A napokban került nyilvánosságra az Amerikai Hadsereg Social Media (közösségi média) Kézikönyve. A könyv, már nem az első az USA hadseregének történetében, amely a social mediával foglalkozik. 2010-ben már kiadtak egy hasonló összefoglalót, azonban ez a mostani részletes tanácsokkal, checklist-tel, GYIK-kel és esettanulmányokkal segíti az egyszerű katonák, vezetők és családtagjaik közösségi média használatát.

(Ha nincs időd elolvasni a postot, tekerj a végére az összefoglalóért ahol a könyvet is megtekintheted.)

Az anyagban nem találtam meg, hogy ez mennyire kötelező érvényű a hadsereg kötelékében szolgáló katonák számára, de gondolom, hogy a családtagok részére nem lehet az? A kézikönyv érdekes olvasnivaló azok számára is, akik a hadseregért annyira nem rajonganak, mert rengeteg hasznos info és tanács található benne a közösségi média témakörben.

A könyv első felében a katonáknak részletesen leírják, hogy mi is az a social media és ajánlásokat tesznek az adatvédelmi beállításokra is. Elsődleges szabály az, hogy postjaikat, fényképeiket és minden más információt csak az ismerőseik láthassák. Felhívják a katonák figyelmét arra is, hogy pontos állomásozási helyet nem szabad megadni, mert az veszélyes lehet. Éppen azért azt javasolja a hadsereg, hogy a GPS információk megosztását kapcsolják ki a telefonjukban.

Külön fejezet látja el tanácsokkal a hadsereg vezetőit, amelyben kifejtik, hogy hogyan kommunikáljanak a beosztott katonákkal és hogyan népszerűsítsék az Amerikai Hadsereget.

A könyv második felében a csapatok és más egységek közösségi profiljával foglalkoznak. Taktikai és stratégiai tanácsokat gyűjtöttek össze ezen oldalak kezelésére. Kitérnek az arculati elemek használatára is. Jó volt olvasni, hogy szinte mindegyik fejezetben felhívják a figyelmet arra, hogy fontos a kommentek és a visszajelzések elemzése, illetve, hogy a rajongók nem egyik napról a másikra fognak megtalálni minket, ezért kitartóan kell dolgozni és információkat feltölteni az adott oldalakra. Az anyag főként a Twitterrel, Facebookkal, Flickrrel és Youtube csatornákkal foglalkozik.

Külön részt szenteltek az egyik kedvenc témámnak is, a kríziskommunikációnak. A hazai negatív példákkal ellentétben ők azt mondják, hogy a lehető legtöbb információt osszák meg az adott oldalakon, persze ügyelve a hitelességre, a lehető leggyorsabban. Vonják be a kormány és a segélyszervezetek oldalait is, azaz oda is posztoljanak ha krízis kommunikációra van szükség. Részletes checklist (ellenőrzési lista) áll rendelkezésre azoknak a katonáknak, akik ezen oldalak frissítésével foglalkoznak, ennek segítségével könnyedén összeállíthatják social media stratégiájukat.

A hadsereg közösségi profiljait egy erre fenntartott oldalon (http://www.army.mil/media/socialmedia/) kell regisztrálni ahhoz, hogy hivatalossá váljanak. Érdemes megnézni ezt az oldalt, hogy hány hivatalos Facebook, Flickr,Twitter és Youtube oldallal rendelkeznek.

A Gyakran Ismételt Kérdések részből is sok érdekesség kiderül. Például attól, hogy bírál egy kommentelő a Facebookon, még nem kell törölni a hozzászólását. Illetve, hogy ha nincs pénze egy egységnek a közösségi média kommunikációra, akkor is tudják használni ezeket a csatornákat, hiszen ingyenesek. A lényeg, hogy lelkesedés legyen.

Az USA hadsereg hozzáállása jól mutatja, hogy a közösségi média használata sem korlátlan. Egy-egy nagy vállalatnak, állami szervezetnek, naprakésznek kell lennie ezen  csatornák használatával kapcsolatban. Amennyire egy-egy szervezet hasznára lehet, hogy a munkatársak kommunikálnak ezeken a csatornákon, annyira árthat is. Éppen ezért, szerintem egyre több ilyen kézikönyv/etikai kódex fog napvilágot látni. Első körben a hazai regnáló pedagógusoknak/oktatási intézményeknek javasolnék ilyet (pl. érzékeny terület a tanár vs diák Facebook kommunikáció).

Összefoglalva:

• Az Amerikai Hadsereg kiadta a közösségi média kézikönyvét.
• A kézikönyv részletesen foglalkozik a személyes oldalakkal, a vezetői profilokkal és az egységek kommunikációjával.
• Tanácsokat ad a családdal való kommunikációra és az adatvédelemre is.
• A jövőben egyre több ilyen kézikönyvre lesz szükség, ahogy még népszerűbbé válnak ezek a csatornák és még jobban felértékelődnek az innen szerzett információk. Nem ártana egy hasonló ?etikai kódex? a hazai pedagógusoknak sem.