Hampuk Richárd

A kommunikációról

Sokaknak Orbán diktál

Hampuk | 2011. március 17. 13:13

Lehet, hogy a tavasz előszele csapta meg a politikusokat vagy összezavarodtak az időszámításban. De az elmúlt hetekben több politikai szereplő is megpróbálkozott elindulni egy új kommunikációs csatornán.  Sorra számolnak be az újságok és televíziós csatornák arról, hogy egy-egy meghatározó politikai szereplő el kezdte használni a facebookot, vagy éppen arról, hogy videóban üzent a választóknak. Persze az elismerésre méltó, hogy nem csak kampány időszakban használják ezt az eszközt.

A legtöbb politikus akivel találkoztam két vezető közösségi médiában tanúsított aktivitásával példálózik. Az egyik ilyen (mindenki kitalálja) Barack Obama, a másik pedig Orbán Viktor. Amikor azonban vissza kérdezek, hogy mi az ami miatt őket tartják a legjobb facebook felhasználónak, általában nem tudnak konkrét példákkal előállni. Pedig ők tényleg jók, és a választ a kérdésemre nem a facebook aktivitásukban kell keresni, (az egyébként legtöbbször unalmas) hanem abban, hogy milyen jó imázs építési eszközként alkalmazták a közösségi média jelenlétüket. Orbán Viktor ebben a kérdésben egy diktátor, mert ugyan nem ő kezdte el először használni a közösségi média eszközeit, mára mégis vele azonosítják a facebookot ha hazai politikusról van szó. Politikus társai pedig őt próbálják követni.

Nagyon sok politikus már a 2010-es választások folyamán el kezdte használni a közösségi oldalt, de a többségük mára teljesen elhagyta az aktivitást. Azonban, mintha megfigyelhető lenne egy újabb népszerűségi hullám,  ? a politikusok érzik, hogy ezen a terepen jelen kell lenniük- a legtöbben azonban nem érzik, hogy pontosan hogy is kellene használniuk ezt az eszközt. Így születhetett meg Semjén Zsolt fiatalokhoz szóló videó üzenete, amely inkább szól kiscsoportos ovisoknak mint politika iránt érdeklődő fiataloknak. (A videót azóta egyébként eltávolították Semjén Zsolt honlapjáról).


szólj hozzá: NemzetHáló - Semjén Zsolt

A leggyakoribb hiba akkor fordul elő, ha a politikusok tanácsadói vészesen ragaszkodnak ahhoz, amit a politikai kampányokról szóló könyvekben, blogokban olvastak. Találnak néhány ?másoknál- jól bevált példát és azt a saját politikusokra kívánják átültetni. Csakhogy egy politikus nem egy tucat termék, személyisége és a választók fejében kialakult imázsa van. Így nem működik minden mindenkinél, ráadásul a közönség is más és más ? ahogy egy Heineken marketing kampány sem ugyanolyan hatékony minden országban, úgy egy politikai kampány sem- nem ugyan úgy reagálnak az adott üzenetekre és stílusokra. Nem beszélve arról, hogy ha egy olyan politikusra akarunk ráerőltetni valami olyasmit ami teljesen idegen tőle akkor abból jó nem sülhet ki.

Orbán sem egy web 2.0-ás figura, tudjuk, hogy a facebookját sem ő kezeli, de a csapatának mégis sikerült megtalálnia a hitelességi faktort. A konzervatív használatnak (nem túl gyakori, kimért üzenetek, néhány képpel feldobva) köszönhetően a rajongók elhiszik, hogy ezek valóban Orbán Viktor üzenetei. Ezért mindennaposak a kitartásra buzdító hozzászólások? De ezt csak nagyon kevés politikus engedheti meg magának, ehhez egy komplett kommunikációs team kell, aminek fenntartása sokba kerül. Ez az aktivitás nem eredményezi azt, hogy Orbán egy fiatalos progresszív gondolkodó - talán nem is ez a cél-.

A többieknek célszerű először megvizsgálni saját imázsukat az ahhoz kapcsolódó kommunikációs stratégiát majd ez alapján eldönteni, hogy egyáltalán érdemes-e használni az újmédia eszköztárát. Amennyiben igen, akkor jól körülhatárolt stílus kell, ami nem idegen a politikus eddigi aktivitásaitól. Valószínűleg így tett Gyurcsány Ferenc is, aki nemrégiben kezdett nagyon aktív jelenlétbe a facebookon.

De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy önmagában a facebook vagy twitter nem fog átütő sikereket hozni. Ezek tudatos használata azonban segítheti a közvetlen interakciót és ?nép embere? érzést.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookonvagy  twitteren !

Címkék: politikai kommunikáció Orbán Viktor Gyurcsány Ferenc Facebook

A hóhért akasztom

Hampuk | 2011. március 10. 07:28

"Benne leszek a tévében" - feküdtem le hétfőn este. Aznap hívott fel az RTL Klub kedves kollégája, hogy szeretnének meghívni a Fél Kettő című műsorba, stúdióbeszélgetésre a Facebook veszélyeivel kapcsolatban. Örömmel, ugyanakkor egy kis félelemmel éltem a lehetőséggel. Az alábbiakban kritikus szemmel elemzem szereplésem, hogy ne csak én, mások is tanulhassanak hibáimból. A hibákat felnagyítom ezért a post kivételesen, egyoldalúra sikeredett.

Nem ez volt életem első tévés szereplése, de ez volt a legelső élő tévés beszélgetésem szakemberként. Rengetegszer adtam tanácsot az elmúlt években közszereplőknek azzal kapcsolatban, hogy mit hogyan mondjanak el egy-egy riportban. Gyakoroltam velük a sound bite-ok megfelelő elhelyezését, de mindig is tudtam, hogy külső tanácsadóként sokkal könnyebb okosakat mondani, mint szereplőként az izgalom hevében gondolkodni.

Hasonlóan voltam ezzel a beszélgetéssel én is. Tudatosan megpróbáltam felkészülni, leküzdeni a félelmemet és lelkileg megfelelő állapotba hozni magam. De mégis csak amatőrként léptem be a kertévé stúdiójába.Na de nézzük a videót!


szólj hozzá: A Facebookon sem szabad minden

A stúdióban nagyon steril környezet fogadott, furcsa volt, hogy egy kék teremben vagyok, ahol rögzítve van a szék és nem igazán érzem, hogy hogyan is kell ülni. Egy berendezett stúdióban teljesen más érzés beszélgetni, a környezet jócskán befolyásolt abban, hogy feszültnek érezzem magam.

Jól látszik a videón, hogy az első 1-2 percben az izgalom vitte el a beszélgetést. Az elején meg-meg botlik a nyelvem, a gondolataim előrébb szaladnak mint a szám. Ráadásul a feszültséget úgy vezettem le, hogy forogtam a székben, képzelem mennyire örülhettek az operatőrök és a rendezők nekem. De a kezdeti feszültség után előbújt a szakértői énem, és a korábban adott tanácsok egy része és ezért tudatosan abbahagytam a forgást a székkel, előrébb dőltem, el kezdtem élvezni a beszélgetést. A fejem is jobban kezdtem tartani.

Ezt követően már csak azzal kellett megharcolnom, hogy ne akarjak mindent egyszerre elmondani, annyi mindenről beszéltem volna még? Szerettem volna tisztán, érthetően beszélni, ebből az lesz, hogy szinte már tájszólással mondtam az s, sz és t hangokat.

A fejtartásom sokszor túlzott önbizalmat (ejtsd beképzeltséget) sugall ami nagyon nem előnyös, főleg nem szakértői szerepben. A feszültség miatt olyan szavakat és szóösszetételeket használok, amelyek nem értelmesek, vagy amiket ebben a formában nem használunk. Pl.: ?általában mindig?, ?szavatosan?.

A beszélgetés utolsó negyedében kezdek igazán feloldódni, ami a műsorvezető Holló Márta személyének is köszönhető, aki jó műsorvezetőhöz híven próbálja beszélgető alanyából a legtöbbet kihozni.

Néhány javaslat, ami segíthet egy amatőrnek (mint én) egy tévés szereplésben való felkészülésben

  • Készüljünk fel az adott témában
  • Érkezzünk időben a stúdióhoz, hogy a műsorvezető a riporton kívül is megismerhessen
  • Lehetőleg a szereplés előtt közvetlenül, ne intézzünk munkahelyi ügyeket. - Az egyik nagy hibám az volt, hogy még a műsor előtt pár perccel is telefonon konzultáltam egy ügyféllel. Így nem tudtam kellőképpen ráhangolódni a tévés szereplésre.
  • Maradjunk önmagunk, akkor leszünk a leghitelesebbek, ha tudjuk a saját stílusunkat hozni. ? Annyira szerettem volna megfelelni, hogy a fogalmazásom és beszédem mesterkéltnek hathatott.
  • Legyünk tudatosak, képzeljük magunkat a nézők helyébe. ? ennek köszönhetem, hogy ráébredtem, hogy a forgás amit csinálok nagyon zavaró.
  • Legyünk aktuálisak. ? egy-egy apró aktuális megszólalással feldobhatjuk a beszélgetést, ilyen volt a nőnap megemlítése.
  • Ne akarjunk mindent egyszerre elmondani.
  • Építsük fel a beszédünk ívét!

Végül, ami a legnehezebb elemezzük ki magunkat a lehető legkritikusabb szemmel és tanuljunk belőle. Ha van annyi lelki erőnk, akkor hibáinkat osszuk meg másokkal is, hogy ők is tanulhassanak belőle, én is így tettem. Tisztában vagyok vele, ha valaki nyilvános szereplést vállal a kritikákat is vállalnia kell. Remélem ezáltal legközelebb még jobban fogok tudni szerepelni, majd még jobb tapasztalati tanácsokat adni.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy  twitteren !

Címkék: rtl klub tévés szereplés

Oscar díjas reklám színészek

Hampuk | 2011. február 28. 17:19

Ma hajnalban ért véget a 83. Oscar díjátadó a Kodak filmszínházban. Hogy mi is megünnepeljük egy kicsit, összegyűjtöttem 5 reklámot Al Pacinotól Marlon Brandoig amelynek színészei mind-mind Oscar díjasok.

Al Pacino (legjobb színész 1992) Vittoria Coffee

Halle Berry (legjobb színész 2001) Revlon

Kim Basinger (legjobb mellékszereplő 1997) Peugeot 406

Robert Deniro (legjobb mellékszereplő 1974, legjobb színész 1980) American Express

Marlon Brando (legjobb színész 1954, 1972) Pepsi

Vannak színészek akiknek a reklám karier a pályájuk lezárását jelenti, vannak akiknek a csúcsra vezető utat. Az biztos, hogy nekem a fentiek közül Al Pacino reklámja tetszik a legjobban.

Ha még több 'Oscar díjas' reklám érdekel, ajánlom figyelmedbe az Adfreak 50-es gyűjtését, ami engem is inspirált.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy  twitteren !

Címkék: Oscar 2011

A Facebook nem ingyen leves

Hampuk | 2011. február 11. 13:49

Mostanában egyre több magyar vállalkozás kezd Facebook kampányba. De sokuknak csalódniuk kell, mert a várt eredmény közelébe sem kerülnek. Alapvető probléma, hogy sokan ingyenes hirdetési felületként fogják fel a Facebookot, és nem értik annak valódi működését. Mivel a tegnap publikált facebook fejlesztés megkönnyíti a közösségépítést, így az oldalak valószínüleg még jobban elszaporodnak a jövőben. Éppen ezért nemárt néhány dolgot tisztába tenni.

(Ha nincs időd elolvasni a postot, tekerj a végére az összefoglalóért.)

A kuszaság megérthető, hiszen tele van a net siker sztorikkal, tanácsokkal és alapvetésekkel, miszerint a Facebookon bárki sikerre viheti vállalkozását. Aki csak ezeket olvassa az tényleg csalódni fog, mert ez nem igaz!  Gondolkodásmódbeli problémák vannak. Először is a Facebookon ugyan azok az emberek vannak fent akik a való világban. A Felhasználók ugyan úgy viselkednek mint korábban, ugyan az a kedvenc márkájuk, ugyan azok a kedvenc ízeik, ugyan az a kedvenc éttermük és így tovább. Csak annyi változott, hogy közelebb kerültek hozzánk (gyártókhoz, márkákhoz). Tehát amikor a Facebookos (vagy twitteres) kommunikációnkat tervezzük, semmi mást nem kell tennünk, csak az eddigi célcsoportjainknak megfogalmazott üzeneteinket erre a csatornára is optimalizálni. Ők nem új fogyasztók akiket eddig soha, sehol nem érhettünk el. Akiket mi nevelünk fogyasztóvá a saját érdekeinknek megfelelően. Rájuk ugyan úgy eddig is folyamatosan hatottak a környezet (reklámok, hírek) hatásai.

Nem, nincs ingyen a Facebook. Miért? -Most nem is a fizetett hirdetésekre gondolok, amik nélkül lehetetlen tömegeket vonzani egy márka vagy termék rajongói oldalára. -  Mivel a Facebookon sem kell mást csinálni, mint a kommunikációs és marketing stratégiánknak megfelelően tartalmat gyártani ezért ehhez hatalmas, folyamatos agyi kapacitásra van szükség. Ahogy az újság, billboard vagy tv hirdetésünk sem lesz hatékony tervezés, és jó kivitelezés nélkül úgy a Facebookon sem lesz átütő a kommunikációnk, kialakított stílus, időzített üzenetek és stratégia nélkül. Ezt a tudást és kreativitást meg kell fizetnünk, persze lehet Gizike a közösségi menedzserünk ha van kapacitása és érzéke ehhez a világhoz, de akkor az eddigi munkájának egy részét kell másnak ellátnia, ami szintén pénzbe kerül.

Felejtsük el a biztos megoldásokat. Erre a csatornára sincs biztos recept, ráadásul ez a platform fokozottan érzékeny mindennemű krízisre. Pillanatok alatt elfordulhatnak tőlünk a rajongók. Nem léteznek örök igazságok. Ami bejön a Coca Colának nem biztos, hogy bejön a Pepsinek is.

Igen itt is vannak alap technikák amikkel lehet növelni a követőink számát, amivel lehet őket aktivizálni. De ahogy a márka is üres lesz valódi tartalmak, arculat és gondolkodásmód nélkül úgy a Facebookon is unalmasak leszünk, ha nincs bennünk stílus és egyediség. Ahogy a PR vagy marketing kampányunk sem hatékony erős téma és üzenetek nélkül úgy a közösségi média aktivitásunk sem lesz az.

Tehát egy jó közösségi menedzsernek (community manager) nem csak a sablon eszközöket kell jól ismernie (ez alap tulajdonság, nem helyzetelőny), éreznie kell az adott márkát. Együtt kell lélegeznie vele ahhoz, hogy az alap üzeneteket, és arculatot (nem csak grafikai arculatra gondolok) átültesse erre a platformra. Ezeket a csatornákat pedig fogja fel úgy, mint az ügyfélszolgálat a PR és a marketing újabb lehetősége. Ráadásul egyedül nehéz dolga van, ha nem kapja meg folyamatosan a márkát érintő információkat halálra van ítélve...

Szerintem.

Összefoglalva:

  • A Facebook nem egy új közösség, hanem eddigi fogyasztóinkhoz vezető újépítésű út.
  • Tervezés nélkül a közösségi médiában sincsenek hatékony kampányok.
  • ?Nincs ingyen leves?, ingyen Facebook kampány sincsen. A kreativitást itt is meg kell fizetni.
  • Nincsenek tuti tippek, ami az egyik cégnek működik, nem biztos,hogy a másiknak is fog.
  • A jó community managernek kreatívnak kell lennie, ismernie kell a márkát és együtt kell élnie vele.

 

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy  twitteren !

Címkék: közösségi média Facebook

Beindul az Obama gépezet

Hampuk | 2011. február 01. 14:04

Fotó: whitehouse.gov

Fotó: Whitehouse.gov

Tegnap töltötte hivatalában utolsó napját David Axelrod (a képen háttérben), Barack Obama egyik legközelibb munkatársa. A Fehér Házat chicagoi kampányirodára cserélő stratéga, hamarosan megkezdi a felkészülést Obama újraválasztási kampányára.

(Ha nincs időd elolvasni a postot, tekerj a végére az összefoglalóért.)

A tavasszal induló kampány vezére David Axelrod lesz, aki már 2008-ban is meghatározó személye volt az elnökválasztási küzdelemnek. A fő üzenetek és kampányelemek még nem lettek meghatározva (vagy ha igen, akkor sem publikusak). Az biztos, hogy a lehetséges ellenfelek profilozása már elkezdődött. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy a Republikánus párt kit indít a küzdelemben. A kampány egyik fő témája mint legtöbbször most is a gazdaság lehet.

Axelrod utolsó hivatali napján tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nagyon fontos a pénz, azaz a támogatások gyűjtése. Több anyagi támogatásra van szükségük, mint 2008-ban amikor rekordot döntöttek a  745 millió dolláros bevétellel.

Emellett kiemelt hangsúlyt fektetnek a fiatalok elérésére is. Ki kívánják használni a Facebook felhasználók hihetetlenül megnövekedett számát. A jövőben biztos, hogy több mobil alkalmazást is fejleszteni fognak. Ami rájuk is fér, mert jelenleg 2 webapp köthető Obamáékhoz, az egyik a barackobama.com-ra épül, a másik pedig a change.gov kormányzati oldalra. Ráadásul ezek az alkalmazások mind iPhone-ra készültek, androidra optimalizáltat nem is találtam. Amit biztosan orvosolni fognak, hiszen a piaci adatok szerint szerint az Android operációs rendszerrel működő telefonok száma megelőzi az iPhoneokét az Egyesült Államokban.

Az eddig sokat hangoztatott web 2.0-ás kampány igazából csak most következik. Most érte el a Facebook/Twitter felhasználók száma azt a szintet amivel már reális politikai haszon érhető el.  Ezért az eddigi imázs építés mellett valódi hasznot is remélhetnek a politikai marketing szakemberek, amennyiben a social media eszközeit megfelelően használják.

Összefoglalva:

  • Barack Obama csapata megkezdte a felkészülést a 2012-es elnökválasztásra.
  • David Axelrod lesz a kampány vezetője.
  • Kiemelt hangsúlyt fektetnek az adománygyűjtésre és a fiatalok megszólítására.
  • Most kezdődhet meg az igazi web 2.0-ás Obama kampány.

 

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookonvagy  twitteren !

Címkék: barack obama elnökválasztás 2012

Katonás social media kommunikáció

Hampuk | 2011. január 23. 12:27

A napokban került nyilvánosságra az Amerikai Hadsereg Social Media (közösségi média) Kézikönyve. A könyv, már nem az első az USA hadseregének történetében, amely a social mediával foglalkozik. 2010-ben már kiadtak egy hasonló összefoglalót, azonban ez a mostani részletes tanácsokkal, checklist-tel, GYIK-kel és esettanulmányokkal segíti az egyszerű katonák, vezetők és családtagjaik közösségi média használatát.

(Ha nincs időd elolvasni a postot, tekerj a végére az összefoglalóért ahol a könyvet is megtekintheted.)

Az anyagban nem találtam meg, hogy ez mennyire kötelező érvényű a hadsereg kötelékében szolgáló katonák számára, de gondolom, hogy a családtagok részére nem lehet az? A kézikönyv érdekes olvasnivaló azok számára is, akik a hadseregért annyira nem rajonganak, mert rengeteg hasznos info és tanács található benne a közösségi média témakörben.

A könyv első felében a katonáknak részletesen leírják, hogy mi is az a social media és ajánlásokat tesznek az adatvédelmi beállításokra is. Elsődleges szabály az, hogy postjaikat, fényképeiket és minden más információt csak az ismerőseik láthassák. Felhívják a katonák figyelmét arra is, hogy pontos állomásozási helyet nem szabad megadni, mert az veszélyes lehet. Éppen azért azt javasolja a hadsereg, hogy a GPS információk megosztását kapcsolják ki a telefonjukban.

Külön fejezet látja el tanácsokkal a hadsereg vezetőit, amelyben kifejtik, hogy hogyan kommunikáljanak a beosztott katonákkal és hogyan népszerűsítsék az Amerikai Hadsereget.

A könyv második felében a csapatok és más egységek közösségi profiljával foglalkoznak. Taktikai és stratégiai tanácsokat gyűjtöttek össze ezen oldalak kezelésére. Kitérnek az arculati elemek használatára is. Jó volt olvasni, hogy szinte mindegyik fejezetben felhívják a figyelmet arra, hogy fontos a kommentek és a visszajelzések elemzése, illetve, hogy a rajongók nem egyik napról a másikra fognak megtalálni minket, ezért kitartóan kell dolgozni és információkat feltölteni az adott oldalakra. Az anyag főként a Twitterrel, Facebookkal, Flickrrel és Youtube csatornákkal foglalkozik.

Külön részt szenteltek az egyik kedvenc témámnak is, a kríziskommunikációnak. A hazai negatív példákkal ellentétben ők azt mondják, hogy a lehető legtöbb információt osszák meg az adott oldalakon, persze ügyelve a hitelességre, a lehető leggyorsabban. Vonják be a kormány és a segélyszervezetek oldalait is, azaz oda is posztoljanak ha krízis kommunikációra van szükség. Részletes checklist (ellenőrzési lista) áll rendelkezésre azoknak a katonáknak, akik ezen oldalak frissítésével foglalkoznak, ennek segítségével könnyedén összeállíthatják social media stratégiájukat.

A hadsereg közösségi profiljait egy erre fenntartott oldalon (http://www.army.mil/media/socialmedia/) kell regisztrálni ahhoz, hogy hivatalossá váljanak. Érdemes megnézni ezt az oldalt, hogy hány hivatalos Facebook, Flickr,Twitter és Youtube oldallal rendelkeznek.

A Gyakran Ismételt Kérdések részből is sok érdekesség kiderül. Például attól, hogy bírál egy kommentelő a Facebookon, még nem kell törölni a hozzászólását. Illetve, hogy ha nincs pénze egy egységnek a közösségi média kommunikációra, akkor is tudják használni ezeket a csatornákat, hiszen ingyenesek. A lényeg, hogy lelkesedés legyen.

Az USA hadsereg hozzáállása jól mutatja, hogy a közösségi média használata sem korlátlan. Egy-egy nagy vállalatnak, állami szervezetnek, naprakésznek kell lennie ezen  csatornák használatával kapcsolatban. Amennyire egy-egy szervezet hasznára lehet, hogy a munkatársak kommunikálnak ezeken a csatornákon, annyira árthat is. Éppen ezért, szerintem egyre több ilyen kézikönyv/etikai kódex fog napvilágot látni. Első körben a hazai regnáló pedagógusoknak/oktatási intézményeknek javasolnék ilyet (pl. érzékeny terület a tanár vs diák Facebook kommunikáció).

Összefoglalva:

  • Az Amerikai Hadsereg kiadta a közösségi média kézikönyvét.
  • A kézikönyv részletesen foglalkozik a személyes oldalakkal, a vezetői profilokkal és az egységek kommunikációjával.
  • Tanácsokat ad a családdal való kommunikációra és az adatvédelemre is.
  • A jövőben egyre több ilyen kézikönyvre lesz szükség, ahogy még népszerűbbé válnak ezek a csatornák és még jobban felértékelődnek az innen szerzett információk. Nem ártana egy hasonló ?etikai kódex? a hazai pedagógusoknak sem.
Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy  twitteren !
View more documents from U.S. Army.

Címkék: kommunikáció social media

Termékek a házi szentélyből

Hampuk | 2011. január 20. 09:39

A január 1-jén életbe lépett új médiatörvénynek a ?néhány? eléggé kérdéses része mellett van 1-2 jó kezdeményezése is.  A sorozatokban és műsorokban eddig tiltott termék elhelyezések (product placement) zöld utat kaptak. De nézzünk távolabb az aktuálpolitikai érdekektől, mi lehet a valódi célja a lehetőségnek? A post 2. részében ez is kiderül.

(Ha nincs időd elolvasni a postot, tekerj a végére az összefoglalóért.)

A Törvény érdekesen fogalmaz, mert azt mondja: 30. § (1) A médiaszolgáltatásban közzétett termékmegjelenítés - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - tilos. Tehát alapvetően tilos, kivéve az alábbi esetekben, ahol engedélyezett:  - filmalkotás, filmsorozat, sportműsorszám és szórakoztató műsorszám esetében - minden más esetben ingyenesen, vagyis ha a műsorkészítő anyagi juttatást a termék elhelyezésért nem kapott, csak a terméket bocsátották ebből a célból ingyenesen rendelkezésére.

Jól megfigyelhető, hogy egyes műsorok már próbálkoznak a termék elhelyezéssel, például a Való Világ összefoglalók és élő showk a Coca Colával és termékeivel. De a médiaértékesítők még nagyon tapogatóznak ezen a területen. Nem is csodálom, mert nehéz megtalálni az egyensúlyt a műsorok koncepciói és a ?hirdetők? elvárásai között.  Fontos tisztázni azt is, hogy a termék megjelenítés nem egyenlő a műsor támogatásával, így a műsor témáját nem befolyásolhatja az adott termék.

A törvényi környezet már adott, azonban én mégsem ajánlanám minden márkának ezt a marketing eszközt.  Mivel termék megjelenítésről beszélünk a műsorokban/filmekben semmilyen vásárlásra buzdító szöveg nem megengedett. Szimplán szerepet kap egy adott márka. Éppen ezért így csak azoknak a márkáknak lehet kifizetődő ez a fajta promóció, amelyek már ismertek vagy valamilyen marketing kampányba integrálták ezt az eszközt is. Ugyanis senki még csak észre sem fogja venni az xy nevű (eddig ismeretlen) tusfürdőt egy sorozatban, hiszen itt nem full totál képekről van szó. Nem fogja a tv néző felismerni az adott terméket, így semmilyen érzést nem is fog belőle kiváltani, nem ösztönöz fogyasztásra. Tehát a befektetett pénz nem térül meg.

Nemrégiben beszélgettem néhány Európai Parlamenti képviselővel az EU médiaszabályozásaival kapcsolatban, akkor értettem meg a digitális átállás lényegét. Az EU a TV-t látja a leginkább szabályozandó médiának, hiszen még ma is ez éri el a legtöbb embert és valószínűleg az internet elterjedése mellett is így marad. Azonban a televíziós szokásaink változnak, a klasszikus tv fogyasztás átalakul. A termék elhelyezések akkor fognak igazán felértékelődni, amikor a digitális TV-nken a Jóbarátok sorozat nézése közben a meglátott könyvet, elektronikai eszközt, Rachel ruháját azonnal megrendelhetjük ?a tv-n keresztül ? egy webáruházból. A képviselő szerint ez a jövő, és ebben egyetértünk.  A szabályozások és a digitális tvzés is ezeknek a lehetőségeknek ágyaz meg, bár ezt még hivatalosan sehol nem nyilatkozta senki.


szólj hozzá: Logitech Revue: Lonely TV - Pa

Bízom benne, hogy itthon végre megtanuljuk, hogy hogyan kell jól használni ezt az eszközt és csak annyira lesznek feltűnőek az egyes márkák a hazai sorozatokban, mint a külföldiekben az apple vagy a coca cola.

Összefoglaló:

  • Az új médiatörvényben is tilos a termék megjelenítés, de a sok kivételnek köszönhetően ez már egy életszerűbb szabályozás.
  • A termékelhelyezés csak olyan márkáknak kifizetődő amelyek vagy egy kampány elemként használják ezt az eszközt, vagy már kellően ismertek ahhoz, hogy a fogyasztók felismerjék.
  • A termékmegjelenítés akkor fog igazán felértékelődni, ha a televízió készülékünkből tudjuk megrendelni kedvenc műsorunk ?kellékeit?.
  • Remélhetőleg most már itthon is kialakul a product placement kultúrája.


Még bőven maradt bennem ezzel a témával kapcsolatban, szóval folytatás következik. Hamarosan...

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy  twitteren !

Címkék: product placement termékelhelyezés Médiatörvény

Vidéki PR valóság

Hampuk | 2011. január 08. 22:02

Még tavaly év végén volt szerencsém terepszemlén részt venni egy-két PR eseményen vidéken. Kaposvári gyerek vagyok ezért nem ért teljesen váratlanul, amit a helyi médiáktól tapasztaltam. Azonban úgy látszik, hogy a néhány évnyi fővárosi munka néhány dolgot elfelejtetett velem.

(Ha nincs időd elolvasni a postot, tekerj a végére az összefoglalóért.)

Alap állítás, hogy a hazai média jó része borzalmas állapotban van és most nem az új médiatörvénynek ?köszönhető? változásokra gondolok, hanem arra az általános állapotra miszerint sok nyomtatott újság és broadcast media a túlélésért küzd. Sokan közülük, már az utolsókat rúgják, a prioritások eltolódnak. A hirdetők átalakulnak, teljesen. Ez a hatás fokozottan érvényes a vidéki médiákra. A nagy hirdetők a hálózat központi kiadójánál csapódnak le, a legtöbb megyei napilap néhány kiadó kezében van (Pl.: Inform Média, Axel Springer). A helyi kisebb nagyobb cégek között ritka az állandó hirdető. A tartalmakat is adaptálják a kiadó központi anyagaiból, sokszor csak néhány oldal foglalkozik a megyei lapokban, valódi megyei hírekkel.

A megyei napilapok és megyeszékhelyről sugárzott tévék mindent megtesznek a hirdetőszerzésért. Gondolhatnánk a vidéki városok újságíróinak nyugodt kis élete lehet, nincs az a pörgés, az a nyomás mint a fővárosban. De mivel sokszor sales-esnek is veszik fel őket, ezért sokkal stresszesebb a melójuk hiszen nem elég jól, hitelesen írniuk, még hirdetőt is kell szerezniük. Ennek a helyzetnek köszönhető, hogy van olyan vidéki televízió amely a híradóban (!) értékesít felületeket. (Mindez természetesen törvénytelen - 2010. évi CLXXXV. törvény, 28. § (1) Audiovizuális médiaszolgáltatásban nem támogatható a) hírműsorszám és politikai tájékoztató.) Sarkítva: ha én fizetek akkor azt én mondom meg milyen hír kerül a városi híradóba. ? Konkrét csatornát direkt nem mondok, mert nem akarok kiszúrni senkivel- Egyébként a híradón kívül értékes felület nincs is, a helyiek azon kívül (azt sem sokan) nem  néznek más műsort a vidéki csatornákon.  Ugyan ez működik néhány megyei lapnál is, ha kellően rugalmas vagyok és az újságíróval közösen találom ki a cikket ? és fizetek - akkor simán megjelenik hírként, fényképpel vagy anélkül.

Míg Budapesten egy újságíró akár heti 5-10 sajtóközleményt vagy sajtótájékoztatóra való meghívást kap addig egy vidéki zsurnaliszta körülbelül egy hónap alatt kap ennyit. A politikai eseményeket leszámítva ilyenkor legtöbbször automatikusan egy hirdetési ajánlatot küld és csak azután érdeklődhet a téma iránt, ha a hirdetési osztály jóváhagyta  befizetésünket. Ennek tudatában a vidéki vállalatok nagyon ritkán szerveznek sajtótájékoztatókat és PR eseményeket, hiszen ha valamit meg akarnak jelentetni egyszerűbb fizetni és diktálni. Mivel ez a mechanizmus rendkívül egyszerű nincs is szükség PR ügynökségekre, általában a marketing büdzsébe betervezik a ?PR? megjelenéseket, ami egyenlő a fizetett újságcikkel és az ügy le van tudva, nem kell bonyolítani. Persze kivételek ez alól a multinacionális vállalatok, amelyek vidéki üzemeinek kommunikációját is a megbízott ügynökség látja el.

Persze nem mondom, hogy ez mindenhol így működik, a személyes kapcsolatok néha árnyalhatják a képet, de több megye több székhelyén tapasztaltam a fentieket.

A kapott hirdetési ajánlatokban viszont olyan zseniálisan fogalmazzák meg a felületeiket, hogy az megmosolyogtató. Az egyik televízió például így pozícionálta hírműsorát: Potenciális nézőszámunk több mint 250 ezer fő. Ha online is közvetítenék a tartalmat, akkor ez a szám akár 6 milliárd is lehetneJ

Az egészben a legjobban azt újságírót sajnálom, akinek nem elég, hogy a szerkesztőjének kell megfelelnie, de még a hirdetési osztály is folyamatosan nyomás alatt tartja. Gondolom sokan tiltakoznak majd a fenti állítások ellen, de javaslom tegyen mindenki egy próbát, küldjön egy sajtóanyagot a vidéki újságoknak és tv-knek. Sajnos a független média mint olyan nem tud megélni vidéken. Amíg Budapesten sok újságíró csak elviseli a közleményeket és tájékoztatókat, addig vidéken legtöbbször  potenciális hirdetőt látnak benne. A hirdetők pedig ha már fizetnek akkor a legjobb helyekre akarnak kerülni, így működhet a híradó és a hírek értékesítése. Persze azért az félelmetes, hogy ha sok pénze van egy vállalatnak, akkor a híradók szerkesztési elveit is megvásárolhatja?

Összefoglalva:

  • A hazai média jó része általánosságban bajban és rossz állapotban van. Ez halmozottan igaz a vidéki médiára. A hirdetőkért folytatott harc ott a legnehezebb.
  • Az újságírók egyre több sales feladatot kapnak.
  • A televíziós csatornák a híradók híreit értékesítik ? törvénytelenül - .
  • Nincsenek sajtó és PR események, ezért ügynökségekre sincs szükség. A ?PR? tevékenységet beletervezik a marketing költségvetésbe.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy  twitteren !

Címkék: pr vidéki média

süti beállítások módosítása