Október 29-én útnak indultam, hogy csatlakozzak Barack Obama ohioi kampánycsapatához. A tervek szerint a Clevelandbe repültem volna, hogy az ottani kampánystáb munkáját figyelhessem és segíthessem.  A választások éjszakáját is ezekkel a lányokkal és fiúkkal töltöm, várva a beérkező eredményeket.

De ne szaladjunk ennyire előre. A törtnet körülbelül 1,5-2 éve kezdődött, amikor elkezdtem körbejárni, hogy hogyan lehetséges csatlakozni az elnökválasztási kampányhoz. Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de amikor az ötlet megszületett nem gondoltam, hogy ez mekkora feladat lesz…

Ha nincsenek olyan ismerősök akik az USA-ban a Demokrata Párt környékén dolgoznak akkor talán soha nem jött volna össze. Ezúton is nagyon köszönöm nekik, hogy velem együtt harcoltak 1,5 éven keresztül azért, hogy kijussak. Szóval a leggyakrabban feltett kérdésre a válasz az, hogy hittem benne és kitartóan küzdöttem azért, hogy lehetőséget kapjak az önkénteskedésre. Emellett pedig bizonyítottam az ajánlóknak, hogy nem hozok rájuk szégyent... (remélem) Ohio állam az egyik legfontosabb régió a választások szempontjából. Mitt Romney és Barack Obama is kiemelten kezeli. Ezért is nagyon jó, hogy ebbe a kampányhajrába bele láthatok. Ha bele láthatok…:)

Mert minden tervezést egy szempillantása alatt áthúzott a természet. Megérkezett Sandy a Frankenstorm (nem csak hurrikán). Londonból még éppen el tudtam repülni Chicagoba a délelőtti járattal (bár 3 percen múlott, hogy elérjem, mert a budapesti járatunk késett). Ezt követően a járatokat törölték Londonból-USA-ba. Amikor megérkeztem az O’Hare reptérre tudtam meg, hogy nem vagyok olyan szerencsés azzal, hogy megérkeztem az USA-ba, mert az én Clevelandbe tartó járatom sem szállhat fel a katasztrofális időjárás miatt. Ráadásul szállást sem tudnak adni, mert a rengeteg járattörlés miatt már nincs szabad hely. Marad tehát, hogy 16 óra fennlét és kb. 10 óra repülés után várakozom kb 16 órát a 3-as terminálon…

A terminál zárásáig (21.30) szerencsére volt még időm egy kicsit kimenni a városba. Szóval örülök, hogy végül így alakult, mert különben maximum a repülőről láthattam volna ezt a várost. A metróba érve egyből megcsapott a város szele, szó szerint és átvitt értelemben is. Egy utcazenész játszott a peronon, de olyan minőségben amilyent a legtöbb X-Faktor, Megasztár játékost még a legjobb napjaikon sem képes produkálni. Ráadásul volt időm elintézni magamnak egy USA mobilszámot (amivel csak az a baj, hogy a reptéren nincs térereje T-mobile).

Szóval pár kép a városról:

Aztán visszatértem a „szállásra”. Sikerült egy eldugott folyosót találnom ahol a kilátás különösen bejön, de tényleg...:

Itt sikerült aludnom pár órát, most pedig várom, hogy hogyan tovább… De az biztos, hogy a krízishelyzet nagyban meghatározza a kampány utolsó hetét. Ha a helyzetet jól kezelik az illetékes szervek akkor szerintem ez a regnáló elnöknek kedvezhet. Persze Romney sem fog várni az alkalomra, hogy a történteket a saját hasznára fordítsa…

Ha érdekelnek további élményeim a kampánnyal kapcsolatban kövesd a blogot és a Facebook oldalt.

És, hogy miért nem vagyok egy kicsit sem elkeseredve?! Mert ezalatt az egy nap alatt annyi élménnyel gazdagodtam, annyit tanultam, hogy már megérte a sok energia, munka és a cégem /kollégáim támogatása. Ami ezek után jön, az csak a ráadás...:)