Most, hogy már kezébe kellett, hogy kapja Hugh Grant Magyarország kormányának levelét, lezártnak tekinthetjük a kormányzati kommunikáció megkérdőjelezhető akcióját. Ugyanis valamilyen érthetetlen okból a nemzetközi kommunikációért felelős szakemberek úgy gondolták a hivatalban, hogy úgy kell reagálni egy nemzetközileg ismert színész kijelentésére, hogy még nagyobb port csapnak az ügy körül.

Hugh Grant Brüsszelben még június végén bírálta egy nyilatkozatban – általánosságban – a kormányok és a média viszonyának lehetséges szélsőségeit. Ekkor hozta fel rossz példának Magyarországot. A nyilatkozat említés szintjén jelent meg a hazai médiában, a külföldi hírblokkban a pandaszületés és a japán képviselők verekedése között. Nagy visszhangot ekkor még nem keltett. Majd jött a magyar ötlet, ami engem első körben a Jay és Néma Bob emblematikus jelenetét juttatta eszembe.

Szerencsére mi nem személyesen akartuk jobb belátásra bírni a színészt, akinek csillaga egyébként már egy ideje nem a felszálló ágban van. Helyette levélben tettük „helyre” a gondolatait, és elküldtük neki a magyar médiatörvény angol változatát, amivel önmagában még nem lenne nagy probléma, ha mindez nem a nagy nyilvánosság előtt játszódott volna le. Ugyanis így sikerült elérniük, hogy az is tudjon Hugh Grant bírálatáról, aki eddig nem is hallott az egészről. Nemcsak az a baj, hogy a postacímkeresés miatt kissé nevetségessé vált az akció, hanem az is, hogy azt gondolták, hogy egy ilyen nyilatkozatra reagálni kell. Ezzel súlyt adtak neki, és beemelték a mainstream médiába. Ahelyett, hogy hagyták volna, hogy elhaljon. Mert valljuk be – sajnos –, a hazai médiafogyasztók nagy többsége a nemzetközi hírekre kevésbé kapja fel a fejét.

Nem vagyok naiv, és rosszindulatú sem. Ezért azt gondolom, hogy ebben a kérdésben még nemzetközi tanácsadó véleményét is kikérték – valószínűleg ezért reagáltak ilyen későn. Azonban szerintem a lehetséges tanácsot túlgondolták. Mert azzal semmi baj nem lenne, ha a kormány diszkréten felhívná a figyelmét a színésznek egy levélben, hogy mennyire rendben vannak a magyar médiaszabályok, és akár meg is invitálhatják az országba, hogy a saját szemével is meggyőződhessen. De itt ügyet csináltak az egészből, amivel témát adtak a médiának. Aminek inkább lehetett az a célja, hogy a hazai közvéleménynek megmutassák, hogy ők még egy ekkora sztárnak sem hagyják, hogy az országunkat „jogtalanul” (ebben igazságot nem akarok/tudok tenni) becsmérelje. Tehát Hugh Grantet csak felhasználták egy olyan kommunikációs játszmához, amit az ellenzéki pártokkal szoktak játszani. A mára már kiszámítható stratégiát hozták: először teljes mértékben cáfolják a kijelentést, majd ezzel párhuzamosan próbálják a nyilatkozó karakterét minél jobban lealacsonyítani. Ez esetben Pálffy Istváné volt ez a feladat: http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/172165

Zárszóként álljon itt Kumin Ferenc nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár leveléből egy részlet amit a szocialistáknak küldött:

"Fáradozásuk mégsem volt hiábavaló, mert ugyan későn, és nem is a megfelelő címet küldték el, de kifejezték elkötelezettségüket abban, hogy közösen javítsunk Magyarország nemzetközi megítélésén, és közösen tegyünk azért, hogy ne maradjanak megválaszolatlanul igaztalan, külföldről érkező vádak."

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!