A sorozat (6.) ezen részében bemutatom, hogy miként készült fel Jim Messina kampányigazgató a 2012-es küzdelemre. Egy teljesen más szemléletmód honosodott meg a politikai kampányokban. Ezúttal a kampány a hollywoodi stúdiók marketinggépezetéből merítettek inspirációt. A posztban az is kiderül, hogy ez miért lehetséges:

Barack Obama kabinetfőnök-helyettese, Jim Messina 2011 januárjában felmondott a Fehér Házban. Majd nem sokkal ezután kiderült, hogy a 44. elnök újraindul, és Messina lesz a kampány igazgatója. Ekkor még nem sokat lehetett tudni az irányokról, de az tisztán látszott, hogy a Demokrata Párton belül nem lesz kihívója Obamának. A kampányigazgató nem gyakori szereplő a médiában. Annyit lehetett tudni róla ekkor, hogy az elnök problémamegoldó bizalmasa volt a Fehér Házban. A kampány szempontjából pedig egy nagyon fontos tulajdonsággal rendelkezett: 20 éve dolgozik választási kampányokon, és azóta még sohasem veszített el választást a jelöltjével. Obama 2010-ben kérte fel a feladatra. Messina ekkor azt mondta, hogy csak akkor vállalja el az igazgatói posztot, ha Barack elfogadja, hogy ez nem olyan kampány lesz, mint az előző, 2008-as.

A kampány igazgatója azzal kezdte a felkészülést, hogy felkereste Amerika legmeghatározóbb vállalati vezetőit. Találkozott az Apple, a Facebook, a Zynga, a Google, a Microsoft, a Salesforce és a DreamWorks vezetőivel, szakembereivel, alapítóival. Egy hónapon keresztül beutazta az országot, és interjút készített ezekkel a sikeres vállalkozókkal. A témák között szerepelt a szervezeti növekedés, a feltörekvő technológia és marketing. Steve Jobs mielőtt rátért volna arra, hogy miként lehet kihasználni a technikai fejlődés adta lehetőségeket, élesen bírálta a Fehér Ház működését. Majd elmondta, hogy amíg az előző kampányban csak néhány csatornára fejlesztettek (web, e-mail), addig 2012-ben ezt már nem engedhetik meg maguknak. Ugyanis négy évvel ezelőtt még nem voltak ennyire szegmentálva a csatornák között a felhasználók. A második kampányra már igen elterjedt közösségi oldalak voltak a Facebook, a Tumblr, a Twitter, a YouTube, a Google+. A kampánycsatnak pedig fel kell készülnie arra, hogy ezeken a csatornákon a célcsoportnak szóló megfelelő üzeneteket állítsanak elő. A 2008-as választási küzdelemben még nem létezett az iPhone. A második kampányra pedig már hatalmas az okostelefonok elterjedtsége az Egyesül Államokban.

Messina találkozott Steven Spielberggel, a DreamWorks alapítójával is, aki órákon keresztül mutatta be, hogyan kell tömeget úgy megjeleníteni a filmekben, hogy az hatásos legyen. Felajánlotta a kampányigazgatónak, hogy találkozzon a cége marketingosztályával. A hollywoodi stúdióknak jónak kell lenniük az elnökválasztási kampányokban, hiszen nekik is néhány hét alatt kell elérniük és mozgósítaniuk, amerikaiak millióit. Az egyhónapos interjú-túra során Messina találkozott Eric Schmidttel, akivel egyébként a 2008-as kampány óta jó barátok, és akire a kampányigazgató mentoraként tekint. A Google vezér sokat mesélt neki az elkövetett hibáiról, arról, mennyire fontosak a személyzeti kérdések, és a növekedés során milyen szervezeti problémákra kell majd figyelnie.

Messina 18 hónapot töltött tanulással és felkészüléssel. Ám nem azért, mert a múlt kampányait elemezve akarta kialakítani a saját stratégiáját, hanem azért, mert tudni akarta, miként vihető sikerre egy semmiből építkező startup vállalkozás. Tudta, hogy a 2012-es kampány semmihez sem lesz hasonlítható. A technológiai változások hatalmas mértékben befolyásolták az irányítás és elérés lehetőségét. Előkészületeiből az látszik, hogy az újraválasztási kampányt egy 1,2 millió dolláros technológiai startupként kezelte. Stratégiájában Florida, Ohio, Virginia, Iowa, Észak-Karolina, Colorado, Nevada államokra fókuszált. Igaz, hogy 2008-ban 13 millió választót értek el mindenféle közvetítő csatorna nélkül e-mailen, ez 2012-ben már nem elegendő. Most már sokkal több csatornán kell üzenetet továbbítani a választók felé. Éppen ezért Messina és csapata 9 hónapon keresztül fejlesztett egy Dsahboard nevű alkalmazást, amelynek segítségével az aktivisták valós időben láthatták, hogy a környezetükben ki az, aki még bizonytalan. A rendszer azonban azt is figyelte, hogy ki az, akit már megkerestek és elértek valamilyen csatornán. Így nem fordulhatott elő az, hogy egy választó zavarónak érezze a személyes, telefonos és e-mailes megkeresések tömegét. Ugyanis, ha már valamelyik csatornán keresztül visszajelzett, akkor másikon már nem érték el.

A következő (7.) részben a 2012-es kampány stratégiájával foglalkozom.