Itthon is végigsöpört a médián a hír, hogy Nagy-Britannia legnépszerűbb heti bulvárlapja a News of The World 168 év után, hivatalos utód nélkül megszűnik. Itthon lehallgatási botránynak nevezett eset valójában nem tipikus lehallgatásról szólt, hanem a telefonok hangpostájának jogosulatlan visszahallgatásáról. A Norvég mészárlás itthon hamar el is felejtette a sokaknak nem is annyira értelmezhető botrányt én most mégis szeretném egy kicsit jobban árnyalni a történtek hátterét. A botrányról részletesebben itt olvashatsz.

Sikerült megszereznem egy példányt az utolsó News of The World 5 millió példányban megjelent számából. Amiben csak karitatív (sokszor a figyelemfelkeltésért harcoló, hatásvadász megjelenések már-már undorítóak), hirdetések kaptak helyet ugyanis a hirdetők már korábban kihátráltak az újság mögül. Nem vagyok egy bulvár rajongó, de az utolsó számban helyet kapó elmúlt 168 év legérdekesebb címlapjai történelmi szempontból is nagyon érdekesek. Különleges érzés látni a korabeli címlapokat a Titanic katasztrófáról a Nagy vonatrablásról, Diana és Michael Jackson haláláról vagy Beckham szeretőjéről.  Emellett arra is rájöttem, hogy 100-150 évvel ezelőtt sem érdekelte más az embereket, mint a bűntények, halálhírek, félrelépések.

De igazán nem is ez az ami elgondolkodtatott. Sokkal inkább foglalkoztat az a gondolat, hogy tényleg minden múlandó. Itt egy 7,5 milliós olvasótáborral rendelkező lap, aminek tulajdonosa Az Egyesült Királyság legbefolyásosabb médiamágnása, és mégis arra kényszerül, hogy több mint másfél évszázad után bezárja. Rupert Murdoch nem egy túl szimpatikus figura, mindig is nyíltan vallotta, hogy elsősorban az üzlet (kapitalizmus) élteti. Kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkezik. De nála tényleg az üzlet dominál, ő nem áll be egy adott politikai oldal mellé, ő egy-egy vezető politikust támogat tanácsaival és médiabirodalmával. Így történhetett meg az is, hogy korábban Tony Blair munkáspárti miniszterelnök fő támogatója volt most pedig a konzervatívok vezérével, jelenlegi brit miniszterelnökkel, David Cameronnal ápol jó kapcsolatot. Gordon Brownt nem kedvelte, és nem is támogatta soha. Mivel Brown nem volt hajlandó Murdoch vágyait teljesíteni (a BBC megnyirbálása, a BSkyB még agresszívebb helyzetbe hozása, sport események közvetítési jogának átadása). 

David Cameron megválasztását megelőzően többször, nyíltan is vállalták médiatermékei az elkötelezettséget. Ez okoz most komoly nehézséget a kormány kommunikációját illetően. Hiszen etikailag nehezen magyarázható, hogy a ?bűnös? lap volt főszerkesztője David Cameron kormányának szóvivője volt. 

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon Murdoch miért olyan, mint egy szélkakas, nyilván nem csak azért mert saját személyes meggyőződése folyamatosan változik. Sokkal inkább gondolom azt, hogy egy igazi médiatulajdonos, aki tudja, hogy mindig a győztessel kell lenni, mert az vonzza a tömegeket és ezáltal még több nézőt/olvasót generálhat. Persze ha összeesküvés elméletet akarnék gyártani akkor azt mondanám, hogy mindig új bábút szerez a céljai eléréséhez és igazából ő mozgatja a politikai szálakat. Mindennek azért némileg ellentmond, hogy a brit kormány elég határozottan elítélte korábbi támogatójának lapját.

A Murdoch birodalom elleni hajtóvadászat már jó ideje napirenden van az Egyesült Királyságban az úgynevezett BSkyB felvásárlás miatt. Az üzlet az ellenzéket és a kormány koalíció egyes érdekcsoportjait is megosztja, mert sokan úgy gondolják, hogy a Murdoch klán már így is túl nagy befolyással rendelkezik a brit médiapiacon. 

A hanyatló lapkiadással ellentétben a BSkyB egy valódi fejőstehén. A kb. 8 millió előfizetővel rendelkező műholdas televíziós szolgáltató egyszerre jelenti a pénzt és a hatalmat. Nem csoda, hogy Rupert Murdoch mindent megtesz (és elég sokmindent beáldoz), hogy a jelenlegi 39,1%-os tulajdonrészét 100%-ra növelje.

A felvásárlási tárgyalások finisében, a sajtó által újra felmelegített NoTW lehallgatási botrány mintha csak megrendelésre érkezett volna... A baloldali Guardian nyomulása és időzítése mögött nem lehet nem észre venni a politikai motivációt. 

Az ügy a brit miniszterelnököt is majdnem magával rántotta, elsősorban a Murdoch birodalomhoz fűződő szoros kötődés miatt, aminek egyik legproblémásabb eleme Andy Coulson (a News of The World korábbi szerkesztője) volt, aki az utóbbi időben a brit miniszterelnök kommunikációs igazgatójaként és tanácsadójaként tevékenykedett (lemondásáig). A nyomozás alapján Coulson bizonyítottan és direkt módon érintett volt az az elmúlt évtizedek legnagyobb sajtóbotrányában. 

A személyiségi jogokat, kegyeletet és törvényt sutba vágó újságírók és szerkesztők a példányszám, az egzisztenciális kiszolgáltatottság, a karrier és a pénz bűvöletében visszaéltek a sajtószabadsággal, mint egyetemes értékkel. A korrupt rendőröknek, a gátlástalan magányomozóknak és az olvasók olthatatlan hírszomjának köszönhetően az első számú bulvár újság a lapok címlapján végezte.

Összefoglalva:

• A News of The World utolsó száma médiatörténeti relikviaként díszeleg az asztalomon
• A 168 legérdekesebb címlapjai megmutatják, hogy 100-150 évvel ezelőtt is ugyan az érdekelte az embereket mint most: halál, bűntény, szex.
• Annak ellenére, hogy a 80 éves Rupert Murdoch egy ellenszenves figuraként jelenik meg a médiában, lehet, hogy az NoTW bezárásával a fiát is védte, aki a főszerkesztő közvetlen főnöke volt.
• Murdoch kiválló példa arra, hogy egy sikeres médiabirodalom miért nem lehet egy politikai oldallal szemben elfogult örökké. Ő így támogathattott munkáspárti majd konzervatív politikusokat.
• Arra azért biztosan megtanít ez az eset, hogy  semmi sem fekete és fehér. Egy-egy ilyen média vagy politikai botrány mögött rengeteg érdek és ármány van.

Ha tetszett a bejegyzés szavazz a blogra a Goldenblog szakértői blogok kategóriában!