Lehet, hogy a tavasz előszele csapta meg a politikusokat vagy összezavarodtak az időszámításban. De az elmúlt hetekben több politikai szereplő is megpróbálkozott elindulni egy új kommunikációs csatornán.  Sorra számolnak be az újságok és televíziós csatornák arról, hogy egy-egy meghatározó politikai szereplő el kezdte használni a facebookot, vagy éppen arról, hogy videóban üzent a választóknak. Persze az elismerésre méltó, hogy nem csak kampány időszakban használják ezt az eszközt.

A legtöbb politikus akivel találkoztam két vezető közösségi médiában tanúsított aktivitásával példálózik. Az egyik ilyen (mindenki kitalálja) Barack Obama, a másik pedig Orbán Viktor. Amikor azonban vissza kérdezek, hogy mi az ami miatt őket tartják a legjobb facebook felhasználónak, általában nem tudnak konkrét példákkal előállni. Pedig ők tényleg jók, és a választ a kérdésemre nem a facebook aktivitásukban kell keresni, (az egyébként legtöbbször unalmas) hanem abban, hogy milyen jó imázs építési eszközként alkalmazták a közösségi média jelenlétüket. Orbán Viktor ebben a kérdésben egy diktátor, mert ugyan nem ő kezdte el először használni a közösségi média eszközeit, mára mégis vele azonosítják a facebookot ha hazai politikusról van szó. Politikus társai pedig őt próbálják követni.

Nagyon sok politikus már a 2010-es választások folyamán el kezdte használni a közösségi oldalt, de a többségük mára teljesen elhagyta az aktivitást. Azonban, mintha megfigyelhető lenne egy újabb népszerűségi hullám,  ? a politikusok érzik, hogy ezen a terepen jelen kell lenniük- a legtöbben azonban nem érzik, hogy pontosan hogy is kellene használniuk ezt az eszközt. Így születhetett meg Semjén Zsolt fiatalokhoz szóló videó üzenete, amely inkább szól kiscsoportos ovisoknak mint politika iránt érdeklődő fiataloknak. (A videót azóta egyébként eltávolították Semjén Zsolt honlapjáról).

szólj hozzá: NemzetHáló - Semjén Zsolt

A leggyakoribb hiba akkor fordul elő, ha a politikusok tanácsadói vészesen ragaszkodnak ahhoz, amit a politikai kampányokról szóló könyvekben, blogokban olvastak. Találnak néhány ?másoknál- jól bevált példát és azt a saját politikusokra kívánják átültetni. Csakhogy egy politikus nem egy tucat termék, személyisége és a választók fejében kialakult imázsa van. Így nem működik minden mindenkinél, ráadásul a közönség is más és más ? ahogy egy Heineken marketing kampány sem ugyanolyan hatékony minden országban, úgy egy politikai kampány sem- nem ugyan úgy reagálnak az adott üzenetekre és stílusokra. Nem beszélve arról, hogy ha egy olyan politikusra akarunk ráerőltetni valami olyasmit ami teljesen idegen tőle akkor abból jó nem sülhet ki.

Orbán sem egy web 2.0-ás figura, tudjuk, hogy a facebookját sem ő kezeli, de a csapatának mégis sikerült megtalálnia a hitelességi faktort. A konzervatív használatnak (nem túl gyakori, kimért üzenetek, néhány képpel feldobva) köszönhetően a rajongók elhiszik, hogy ezek valóban Orbán Viktor üzenetei. Ezért mindennaposak a kitartásra buzdító hozzászólások? De ezt csak nagyon kevés politikus engedheti meg magának, ehhez egy komplett kommunikációs team kell, aminek fenntartása sokba kerül. Ez az aktivitás nem eredményezi azt, hogy Orbán egy fiatalos progresszív gondolkodó - talán nem is ez a cél-.

A többieknek célszerű először megvizsgálni saját imázsukat az ahhoz kapcsolódó kommunikációs stratégiát majd ez alapján eldönteni, hogy egyáltalán érdemes-e használni az újmédia eszköztárát. Amennyiben igen, akkor jól körülhatárolt stílus kell, ami nem idegen a politikus eddigi aktivitásaitól. Valószínűleg így tett Gyurcsány Ferenc is, aki nemrégiben kezdett nagyon aktív jelenlétbe a facebookon.

De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy önmagában a facebook vagy twitter nem fog átütő sikereket hozni. Ezek tudatos használata azonban segítheti a közvetlen interakciót és ?nép embere? érzést.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookonvagy  twitteren !