Obama kampányaival foglalkozó sorozatom ezen (4.) része a 2008-as Obama kampány finanszírozásával foglalkozik. Az eddigiekhez képest más stratégiát követve sikerült biztosítani a szükséges pénzügyi hátteret. 

A kommunikáción kívül az adományszerzésre is lehetőséget biztosított az Obama-kampány az interneten. Erre szükségük is volt, hiszen nem rendelkeztek még országos támogatói hálózattal. A szimpatizánsok már akár 5 dollárral is hozzájárulhattak a változás kampányához. Erre egyébként az összes e-mail végén buzdították is a felhasználókat. Ráadásul a saját közösségi oldal (mybarackobama.com) lehetőséget biztosított arra, hogy a regisztrált felhasználók saját adományszerző akciókat szervezhessenek. Ezzel a módszerrel grassroot szerűen szervezték a pénzgyűjtést is, aminek következtében az eddigi nagytőkés támogatói túlsúlyról a kisadományozókra terelődött a hangsúly.

Emellett Obama, Biden relikviákat is vásárolhattak a felhasználók. A finanszírozásban a tömeghatás ismét fontosnak bizonyult. A 2007-es bejelentését követően három hónap alatt 24,8 millió dollárt gyűjtött az Obama-kampány a magánadományozóktól, míg Hillary Clinton „csak” 19,1 milliót.  Barack Obama volt az első a nagy pártok jelöltjei közül, aki nem élt a szövetségi kormány támogatásával. Így az általános választások alkalmával is elfogadhatott egyéni adományokat. Az új megközelítésnek köszönhetően, miszerint nem az adófizetők pénzéből akar kampányolni, sok ismert színész, énekes és más celebritás nyilatkozta, hogy ő is támogatja Obama kampányát párezer dollárral. Így sikerült rekord összegű 745 millió dollárnyi támogatást összegyűjtenie, amiből kicsivel több, mint 656 millió származott az egyéni felajánlásokból. Összehasonlításképpen, John McCain 368 millió dolláros büdzsével gazdálkodott, amely 180 milliós egyéni támogatásokból és 84 milliós szövetségi alapból állt össze. A 2008-as választás összesen több mint 1,8 milliárd dolláros költéssel járt, amely a kétszerese a négy évvel korábbi számoknak.

A kampányfinanszírozás rendszere témává vált, ami kedvezett Obamának, hiszen ő már illinoisi szenátorként is a kampányfinanszírozások és lobbisták átláthatóbb működéséért harcolt. Így tudtak megfelelő üzenetekkel reagálni a kérdésekre.

Az Obama-kampány stratégiájából jól kirajzolódik, amellett, hogy egy változást hozó politikust építettek fel a választók szemében, használták a Bush tematikát is. Azaz minden, ami Bush-sal kapcsolatos az, rossz, Bush pedig republikánus, ezért a republikánus kormányzás is csak rossz lehet. Mindegy, hogy azt egy másik republikánus vezeti vagy sem. McCaint számtalanszor párhuzamba állították Bush-sal, ezzel gyengítve a karakterét. Sokszor McCain maga is elhatárolódott a regnáló elnök intézkedéseitől, mert annyira károsnak ítélte, hogy mást nem igazán tehetett. A közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy ez a taktika jónak bizonyult, mert a választók körében egyre népszerűtlenebbé vált a republikánus jelölt. Ezen csak az változtatott – rövid ideig –, hogy Sarah Palint választotta McCain alelnöknek. Erre az Obama-stáb is felkapta a fejét, mert Palin egy dekoratív alaszkai kormányzónő volt, aki jól tudott hatni a tömegekre. A háziasszonyok szerették, mert fontos volt számára a család és a gyermekei. A véleménykutatásokban egyre erősödött McCain és Palin. De Obama továbbra is azt mondta a csapatának, hogy ne az alelnökjelölt legyen a célpontja a negatív kampányeszközöknek, hanem a republikánus elnökjelölt. Később beigazolódott, hogy ez a stratégiai döntés jónak bizonyult.

A mélyen vallásos, példaképpé avanzsált republikánus Sarah Palinról ugyanis kiderült, hogy a 17 éves lánya már férjhez ment, mégpedig azért, mert gyermeket várt. Majd egyre kellemetlenebbül szerepelt a médiában. Először azt hitte, hogy Afrika egy ország, aztán nem tudta felsorolni az Egyesült Államok tagállamait. De az is előfordult, hogy Palin Oroszországot Alaszka közeli szomszédjaként definiálta. A történtekből kiderült, hogy az alelnökjelölt nagyon veszélyes karakter, aki inkább árt majd a republikánus elnökjelöltnek. A kampány során annyira elmérgesedett a kettejük viszonya, hogy a választási kudarcot bejelentő beszédig alig szóltak egymáshoz. Ekkor is hatalmas viták voltak a háttérben, hogy kettőjük közül ki jelentse be a vereséget (arra még nem volt példa, hogy ezt ne az elnökjelölt ismerje be).

Obamának is kijutott persze a negatív kampányokból. Több fronton is támadták. Az első nagy akció akkor történt a lejáratására, amikor videó felvételek kerültek elő Barack egyik mentoráról, aki lelkészként megkeresztelte Obama lányait. A fekete Jeremiah Wright a felvételeken Amerikát bírálja a terrorizmus, illetve az afro-amerikaiak drog miatti kriminalizálása miatt. Ez az ügy több okból is kellemetlen volt az elnökjelöltnek. Egyfelől a korábban beszédeiben többször kiemelt mentor igen szélsőséges nézeteket vallott bizonyos kérdésekben, amely nem fér bele egy elnökjelölt imázsába. Másfelől az ellenfelek azt a képet láttatták, hogy Obama is csak egy fekete politikus, aki igazából a feketék jogaiért akar küzdeni, nem pedig az ország megváltoztatásáért. A támadásokat végül egy 30 perces beszéddel tisztázta, és részben elhatárolódott a barátjától és lelki vezetőjétől. Egy másik fontos támadási pont a valódi származása volt. Rengeteget támadták azzal, hogy ő valójában nem tősgyökeres amerikai állampolgár, hanem kenyai származású. Számos tüntetés és valódinak látszó hamis születési igazolással próbálták bizonyítani, hogy ő nem lehet az Egyesült Államok következő elnöke. A kedélyeket tovább borzolta, hogy Obamáék nem hozták nyilvánosságra a születési anyakönyvi kivonatát. Mivel hitelt érdemlő dokumentummal nem tudta bizonyítani senki, hogy ő nem az USA területén született, lassan elhalt a téma a meghatározó médiumokban.

EREDMÉNY:

2008. november 4-én végéhez ért a kampány, és megválasztották az Egyesült Államok 44. és első afro-amerikai elnökét. Barack Obama a szavazatok ötvenhárom százalékát szerezte meg, ami 69,5 millió szavazatot jelentett. McCain 60 millió voksot gyűjtött össze. Obama 365 elektori szavazatot kapott a győzelemhez szükséges 270 helyett, John McCain 173-at.