Obama kampányaival foglalkozó sorozatom ezen (2.)része az első elnökjelöltségéről szól (2007). Az alábbiakban összefoglalom a karakterépítés legfontosabb pontjait - a bejelentést- és bemutatom az elnökségért folytatott harc szűk csapatát.
Barack Obama 2006 telén döntötte el, hogy harcba száll a Demokrata Párt elnökjelölti címéért. 2007. február 10-én jelentette be hivatalosan Springfieldben, Illinois államban. Beszédje meghatározó volt a politikai imázs építésében. Brice I. Newman modellje alapján ekkor kezdte el Obama stábja létrehozni a terméket. Ez a termék pedig a változásról szólt (a kampány szlogenje a Change = változás volt). Arról, hogy a 2008-as választás nem egy személyről szólt, hanem azokról, akiket képviselt. Ez a fordulat azóta is sokszor visszaköszön a beszédeiben. Olyan Amerikát vázolt fel a springfieldi hidegben a hatalmas tömeg előtt, ahol véget ér az iraki háború, ahol az a 46 millió ember, akinek nincs egészségügyi biztosítása, ellátáshoz juthat.
Az aprólékosan felépített beszéd előre reagált azokra a lehetséges vádakra, amelyekkel megtámadhatták. Az egyik ilyen az volt, hogy Obama még nagyon kevés időt töltött Washingtonban, így nem lehetnek megfelelő tapasztalatai. Erre a lehetséges vádra beszédében úgy reflektált, éppen elég időt töltött Washingtonban ahhoz, hogy megtanulja, változásra van szükség. A beszéd másik nagyon fontos eleme az elnökválasztás, mint történelmi pillanat meghatározása. Ezzel, sokkal komolyabb kontextusba helyezte a személyét és azok munkáját is, akik a kampányban közreműködtek. A fordulattal annak is megágyazott, hogy a szimpatizánsok elhiggyék, lehet fekete elnöke az Egyesült Államoknak. Fontos megjegyezni, Obama soha nem kampányolt azzal, hogy ő akar lenni az első fekete elnök. Nem kerülte persze a témát, de minden bizonnyal nem szerették volna, hogy ez tűnjön a kampány céljának. A beszédével reményt adott azoknak a fiataloknak is, akik eddig teljesen passzívak voltak a politikával kapcsolatban. Ez a célcsoport vált az egyik legfontosabbá a 2008-as kampányban.
Azonban elindulását követően még mindenki Hillary Clintont látta esélyesnek. Ő volt az, akit mindenki ismert. Karakteres, kemény nőnek tartották. Rengeteg támogatóval büszkélkedhetett. Hillary élvezte a férje korábbi kampánystábjának szellemi erejét is, a Bill Clinton győzelméhez vezető technikákat pedig azóta is gyakran idézik.
Obamának tehát meg kellett találnia az utat ahhoz, hogy a tuti befutónak vélt „nagyágyút” hatástalanítsa. Mivel ekkor még nem álltak támogató tömegek az ajtaja előtt és nem rendelkezett akkora infrastruktúrával és hálózattal, amely képes lett volna menedzselni egy országos kampányt, megkezdte az építkezést. Első feladat volt egy gondosan összeválogatott szűk kampánycsapat megszervezése. Egy biztos szereplő már volt a stábban, ő David Axelrod, aki a 2004-es szenátusi kampányban működött közre, most pedig politikai és médiastratégaként támogatta Barack Obamát. Rajta kívül a belső kampánycsapathoz csatlakozott David Plouffe, aki a kampányfőnök, és Robert Gibbs, aki kommunikációs igazgató és szóvivő volt. A finanszírozásért Penny Pritzker felelt.
A klasszikus kampánystáb szerkezetét Obamáék további szerepekkel bővítették, mert tudták, hogy hagyományos eszközökkel nincs esélyük. Éppen ezért megkeresték Chris Hughest, a Facebook egyik alapítóját, hogy feleljen az Obama-kampány saját közösségi hálózatának kialakításáért (mybarackobama.com). Az újmédia igazgató Joe Rospars volt, aki az összes közösségi médiacsatornáért felelt. A blog tartalmakért Sam Graham-Felsen volt a felelős. Persze egy ekkora kampány belső stábja is körülbelül 100-150 fős, hiszen külön emberek felelnek például az aktivisták szervezéséért, a csatatérállamokért, a telefonhívásokért, a véleménykutatásokért, az e-mailekért, az utazó újságírókért, a szövegírásért, a külkapcsolatokért, Michelle programjáért, kommunikációjáért és az alelnökjelölt kampányáért.
Az alelnökjelölt kérdésében is sikerült nagy meglepetést okoznia Obamának, ugyanis a legtöbben azt gondolták, hogy Hillary Clinton lesz. Azonban Joe Bident választották. Biden jó választásnak bizonyult, és nem csak azért, mert életkorából adódóan már tapasztalt politikusnak számít, hanem azért is, mert Barackkal hamar megtalálták a közös hangot, és kiegészítették egymás kampányát. Ennek köszönhetően Biden tudta aktivizálni azokat a szavazókat is, akik a demokrata párt konzervatívabb rétegéhez tartoztak.
Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!
