A negatív PR (Black PR) kifejezés sokakban valami misztikus, mágikus gonosz dolgot jelent. Vannak, akik egyszerűen úgy értelmezik, hogy a negatív PR a gyenge minőségű kommunikáció. Egyikőjüknek sem adnék igazat, a negatív pr a szükséges rossz. Nem leszek álszent, részt vettem már több negatív PR kampányban, ezért most álnaivitások nélkül megosztom eddigi tapasztalataimat ezekkel a kampányokkal kapcsolatban.

(Ha nincs időd elolvasni a postot, tekerj a végére az összefoglalóért.)

Szinte minden ember találkozott már negatív kommunikációs kampányokkal, sokaknak elsőre a politikai kampányok jutnak eszébe. De nehogy azt gondoljuk, hogy egy-egy gyógyszer negatív hatása vagy a kedvenc ásványvizünkről, telefonunkról kiderült negatívumok maguktól futnak végig a médián.

A legtöbbször azt tapasztalom, hogy ezt a taktikai elemet összekeverik a hazudozással. Pedig a black PR nem erről szól, sőt akkor üthet vissza igazán, ha hazugságra építjük az effajta kommunikációnkat. Egy negatív kampány esetén nagyon komoly kutatómunkára, információgyűjtésre van szükség, hiszen ezek alapján tudjuk felnagyítani az ellenfelünk hibáit, gyengeségeit.

A valódi black PR kampányok nem arról szólnak, hogy a konkurens végig telefonálja a médiát az ellenfelének gyengeségeivel. Egyrészt ez nagyon hamar kiderül, másrészt nagyon könnyen kerülhet a konkurens cég is hasonló helyzetbe és a média ugyanúgy fog vele szembe is viselkedni ahogy az ellenséggel. Egy negatív PR kampányt ugyanúgy fel kell építeni, mint egy általános kommunikációs kampányt. Az adat és információgyűjtés után több taktikai elemből is választhatunk:

A maszatolás, amikor ellenfelünk által kibocsátott pozitív tényeket megpróbáljuk elkenni, olyan információkkal, amelyek az eredetihez képes jóval kisebbre pozícionálják a hír értékeit.

Démonizálás, ebben az esetben az ellenfelünk hibáit és ?gonosz? megnyilvánulásait nagyítjuk fel. Ez a politikai negatív kampányok egyik leggyakoribb eszköze. De nagy multivállatokkal szemben is előszeretettel alkalmazzák ezt a technikát.

Harmadik fél bevonása, szintén az egyik kedvelt eszköz. Itt általában ?civil? szervezetet vonnak be a kommunikációba, aki általánosan az iparággal szemben fogalmazza meg a negatív érveket. Ilyenkor a megrendelő megkülönböztető innovációval szokott előrukkolni és így állítja be magát ?kedves? vállalatnak.

Sok vállalat kapkodja a fejét, mert a közösségi oldalak egyre nagyobb népszerűségének köszönhetően, egyre nehezebb eltitkolni dolgokat. A kommunikációs szakemberek sokszor vért izzadnak egy-egy kampánnyal. A konkurencia meg egy néhány százezer forintos facebook kampánnyal tönkreteszi az ellenfél több hónapos munkáját. Egy-egy alulról építkező facebook oldal könnyen gerjeszthet nagy elégedetlenséget egy adott céggel szemben. Gondoljunk csak a DM-es biztonsági őrös szerveződésre.

Ahogy minden eszközt, ezt is lehet rosszul használni. Ha ellenfelünket alábecsüljük és nem készülünk fel belőle kellőképpen, illetve ha nem bástyázzuk körbe magunkat elegendő érvvel és munícióval az általunk kezdeményezett negatív kommunikációs kampány könnyen a mi ellenségünkké válhat. Nem célszerű valótlan érveket felfújni a konkurenciával szemben, és a túlzásba vitt negatív PR az egész iparág számára veszteséggel járhat. Ez történt a hazai politikai életben is ?persze nem csak ez okból-, a választópolgárok a rengeteg démonizált figura miatt egyre jobban kiábrándulnak a politikából.

Nem érdemes ezt az eszközt használni, amikor ellenfelünk sorsa már megpecsételődött, ugyanis felesleges energia befektetést és kockázatot jelent számunkra.

Összefoglalva:

• A Negatív PR az ellenfél hibáira épített kommunikációs kampány.
• Fontos a jól tájékozottság és információgyűjtés.
• Egy átlag ?fogyasztónak? a politikai kampányokban a legkézzelfoghatóbbak ezek a taktikai elemek.
• Ha nem vagyunk elég felkészültek, könnyen visszaüthet ez az eszköz.
• Haldokló vállalatba nem érdemes belerúgni.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy  twitteren !