körutat követően megkaptam a „bibliám” ez a következő néhány nap legfontosabb anyaga: GOTV = Get out he vote. Erről tartott képzést Alex egy másik kampányirodában az önkénteseinknek. Ehhez gyűjtünk az elkövetkező napokban rengeteg önkéntest, akiknek a legfőbb feladatuk, hogy a környékükről minél több embert elhívjanak szavazni.

Csütörtökön az irodán dolgoztam. Pénteken pedig PR és reklámügynökségeket látogattam. Ezekről hamarosan írok.

Ha érdekelnek további élményeim a kampánnyal kapcsolatban kövesd a blogot és aFacebook oldalt.

Címkék: ohio barack obama elnökválasztás 2012 Cleveland

Canvassing = a személyes találkozás ereje

Hampuk | 2012. november 05. 16:16

Ahogy már írtam alapjaiban különbözik a Demokraták és a Republikánusok kampánya. Amellett, hogy mind a két párt dollár milliókat költ el TV hirdetésekre Ohio államban a Demokrata pártnak nagyon sok kis irodája van, nagyon sok önkéntessel. Ohio államban 131 Obama és csupán 39 Romney kampányiroda van. Jól látszik tehát, hogy a grassroot kampányt igazából csak a demokraták tudják kivitelezni hatékonyan.

Ezt Romneyék a TV reklámokkal és hívásokkal ellensúlyozzák, jóval több hirdetést jelentetnek meg a TV-ben mint Obama csapata. Egészen elképesztő, hogy naponta körülbelül 330 politikai hirdetést sugároznak a helyi televíziók. Soha ennyit még nem költöttek TV hirdetésre az államban.

Tehát a mi kampányunk sajátossága az, hogy rengeteg önkéntessel keressük fel a potenciális választókat, ezt hívják canvassingnek. Ilyenkor elvileg helyi önkénteseink a saját környéküket járják be egy a kampányiroda és a városrészfelelős által összeállított lista alapján. A lista több elemből áll össze kapunk adatokat a választási irodától, országos központtól, a telefonhívások eredményeként is. A lista hihetetlenül pontos. Tudjuk az adott személy nevét, életkorát, nemét is.  A kopogtató önkéntesink listája olyan pontosan van összeállítva, hogy egy apartmanházban is lejárható a kapott lista egy körben, szóval nem kell rohangálni a különböző számok között.

Az önkéntesek egy csomagot kapnak amiben benne vannak a címek, térkép, Q&A, szórólapok, kulcs üzenetek, tiltott dolgok. Például szigorúan tilos bemennünk egy lakásba. Hiába invitálnak minket szépen, akkor sem szabad. Nem fogadhatunk el semmilyen ajándékot, de egy pohár vizet sem. Ennek főként biztonsági okai vannak, hiszen nem tudhatjuk, hogy a kedvesség valódi lelkesedést takar vagy esetleg valami hátsószándékot rejt…

Az egyes területeket párokban járják végig az Önkéntesek, de a házakhoz egyedül mennek (egyik az utca egyik oldalán, másik a másikon). 3 fő kérdést tesznek fel a választóknak: Voltak-e szavazni, kit támogatnak elnöknek és kit támogatnak szenátornak?  A válaszokat a kapott (papír) listán rögzítik, majd nap végén összesítik, hogy hány interakció jött létre. Nagyon kulturált az a része ennek az eszköznek, hogy külön megjelölik azokat akik elzárkóznak a kopogtatás elől. Őket törölik a listáról és nem zavarják többet. Sokszor ezt matricával is jelölik az ajtókon, akkor hozzájuk alapból be sem csengetnek.

Ahogy írtam elvileg helyi önkéntesek járják végig a környéküket. De az ilyen kulcsfontosságú államokba mint Ohio sok önkéntes érkezik más államokból. Így tudtam együtt dolgozni a Columbia Egyetem (NY) hallgatóival. Zackkel összesen kb. 110 címet jártunk végig fél nap alatt, szombaton. 1-1 címen maximum 5 percet tölthetünk, de ez általában 1-1,5 perc volt. Nagyon fontos, hogy a szavazásra buzdító szórólapot csak személyesen adhatjuk át, tehát nem hagyhatjuk ott a postaládában ha nincsenek otthon, vagy nem nyitnak ajtót.

Érdekes tapasztalat az igazi Amerikával találkozni. Látni azokat a hétköznapi embereket akik működtetik az országot. Többségüknek már elegük van a kampányból, de mégis türelmesen végighallgatják amit mondunk. Nem találkoztam agresszív elutasítással még akkor sem amikor egy Republikánus szavazóhoz csengettünk be. Miután végeztünk jött értünk egy kampányautó és visszavittek minket a kampányirodába. Itt összegeztük a napi eredményeket. Ekkor még nem tudták az önkénteseink, hogy hamarosan fontos vendégünk érkezik. Mi már 2 napja készültünk arra, hogy meglepetést okozzunk és motiváljuk a kampány résztvevőit. A meglepetésvendégünk a Second Lady (Dr. Jill Biden ) és családja volt. Hamarosan erről az eseményről is beszámolok

Ha érdekelnek további élményeim a kampánnyal kapcsolatban kövesd a blogot és a Facebook oldalt.

Címkék: ohio barack obama elnökválasztás 2012 Cleveland Mitt Romney canvassing

Az irodai meló

Hampuk | 2012. november 05. 16:15

Alapvető különbség van a demokraták és a republikánusok kampánya között. Nálunk nagyon sok az önkéntes ezért nagyon sok (kicsi) irodánk van szerte a megyében és az államban. Az irodák többségében csak önkéntesek dolgoznak, ők irányítják a munkát, szervezik a kopogtató és a telefonáló önkénteseket.

Mi a Parma irodában dolgozunk, ahol fizetett szakemberek irányítják a munkát. Persze nálunk is rengeteg az önkéntes, de a többi helyhez képest itt több a fizetett ember. Azt gondolnánk, hogy önkéntesnek az áll akinek nincs munkája, nyugdíjas, vagy tanuló. Ez csak részben igaz, mert a legtöbb önkéntes akivel találkoztam az jó állással rendelkezik és csak a kampány miatt vett ki szabadságot.  Az irodai önkénteseink többsége más államokból érkezett/ik, hogy besegítsenek Ohioban. Ilyenkor saját költségükön utaznak ide és segítik a kampányt. Vezető tisztségviselők ülnek be a telefon mögé és csinálnak napi több száz hívást, hogy önkénteseket toborozzanak az utolsó napokra akik elhívják a szomszédjaikat szavazni.

Az utcákat járó önkénteseinknek van egy-egy helyi irányítójuk. Ő gondoskodik arról, hogy mindenki a megfelelő helyre menjen és, hogy minden helyre menjen valaki. Ők osztják be az embereket. Csütörtökön én is velük dolgoztam. A feladatom az volt, hogy a meglévő adatbázisok alapján összerakjam az önkéntesek csomagjait. Ebben benne vannak a címek, kell csinálnunk térképet és útvonaltervet hozzá. Kapnak egy rövid leírást is, hogy mit szabad és mit nem amikor valakihez bekopogtatnak. Az egyik legfontosabb szabály,hogy minél kevesebb időt töltsenek egy háznál. Ezt maximum 5 percben határoztuk meg. Ilyenkor meg kell kérdezniük az ott élőket, hogy szavaztak-e már? Ha igen akkor Obama támogatók-e? Ha még nem szavaztak akkor megkérdezzük, hogy mennek-e, ha lehet akkor még menjenek el early votingolni. Megkérdezzük azt is, hogy el tudnak-e menni maguk, vagy segítsünk eljutni? Ha segítség kell akkor az önkénteseink szállító csapatának leadjuk az infót és ők szervezik meg, hogy hogyan juthat el a választópolgár a szavazópontra.

Az persze világos mindenkinek, hogy nem biztos, hogy a mi jelöltjeinkre szavaz majd az akit elviszünk, mert itt senki nem láthatja azt, hogy hova húzza az x-et. De bízunk benne, és 99%-ban be is jön, hogy aki azt mondja, hogy velünk van az tényleg velünk van.

El sem tudtam képzelni korábban, hogy egy ilyen „kis” méretű városrészben mekkora logisztikai feladat egy kampányt menedzselni.

2 helyi felelős kb. 4000 oldalnyi anyagot kapott tőlem aznap összesen. Ezen osztoztak, majd adták oda az egyes utcafelelősöknek. Miközben én ezeket a csomagokat állítottam össze az irodában egyre több telefonáló önkéntes gyülekezett. Ők egy állati jó rendszer segítségével kapnak számokat amiket fel kell hívniuk (a térségből). A rendszerben látjuk, hogy hányszor hívtuk már, hányszor értük el, van-e más a háztartásban aki fontos számunkra, stb. Ha nem érjük el akkor általában üzenetet hagyunk az üzenetrögzítőn, hogy vissza tudjanak hívni minket. Az esetek kisebb százalékában történik ez meg. Ha elérjük őket akkor megkérdezzük,hogy szavaztak-e már. Elmondjuk, hogy kiemelten fontos az ő szavazata számunkra és ha teheti menjen el Early Votingolni. Ha már megvolt a szavazás akkor megkérdezzük, hogy van-e kedve önkénteskedni az utolsó 3 nap valamelyikén. Nem egésznapra hívjuk, csak 3 órára. 3 részre osztunk egy napot és azok közül válogathat.

Így megy az irodai meló nálunk…

Ha érdekelnek további élményeim a kampánnyal kapcsolatban kövesd a blogot és a Facebook oldalt.

Holnap a Canvassingről írok Nektek, mert fél napra csatlakoztam az utcai csapatokhoz. A párommal kb. 110 címet csináltunk meg. De erről majd holnap. 

Címkék: ohio barack obama elnökválasztás 2012 Cleveland

Hugh Grant igazából?

Hampuk | 2012. július 13. 12:40

Most, hogy már kezébe kellett, hogy kapja Hugh Grant Magyarország kormányának levelét, lezártnak tekinthetjük a kormányzati kommunikáció megkérdőjelezhető akcióját. Ugyanis valamilyen érthetetlen okból a nemzetközi kommunikációért felelős szakemberek úgy gondolták a hivatalban, hogy úgy kell reagálni egy nemzetközileg ismert színész kijelentésére, hogy még nagyobb port csapnak az ügy körül.

Hugh Grant Brüsszelben még június végén bírálta egy nyilatkozatban – általánosságban – a kormányok és a média viszonyának lehetséges szélsőségeit. Ekkor hozta fel rossz példának Magyarországot. A nyilatkozat említés szintjén jelent meg a hazai médiában, a külföldi hírblokkban a pandaszületés és a japán képviselők verekedése között. Nagy visszhangot ekkor még nem keltett. Majd jött a magyar ötlet, ami engem első körben a Jay és Néma Bob emblematikus jelenetét juttatta eszembe.

Szerencsére mi nem személyesen akartuk jobb belátásra bírni a színészt, akinek csillaga egyébként már egy ideje nem a felszálló ágban van. Helyette levélben tettük „helyre” a gondolatait, és elküldtük neki a magyar médiatörvény angol változatát, amivel önmagában még nem lenne nagy probléma, ha mindez nem a nagy nyilvánosság előtt játszódott volna le. Ugyanis így sikerült elérniük, hogy az is tudjon Hugh Grant bírálatáról, aki eddig nem is hallott az egészről. Nemcsak az a baj, hogy a postacímkeresés miatt kissé nevetségessé vált az akció, hanem az is, hogy azt gondolták, hogy egy ilyen nyilatkozatra reagálni kell. Ezzel súlyt adtak neki, és beemelték a mainstream médiába. Ahelyett, hogy hagyták volna, hogy elhaljon. Mert valljuk be – sajnos –, a hazai médiafogyasztók nagy többsége a nemzetközi hírekre kevésbé kapja fel a fejét.

Nem vagyok naiv, és rosszindulatú sem. Ezért azt gondolom, hogy ebben a kérdésben még nemzetközi tanácsadó véleményét is kikérték – valószínűleg ezért reagáltak ilyen későn. Azonban szerintem a lehetséges tanácsot túlgondolták. Mert azzal semmi baj nem lenne, ha a kormány diszkréten felhívná a figyelmét a színésznek egy levélben, hogy mennyire rendben vannak a magyar médiaszabályok, és akár meg is invitálhatják az országba, hogy a saját szemével is meggyőződhessen. De itt ügyet csináltak az egészből, amivel témát adtak a médiának. Aminek inkább lehetett az a célja, hogy a hazai közvéleménynek megmutassák, hogy ők még egy ekkora sztárnak sem hagyják, hogy az országunkat „jogtalanul” (ebben igazságot nem akarok/tudok tenni) becsmérelje. Tehát Hugh Grantet csak felhasználták egy olyan kommunikációs játszmához, amit az ellenzéki pártokkal szoktak játszani. A mára már kiszámítható stratégiát hozták: először teljes mértékben cáfolják a kijelentést, majd ezzel párhuzamosan próbálják a nyilatkozó karakterét minél jobban lealacsonyítani. Ez esetben Pálffy Istváné volt ez a feladat: http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/172165

Zárszóként álljon itt Kumin Ferenc nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár leveléből egy részlet amit a szocialistáknak küldött:

"Fáradozásuk mégsem volt hiábavaló, mert ugyan későn, és nem is a megfelelő címet küldték el, de kifejezték elkötelezettségüket abban, hogy közösen javítsunk Magyarország nemzetközi megítélésén, és közösen tegyünk azért, hogy ne maradjanak megválaszolatlanul igaztalan, külföldről érkező vádak."

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

Címkék: kormányzati kommunikáció Hugh Grant

A változó kor

Hampuk | 2012. július 06. 11:09

Már egy ideje nem olvashattátok az írásaimat a blogban, csak a Facebook-oldalon. Ennek több oka is volt. Az egyik legnagyobb az elfoglaltság. De persze, ki az, aki nem tud csak pár órát rászánni arra, hogy megírjon egy postot. Bevallom, amikor az időtényező már az én oldalamon volt, akkor gátló tényezők nehezítették a dolgomat. Már sok postot elkezdtem az elmúlt hetekben, de végül egyik sem látott napvilágot. Úgy éreztem, hogy nem elég jók ahhoz, hogy megosszam a nyilvánossággal. Ennek oka pedig az, hogy mostanában igen magasra pakolom a lécet szakmai kérdésekben, mert már nemcsak egy-egy ügyfelem jó híréért felelek, hanem egy kisvállalkozáséért is, ahol lelkes munkatársakkal dolgozunk. Ez a magas elvárás pedig úgy néz ki, hogy kihat a hobbimra is…

Tavaly év vége óta dolgozom a Person Communications ügynökségnél. Partner vagyok, azaz a szakmai munka mellett tulajdonosként is részt veszek a cég életében. Korábban nem gondoltam, hogy egy ilyen kisvállalkozás tekintetében is ennyire meg tudja változtatni az ember mindennapjait az üzlet. Amikor 2011-ben azt a döntést hoztam, hogy a saját lábamra állok, a legtöbb ismerősöm le akart beszélni róla, hiszen itt a hatalmas gazdasági válság, a kommunikációs iparban sorra dőlnek be az ügynökségek, még a legnagyobb televíziós csatornák is küldik el az embereiket – akiknek jó részük a PR-szakmában találna újra önmagára –, és még sorolhatnám az ellenérveket, amikkel győzködni próbáltak. De a sok eltántorító tény ellenére is volt bennem valami, ami miatt azt mondtam, hogy belevágok ebbe a kihívásba. A világra nyitott embernek gondolom magamat, éppen ezért mindig kerestem azokat a kulturális pontokat, amelyek nem szerves részei az életemnek, azonban ha tanulok belőlük, akkor integrálhatom azokat a mindennapjaimba. Próbáltam mindig előre gondolkodni, kipróbálni az új dolgokat és keresni az olyan kihívásokat, amelyek hozzáadtak a személyiségemhez. Így találkoztam a shaolin kungfuval és sandával is.

A nyitott szemmel járás és a pofonok tanítottak meg arra, hogy ha nem küzdesz valamiért, akkor soha nem is fogod elérni. A mesterem sokszor mondta azt, hogy ha úgy keresel állást, hogy várod, hogy megtaláljanak, akkor soha nem lesz munkád. Amíg állást keresel, addig napi 8 órában legyen az a foglalkozásod, hogy munkát találj. Hasonlóan gondolkodtam, amikor valami önállóba kezdtem, ne csak mondjam azt, hogy lehet másként is csinálni valamit, ne csak buzdítsam a barátaimat, hogy merjenek kockáztatni, mutassam is meg…

Belevágtam, magasra tettem a lécet, nem kötöttem kompromisszumot (és nem is szeretnék), de nem is álmodtam túl nagyot. Egyszerűen azt szerettem volna, hogy legyen egy jó minőségű cégem olyan ügyfelekkel, akikkel együtt tudunk gondolkodni. Ehhez azonban az kell, hogy ne vállaljuk túl magunkat, ne akarjunk az első évben a legnagyobbak lenni. Sőt, soha ne akarjunk a legnagyobbak lenni…. Az ügyfeleink legyenek a legnagyobbak abban, amit csinálnak, és az már elég.

Nem leszek álszent, természetesen a pénz nekem is fontos, de az nem mindegy, hogy milyen áron jutok hozzá. Van az – itthon – klasszikus modell, amikor az ügynökség a lehető legtöbb ügyfelet szeretné a lehető legkevesebb (legolcsóbb) erőforrással kiszolgálni. Ilyenkor általában az ügynökség legjobb emberei győzik meg az ügyfelet a tenderen, majd a legfiatalabbak dolgoznak rajta nap mint nap. Üzletileg teljesen érthető a modell, hosszú távon azonban szerintem ez egy tévút. Én nem ezt az utat választottam, hanem egy sokkal kockázatosabbat. Nemcsak azért, mert egy induló vállalkozás nehezen tud egyből hatalmas lenni, hanem azért is, mert szerintem sokkal eredményesebb az, ha nem az átvágásra alapozunk egy üzleti modellt. A sportban tanultam meg az igazi alázatot, itt jöttem rá, hogy milyen fontos is ez az üzleti életben is. Az ügyfeleimről soha nem felejtem el, hogy ők biztosítanak megélhetést a kollégáimnak, az alvállalkozóinknak, és természetesen nekem is. Ezért minden egyes projekt vagy feladat alkalmával az lebeg a szemem előtt, hogy ez hogyan segíti az ügyfelem eredményességét. Nem ajánlok (és kollégáimnak sem engedem) olyan megoldásokat, lehetőségeket, amelyekkel ugyan a cégünk jól keresne, de az ügyfélnek nem hozná a megfelelő eredményeket. Egy még emberibb oldala is van az alázatnak és lojalitásnak. Mindig (de ez már korábban is jellemző volt) az ügyfeleim termékeit vásárolom, ha tehetem. Ha a MOL-nak dolgoztam, akkor MOL-kutakon tankoltam, ha a Coca-Colának dolgoztam, Coca-Cola termékeket fogyasztottam. Mondhatnánk, hogy persze, ez egyszerű parasztlogika. Igen az, csak sajnos nagyon kevesen gondolkodnak így a piacon. Inkább az a jellemző, hogy az én ügyfelem, megszereztem, most már csak mint egy fejőstehént jól megfejem, és az elvárt minimumot teljesítem. Hiszen úgysem fizet többet, ha eredményesebb vagyok. Valóban, nem fizet többet, de én nyugodtabban alszom és büszkén vállalom a munkánkat… Nem beszélve arról, hogy ha nem hozzuk együtt az eredményeket, akkor egy idő után vagy felbontják a szerződésünket vagy csökkentik a díjunkat…

Ezek az elvek keringtek tavaly a fejemben, féltem, hogy túl naiv leszek az ületi élethez ezekkel. De egyelőre úgy látom, hogy az üzleti oldalon is megtérülhet a szakmai elhivatottság és lojalitás. Persze nem olyan könnyen és gyorsan, de legalább nagyobb megelégedéssel. A lehető legjobbra törekszem, és kollégáim is társak ebben, de soha nem hisszük magunkról, hogy mi nem hibázhatunk.

Az útnak még nincs vége, sok pofon és tapasztalat vár még rám/ránk. De mivel hiszek abban, hogy élhetünk egy jobb világban, ezért sosem adjuk fel.

Meglátjuk, hogy a piac és az ügyfelek mit szólnak a mi elképzeléseinkhez, és reméljük, jövőre egy értékelő postban adhatok számot az eredményeinkről. Addig pedig kövessétek a blogot a – most már újra – rendszeres szakmai tartalmakért.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

Címkék: kommunikáció

Gazdálkodj (ne csak) jogAuchan!

Hampuk | 2012. május 18. 12:58

Nagy elismerés egy nyereményjátéknak, ha arról beszámol az Index. Nap mint nap több száz új promóciós játék lát napvilágot a hazai piacon, mégsem ír róluk a legolvasottabb online hírportál. Persze ebben van egy kis cinizmus is, mert az „Elrontották az Auchan játékát” cím nem éppen egy pozitív jelző egy promócióival kapcsolatban. De a stresszteszten jól vizsgázott az Auchan Magyarország. Viszont pár érdekes dologra is rávilágított ez és a Nescafe korábbi akciója.

A fenti grafikonon jól látszik, hogy mekkora fellendülést hozott az Auchan Magyarország Facebook-oldalának a „Gazdálkodj okAuchan” játék körüli „botrány”. Meredeken megnőtt a rajongók száma és azok interaktivitása is. Ezek főként negatív kommentekből, véleményekből álltak, de a cég vagy a vele együttműködő kommunikációs ügynökség kezelte a problémát. Persze mivel az ügy nem kommunikációs hibából adódik, ezért megoldani sem lehet/ett kizárólag kommunikációval. Azonban ügyesen használták az elterelés eszközét az oldalon – a rajongókat egy, a játékkal kapcsolatos kérdéseket és válaszokat összegyűjtő aloldalra irányították –, és a panaszos postok többségét meg is válaszolták. Én még egy Facebook-os komment lehetőséget beraktam volna az oldalra, hogy ott folytassák a diskurzust a felhasználók.

A valódi probléma itt is, és a Nescafé játékában is a játék szabályaiban volt. Az Auchan esetében valószínűleg nem modellezték le a játékot, ha pedig igen, akkor valaki elírt néhány nullát, amikor megszabta az egyes nyeremények pontértékét. A Nescafénál pedig nem számoltak azzal, hogy valaki ennyire aktivizál egy csoportot a Facebookon, és ezért erre a helyzetre nem találtak ki nyereményt.

Ezek a játékok megmutatták, hogy a makulátlan játékszabály vajmi kevés egy népszerű promóció esetében. Ugyanis mind a két cég kiváló – a jogszabályoknak megfelelő – szabályzattal rendelkezett a játék lebonyolításához. Ha jogi értelemben vizsgálnánk, biztosan semmi gond nem lenne a promóciókkal. Azonban a felhasználók nem így állnak egy-egy játékhoz. Ők sokkal érzékenyebbek arra, hogy hogyan kommunikálnak/törődnek velük, és hogy egyenlő esélyekkel indulnak-e az egyes nyereményekért. Ha az első pár napban elfogy a nyeremény – ami a szabályzat szerint a készlet erejéig tart –, akkor hiába hivatkozik a vállalat arra, hogy a játékszabályoknak megfelelően jártak el, nincs ezzel gond. Az emberek felháborodnak, mert úgy érzik, becsapták őket. Ezért nagyon fontos, hogy ne csak jogszerűen alkossunk megy egy-egy játékot, de fogyasztói szemmel is vizsgáljuk meg, modellezzük le. Hiszen az a kisebbik kár egy vállalat életében, ha szépen csendben – bár manapság már a hatóságok sem olyan diszkrétek – megbüntetik őket egy promóció kapcsán. Ugyanis ilyenkor vásárlókat nem igazán veszítenek. Azonban ha tömegek csalódnak egy adott márkában azért, mert a nyereményjáték, amit meghirdettek, nem megy gördülékenyen, vagy nem érzik fairnek, akkor sokáig dolgozhat a kommunikációs ügynökség a reputáció helyrehozásán. Persze ez csak az egyik nézőpont, hiszen az sem egy utolsó szempont, hogy a játék valódi eredményt hozzon az adott márka számára. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy a játékosok számával foglalkoznak csak, ahelyett, hogy az elköteleződéssel vagy az adott termék ismertségének növelésével törődnének. De erről majd egy másik postban.

Összefoglalva

  • Az Auchan és a Nescafé játéka is megmutatta, hogy nem csak jogilag kell rendben lennie egy promóciónak.
  • Fontos, hogy a szabályzat, amit megalkotunk, a felhasználók számára is optimális legyen. Reálisnak és elérhetőnek érezzék a nyereményeket és ahhoz szükséges befektetést (pontok stb.)
  • Ha a játékosok fellázadnak, próbáljunk rugalmasak lenni, és megtalálni az utat, amivel mindenki jól jár, és az amúgy is drága nyereményjátékkal ne okozzunk kárt a szervezetünknek.
Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

Címkék: auchan nyereményjáték nescafé

Csak Vona dobogtatja meg a tinik szívét

Hampuk | 2012. április 04. 12:22

Az új Facebook Timeline-nak (idővonal) köszönhetően egy kicsit több információhoz juthatunk az adott oldalakkal kapcsolatban. A hétfői böngészésem során megnéztem a parlamenti pártok vezetőinek közösségi oldalon tanúsított aktivitását. Az alábbi rövid elemzésem nem vetíthető ki a teljes lakosságra, ez pillanatnyi adatokat tükröz és kizárólag az adott személy Facebook rajongóinak aktivitásán alapszik.

A lenti adatokból jól látszik, hogy miért nem képesek intenzív növekedést elérni a baloldali politikusok a rajongóik számában. A volt szocialista Gyurcsány Ferenc és az MSZP elnök Mesterházy Attila rajongói egyaránt az 55-64-es korosztályban a legaktívabbak. Azonban ebben a korosztályban az internet és Facebook penetráció nem mutat nagyságrendi növekedést. Tehát nehéz helyzetbe kerülnek, ha szeretnék rajongói táborukat bővíteni a közösségi oldalon.  A KDNP elnök Semjén Zsolt a 35-54 év közötti felhasználókat mozgatja meg. De az ő oldalán a legkisebb a felhasználói aktivitás (1,39%). Ő még az új Timeline átállást sem hajtotta végre (nincs cover kép).

Orbán Viktor és Jávor Benedek – akinek rajongóinak száma nagyon alacsony a többiekhez képest- 25-44 éveseket aktivizálja a leginkább. Érdekes azonban, hogy Vona Gábor éri el a legfiatalabbakat. Az ő oldalán a 18-25 éves korosztály a legtevékenyebb.  Azonban ő a legkevésbé kommunikatív a Facebookon a vizsgált politikusok közül.  Ez meg is látszik a felhasználói aktivitáson is, hiszen a felhasználók csupán 2,67 %-a kommenttel, „Lájkol” vagy oszt meg tartalmat az oldalon.

A tartalmak tekintetében is színes a körkép. Egyik politikusnál sem figyelhető meg különleges (megkülönböztető) stílus. Azonban érdekes, hogy amíg Orbán a postok többségében képeket/galériákat oszt meg, addig Gyurcsány inkább a jegyzeteket/szöveges tartalmakat részesíti előnyben. Mesterházy mixeli a bejegyzés típusokat, a rajongói aktivitás nála a legmagasabb 28,1 százalék.

Mivel nincs kampányidőszak valószínűleg nem ez a legfontosabb feladat a politikusok életében. Ez meg is látszik az oldalakon. Nincsenek kampányok, alkalmazás egyik politikus oldalán sem található. De legalább lesz hova fejlődni 2014-ig…

 Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

Címkék: Orbán Viktor Vona Gábor Gyurcsány Ferenc Facebook Semjén Zsolt Mesterházy Attila Jávor Benedek

MOL benzin helyett zsírégetés

Hampuk | 2012. március 26. 21:35

Update Norbi social media kommunikációja már többször is téma volt a neten. De engem egy hétfői Facebook postja lepett meg leginkább. Az üzenetben arra szólítja fel a rajongóit (több mint 371 000), hogy mostantól ne tankoljanak MOL kutakon. A postban azt írja, hogy ezzel csökkenthetik a magyarországi benzinárakat. Érdekes, hogy üzletemberként ilyen felhívást tesz, de a MOL reakciója becsülendő.

Norbi oldala a 13-17 évesek és a budapestiek körében a legnépszerűbb. Valószínűleg ezért sem lett valódi mozgalom („bojkott”)  a felhívásból. Meg talán azért sem, mert nem minden érve állta meg a helyét Norbinak. Ráadásul a MOL válasza után jócskán megváltozott a „lendülete”.

Részlet Norbi felhívásából: „Én mostantól mindenhol tankolok, kivéve MOL kúton. Eddig még külföldön is MOL-nál tankoltam, mert magyar vagyok. Ennek vége, nem bírom látni ezt az irányt.”

Norbi válasza a MÓLÓ(MOL)üzenetére:  „Tisztelt Mol! Köszönöm, ott leszek és durva adó ellen mozgósítok, nem Önök ellen. Több forgalom, jobb élet és a kisebb adó is többet ér majd. N”

Belém nevelték, hogy mindig próbáljam megkeresni az ok-okozati összefüggést. Norbi akciójánál is ezt próbáltam tenni. Megérteni, hogy vajon miért csinálta ezt? Miért ment szembe az egyik legbefolyásosabb magyar céggel, ahol ráadásul több tízezren dolgoznak.  A dolgozók többségében némi lojalitás is van a munkáltatójukkal szemben. Tehát Norbi nem tett mást, mint egy fogyasztói csoportot felbosszantott.  Joggal fordulhat meg a gondolat egy MOL alkalmazottban, hogy ha te ellenünk hirdetsz bojkottot, akkor mi meg ellened…

Az is megfordult a fejemben, hogy egy olyan témát akart bedobni a közösségnek ami sokakat érint és ezért pörgős kommentfolyam lehet belőle. Csakhogy mivel a legnagyobb csoportja a 13-17 évesek között van, ezért ennek sok értelme nincs. Ráadásul, ha ez lett volna a cél, akkor az érveket jobban kidolgozva folytatta volna az akciót.

Tehát valószínűleg egy spontán ötlet vezérelte a fitnesz gurut és nem pedig valamilyen valódi, tervezett mozgalom megteremtése. Pedig ha valóban beleáll és észérveket sorakoztat fel akkor még akár sikereket is elérhetett volna. Persze valószínűleg nem egy céget kellett volna kipécéznie, hanem a magas árak valódi okozóit.  Hazánkban nem annyira gyakori, hogy egy befolyásos üzletember nyíltan kiáll valamilyen gazdasági/politikai intézkedéssel szemben, de érdemes megnézni Donald Trump Obama ellenes kommunikációját. Ő elég harcosan szembe megy Barack Obama politikájával.

Pedig, ha Norbi bele állt volna ebbe a felhívásba, akkor okozhatott volna kínos perceket a MOL kommunikációs csapatának. Nem azért, mert látványosan visszaesik a vállalat forgalma, hanem mert a konkurensek kihasználhatták volna a helyzetet és ezzel árthattak volna a brand megítélésének.  De ez nem történt meg és a MOL is hatékonyan kezelte a problémát. Egy nappal a publikálás után a Facebookon válaszoltak Norbinak egy kommentben. Jó helyen, jó időben, jó stílusban. Grat.

A változást nem csak ez idézhette elő, hanem valószínűleg mások is felhívták Norbi figyelmét arra, hogy ez nem egy jó út, amit most járni kíván. Ezáltal – ahogy fent már olvashattuk- Norbi hamar módosította a véleményét/ céljait.

A tanulság ebből számomra az, hogy csak akkor menj szembe a legnagyobbal, ha elég erős és felkészült vagy. Hiszen az ilyen „öngyilkos” akciók csak a céged és a saját homlokzatod károsítják. Így az üzleti életben betöltött szereped egyre csökken, hitelességed erodálódik.

UPDATE:

Olvasóim hívták fel a figyelmet arra (köszönöm), hogy az ügyet még tovább cifrázta Norbi. Ugyanis a bojkott után pár nappal (pénteken) kiposztolta, hogy a termékei a Shell kutakon kaphatóak lehetnek. Ezzel csak még jobban lejáratja magát és a hitelességét. Eddig még elhihettük róla, hogy ő tényleg jót akar a vásárlóinak és naivan nekimegy a nagyágyúnak csúzlival. De így már bekerült abba a kategóriába, hogy csak a saját érdekét nézi és rajongóit csak eszközként használja céljai elérésére... Amivel üzleti szempontból persze nincs is semmi baj, de az emberek nem hülyék, a rajongás hamar alábbhagyhat... Ráadásul a posttal el is ismerte, hogy nem tud tenni semmit a benzinárakkal szemben, tehát amit pár nappal előtte mondott az csak egy lufi volt. Viszont azt a postját sokan megosztották, talán még tetlegességig is fajultak. Nah most éppen őket hagyta cserben...

Összefoglalva:

  • Norbi bojkottot hirdetett a MOL kutak ellen.
  • Azonban hamar elveszett a lelkesedése, amely oka lehet a MOL válasza és az érvei egy részének helytelensége.
  • Nem körvonalazódott a reális cél emögött az akció mögött. Ezáltal többet árthat saját és cége imázsának.
  • A MOL jó csatornán és jó időben válaszolt, ezáltal nem alakult ki igazi - kommunikációs értelemben vett - krízis.
  • Végül összeállt a kép. Norbi azért kardoskodott a MOL ellen, hogy a Shell-es szerződését megtámogassa. Ezzel jó pár rajongóját cserbenhagyta és tovább hiteltelenítette személyiségét.
 Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

Címkék:

süti beállítások módosítása