[caption id="attachment_736" align="aligncenter" width="453" caption="Lottó nyertes (1957-ből) Fotó: Szerencsejáték Zrt."][/caption]

Nem lottózom, így bátran ígérem, hogy ha megnyerem az 5-ös lottót akkor kiállok a nyilvánosság elé. Ezzel hazánkban nem sokan vannak így. De nem rég olvashattunk az Nagy-Britanniai Stacey Bywaterről aki 18 évesen megnyerte az ottani lottó fődíját. A fiatal ápolónő pedig boldogan állt a nyilvánosság elé és mesélte el terveit a nagy nyereménnyel. Ez eddig csak egy egyszerű bulvár hír. Nem is ezért érdekelt...

Miközben olvastam a brit lapokat - mindegyikben kiemelt szerepet kapott a hír- azon gondolkodtam, hogy milyen hatalmas ingyen PR-hoz jut ezáltal a helyi szerencsejátékért felelős vállalat (amely logójának ismertsége 95%-os). Napokig, ha a beszélő érdekes, akkor akár hetekig kiemelt témává válhat az, hogy valaki lottózott és nyert. A Nemzeti Lottót szervező Camelot Group  pedig ezt nagyon jól ki is használta, az összes fotón ott volt a lottó logoja, még a pezsgőspoharat is ők adták. Jól látszik, hogy a nyilvánosságra hozatalon egy egész stáb dolgozhatott. A beszélő kislányt felkészítették, a szájába adták a sound bite-okat és figyeltek az értékes PR felületek kihasználására.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon itthon a Szerencsejáték Zrt. miért nem használja ki ezeket a lehetőségeket. Néhány vélemény szerint azért, mert igazából senki nem nyeri meg a főnyereményt, az politikusokhoz vándorol. Gondoltam azért utánajárok, hogy itthon mi a helyzet. Felkerestem Tulik Ágnest a Szerencsejáték Zrt. szóvivőjét, aki készséggel válaszolt kérdéseimre. Mint megtudtam ők lennének a legboldogabbak, ha a nyertesek kiállnának a nyilvánosság elé -azaz ők is látják, hogy ennek mekkora PR értéke van-. Azonban ők nem beszélhetik le, nem beszélhetik rá nyerteseiket a szereplésre. A nyertesek kilétét pedig - szerencsére- védi a személyiségi jogokról szóló törvény. Ha nem akarnak a nyilvánosság elé állni, adataikat titkosan kell kezelni. Az utolsó ismert lottó nyertes Szemlédi András volt aki egy reklám figura, de a 2004-es kampány sikeressége jól szemlélteti, hogy az emberek mennyire vevők a nyertesekre akik kiállnak a nyilvánosság elé.

Érdekes, hogy még a rendszerváltás körüli időkben rendszeres volt a nyertesek nyilvánosságra hozatala. Azonban valahogy mostanra sokkal jobban bezárkóztunk és nem kíván egy nyertes sem a rivaldafénybe lépni. Persze érthető, hisz félnek a bűnözőktől, a rég nem látott családtagoktól, stb. De azt gondolom, hogy ha valaki ezt nem nyereménynek hanem lehetőségnek tekinti akkor akár a saját imázsát is megépítheti belőle. Ha egy olyan személy nyer aki tudja kezelni (lelkileg) a nyilvánosságot, akkor akár hosszú távon profitálhat is a szereplésből. - Igen azt gondolom, hogy még egy milliárdosnak is szüksége van profitálásra, éppen az okozza a legtöbb problémát ha a nyeréssel egy időben minden civil foglalkozással felhagyunk-. A profitálás alatt nem feltétlenül azt értem, hogy további pénzt kereshet -de akár azt is-, hanem, hogy olyan ügyek mellé állhat, amelyek rajta keresztül könnyebben kapnak nyilvánosságot, mivel ismerté vált.  Ha a nyertes jól menedzseli magát akkor akár még szponzori pénzt is kicsikarhat a Szerencsejáték Zrt-től a nyereményén felül...

A szóvivő elmondta,  nyilvánosság vállalása a "gazdag" országokban jellemző, ahol ez társadalmi elismetséget hoz és nem irigységet szül. Szerintem ez egy fajta tükör is társadalmunkkal szemben, valószínűleg a nyertesek elfogadottság nem lenne összehasonlítható a nyugati példákkal. Az Amerikai Egyesült Államokban viszont kötelező a nyertesek nyilvánosságra hozatala.

Szerinted irigy vagy elfogadó lenne a hazai társadalom egy lottó nyertessel szemben?

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy  twitteren !