A múlt heti (első) Facebook Marketing Konferencián (fMC) mutatták be hivatalosan is a céges Timeline-t (idővonal). Nagy meglepetés nem volt a bejelentésben, mert már hetekkel előtte sokan jelezték a fejlesztés valószínűségét. Én sem magával a bejelentéssel és a technikai átállással szeretnék foglalkozni, hiszen azt már a közösségi médiával foglalkozó tematikus oldalak már rongyosra rágták. Sokkal inkább foglalkoztat az, hogy vajon a Facebookot milyen megfontolás vezeti a változások útján. Az alábbiakban a szubjektív magánvéleményem teszem közszemlére.

A poszt lényege röviden: a pénz. Nyilván ez az, ami a leginkább motiválja a Facebookot abban, hogy különböző fejlesztéseket hajtson végre. A céges Timeline bevezetése sem a design megújulása miatt olyan rendkívüli. Sokkal inkább azért, mert mellette bevezetik a Reach Generátort (elérés növelése), a kilépésnél megjelenő hirdetéseket (áprilistól) és most már a mobilon is megjelennek a hirdetések. Ezeket az új funkciókat a Facebook egyszerűen Premiumnak hívja. Ezzel a Facebook még több lehetőséget biztosít a márkáknak a pénzköltésre médiamix összeállítására. Ez eddig rendben is van, az elmúlt hónapokban már eléggé megrémülhettek a cégek attól, hogy postjaikat a rajongóik 16-17%-a látja. Most itt a kiváló lehetőség a biztos 50%-os elérésre (ReachGenerator). Kiváló marketingfogás. Átneveltek minket szépen lassan a rajongógyűjtésről az elkötelezett rajongó generálásra. Tették mindezt azért is, mert egy elkötelezett rajongó „képzése” sokkal többe kerülhet, mint egy „egyszerű” lájk begyűjtése.

Igen ám, de mi lesz a felhasználókkal. Az egész rendszer addig működik, amíg az emberek aktívak az oldalon és elolvassák az itt generált tartalmakat. Pont ezt segíti elő a Timeline szerintem. Most hogy már több mint 800 millió ember használja rendszeresen (!) a Facebookot az ismerősi hálózataink lassan telítődnek. Kezdenek unalmassá válni a barátok kis cicákról és a vicces videókról szóló postjai. Eközben a legnépszerűbb márkák és oldalak folyamatosan azon küzdenek, hogy minél minőségibb tartalmakat gyártsanak a „hallgatóságuknak”. Dollár milliókat ölnek egy-egy kampányba. Külön filmeket forgatnak, játékokat szerveznek, stb… Ennek legtöbbször meg is van a haszna, mert egy-egy ilyen márka tényleg elkötelezett és aktív rajongókkal bír.  Szerintem pont ezt ismerte fel a Facebook is. A céges Timeline nem azért rendkívüli mert real-time lesz az Insights vagy mert az adminok különböző jogosultsági szinteken használhatják az oldalt. Hanem azért, mert a márkáknak még több lehetőséget ad arra, hogy minőségi tartalmat gyártsanak. Ezzel pedig még tovább ott tartsák a felhasználókat az oldalon. Soha annyian nem nézték még meg Barack Obama megvásárolható bögréjét, mint amikor az amerikai elnök új Timelineján beállították a megszületését mérföldkőnek, amit az anyakönyvével díszített bögrével illusztráltak.

Nem akarom a rengeteg hasonló megoldást és lehetőséget tovább sorolni, mert tényleg tele van velük a net.

Magamon is érzem, nem mintha reprezentatív személy lennék, hogy egyre kevesebb ismerősök általt generált tartalmat olvasok és egyre több a céges oldalak által kínált content , amire kattintok és olvasok, nézek, hallgatok…

Persze ez egy érdekházasság, hiszen a cégeknek is jó, ha van egy csatorna ahol elérhetnek több millió rajongót. És nyilván a Facebooknak a legjobb, hiszen ő közvetlenül is haszonhoz jut belőle…

Összefoglalva:

• A Facebook múlt héten bejelentette a céges Timeline-t (idővonal).
• Segítségével a cégek még kreatívabban állíthatják össze médiamixüket. Növelhetik rajongóik elkötelezettségét.
• De nem a reklámozás miatt olyan rendkívüli a fejlesztés, hanem azért mert ezzel is támogatják a minőségi tartalmak előállítását.
• Az ismerősök által előállított tartalom sokszor már nem alkalmas arra, hogy átlépje az ingerküszöbünket, ez pedig azt eredményezheti, hogy elszokunk az oldalról. Megunjuk a Facebookot.

Néhány hete futótűzként terjedt a ?mi az indiánneved?? alkalmazás a Facebookon. Sokan adathalász alkalmazásnak gondolták, de úgy tűnik nekik nem volt igazuk. Ez egy gyulai webáruházat üzemeltető vállalkozás szokatlan marketingakciója volt. A tervezésnél talán az lehetett a szemük előtt a célcsoport definiálásakor, hogy: mindenki. Azonban a szegmentált célcsoporttal valószínűleg hosszú távon sikeresebbek lennének.

 Sikerült az alkalmazással több, mint 900 000 - kilencszázezer(!) ?rajongót? gyűjteniük. Az eddig hazánkban ismeretlen módszer már világkörüli útra indult (Romániában is már több mint 600 000 rajongónál tartanak). De nem is ebből a szempontból érdekel a jelenség, hiszen ez egy leleményes ötlet, szuper (amúgy is sokan írtak már erről). Inkább az foglalkoztat, hogy vajon hány felhasználó tudja magáról, hogy az Extreme Silver webáruház oldalának rajongója? Valószínűleg a tizede ezeknek a hatalmas számoknak. És nem azért, mert csalással szerezték volna őket, hanem egyszerűen azért, mert ezek a felhasználók az indiánnevüket akarták, azt meg is kapták és gyorsan el is felejtették az odavezető utat. Érdekes módon egyfajta külön közösségi oldal alakult ki, ahol a felhasználók a barátaiknak, családjuknak (!) kívánnak kellemes ünnepeket.

A márka pedig újraértelmezte a Facebook page használatát. Nem törődvén a ?content is the king? (a tartalom a király) frázissal. Véleményem szerint egyszerű hirdetőtáblaként tekintenek rá, ahol naponta új akciós árut mutatnak be a vásárlóknak.  Valljuk meg, ez működik is, ha kilencszázezernek csak 5 százaléka látja a hirdetéseket, akkor az már jócskán termelhet profitot az áruháznak?

Na és itt érkezünk meg az izgalmas részhez, amiben szakmán belül sincs egyetértés. Miszerint mi a fontosabba rengeteg rajongó vagy a kevesebb, de nagyobb százalékban releváns rajongó? Jómagam utóbbi híve vagyok ? de persze a minél nagyobb tábor elérése is cél kell, hogy legyen. Persze könnyebb nagytömegbe lőni, hiszen ott bármilyen csúzlit is használunk - a nagyszámok törvényének köszönhetően - akkor is eltalálunk valakit. Csak hogy a Facebook egy közösségi oldal, nem pedig egy apróhirdetési felület (még ha sokan ezt is gondolják). Az igazi potenciál abban rejlik, hogy a fogyasztóid elköteleződését, és a márkával kapcsolatos interaktivitását növeled. Lehet jönni a marketingeseknek azzal, hogy csak az eladás számít, de sajnálattal közlöm, hogy ha nincs lojális rajongód, vásárlód sem lesz, hiába tolod tele azok üzenőfalát napi akciókkal.

Az Extreme Silver webáruház játékában hatalmas potenciál lehetett volna arra, hogy a játékosok közül maguk köré gyűjtsék az ékszerek iránt érdeklődőket és egy brandet építsenek ki. Nyilván nem lenne kilencszázezres rajongói táboruk, max. 40-50 ezer, de azok valóban a termékek iránt érdeklődnének. Ha utópisztikus akarnék lenni, akkor mondhatnám, hogy megszülethetett volna a magyar Swarovski. De nekik jól láthatóan nem ez volta céljuk. A gyulai vállalkozás sok rajongót akart és kész. Hát megkapták. 

Miért fontos az, hogy brandet építsünk? Mert jövő héten jön egy másik webáruház, ami az úttörőnevedet mondja meg, 5%-kal olcsóbban adja az ékszereket és máris elpártoltak a ?rajongók? az új áruházhoz. Viszont ha van történet, ha van identitás, ha vannak tulajdonságok, amikkel jó azonosulni, amiket elfogadunk, akkor kialakulhat bennünk a lojalitás ami pedig hosszú távon profitot generál. De persze ez sincs ingyen, sőt! Ahhoz, hogy ezt elérje egy márka, rengeteget kell dolgozni még a Facebookon is. Nem elég cikkeket és 1-1 képet megosztani. Ugyan úgy ki kell találnia a márka, cég, közszereplő arculatát és az ahhoz tartozó stratégiát, mint más platformok esetében. Definiálni kell a különböző célcsoportokat és ennek megfelelően szükséges a tartalomgyártás is, rendszeresen és kitartóan. Persze ha csak rövidtávon akarjuk szemlélni ezt a világot, mert azt gondoljuk, hogy úgyis hamarosan jön az új Facebook, akkor lehet, hogy a Silver Extreme féle stratégia a célravezető. Azonban, ha a platform meg is szűnik vagy átalakul az ott előállított érték továbbra is megmarad, ami pedig hosszú távon hasznos a márkáknak.

Összefoglalva:

• Egy gyulai webáruház több mint kilencszázezer rajongót gyűjtött a ?mi az indiánneved?? játékkal.
• Az ötlet most már világhódító útjára indult.
• Egyelőre azonban úgy látszik, hogy mennyiség nem feltétlenül szolgálja a márka ismertségének növelését.
• Egy jól összeállított stratégiával létrejöhetett volna a magyar Swarovski is ?némi túlzással.
• A Facebook nem egy apróhirdetési platform, hanem egy közösségi oldal. Ezért hosszú távon az lehet a kifizetődő, ha elkötelezett rajongókat gyűjtesz. Ehhez pedig stratégia, rengeteg munka és kreativitás kell, meg persze kitartás.

 Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

Sokszor a szemünkre hányják, hogy mi magyarok nehezen váltunk bankot, mert kötődünk hozzájuk.  Ezt megcáfolandó: az elmúlt egy hónapban először az aktuális bankomtól szerettem volna egy optimálisabb ajánlatot kapni, majd elkezdtem máspénzintézetek kondíciói és szolgáltatásai iránt érdeklődni.  Cégneveket direkt nem mondok a postban, mert nem a lejáratás a célom, hanem a gondolatébresztés.

Az aktuális bankomnál 2007 óta vagyok ügyfél. Nem hiszem, hogy ez soknak számít, ezért nem is vártam el semmi extra szolgáltatást. Azonban kíváncsi voltam, hogy a jelenlegi számlacsomag a legoptimálisabb-e a banki szokásaimhoz vagy sem. Vettem a bátorságot és írtam egy e-mailt az ügyfélszolgálatnak, hogy ?x? ideje vagyok ügyfél és szeretném a banki költségeimet csökkenteni amennyiben ez lehetséges?! 1-2 napon belül csörgött a telefon, a beazonosítást követően az ügyfélszolgálatos megkérdezte, hogy hányszor utalok, milyen összegben, hányszor veszek fel pénzt stb. Ekkor közöltem vele, hogy azt hiszem félreértettük egymást, Ön ott a központban még édesanyám születési helyét is látja, nem hiszem el, hogy nem tudja megnézni az eddigi felhasználási szokásaimat. Ő nem tudta, nekem kellett válaszolnom. Értelmét vesztette a beszélgetés (mert nem tudom fél évre visszamenőleg megmondani az átutalásaim átlagát és számát), elbúcsúztunk egymástól.

Pár nap múlva sms-t kaptam a banktól, hogy kicserélik a kártyám (ami nem járt le, de csippes kártya jár). Csak azt felejtették el közölni, hogy melyik bankfiókban vehetem át. Írtam egy e-mailt az online banking rendszeren keresztül, hogy legyenek kedvesek megmondani, hogy melyik bankfiókban kaphatom meg a kártyát? A levélre másnap jött is a válasz, hogy nem mondhatják meg, mert e-mailben nem tudnak beazonosítani (online bankingba belépve küldtem a levelet), hívjam az ügyfélszolgálatot. Nem hívtam. Ez volt a végső próbálkozás, hogy a bankommal megpróbáljak XXI. századi módon kommunikálni.

Gondoltam ennél már csak jobb lehet. Ismerősök ajánlására megkerestem egy nemzetközi pénzintézetet. A honlapjuk jó, átlátható volt, könnyű volt a kapcsolatfelvétel. Kiválasztottam, hogy melyik bankfiókkal milyen ügyben akarok és milyen csatornán kapcsolatot felvenni és már kész is. 1 napon belül már kerestek  is e-mailben. Elküldték a kondíciós listát, amit a neten is megtaláltam. Majd feltettem a kérdéseimet, amire kaptam még több kondíciós listát, de rendesek voltak, mert szövegkiemelővel megjelölték a válaszokat, ami pedig nem volt ott azt megválaszolták. Például így:

Telefonbankon és Személyesen lehet betétet lekötni, Interneten nem tudok róla, hogy lehetne.

Miután visszakérdeztem, kiderült, hogy mégis csak lehet betétet lekötni interneten?

Ez a rövid kis történet megerősítette azt a megérzésemet, hogy a világ szépen lassan visszafordul a tömegtermékek irányából a személyesebb, ?kézműves? termékek/szolgáltatások irányába. Hiába van neked a legmenőbb reklámkampányod, a legjobb PR ügynökséged, ha a megagiga vállalatod alkalmazottai nem tudnak ügyfélközpontúan gondolkodni és kommunikálni. Ezekből a példákból is jól látszik, hogy valószínűleg nem magával a márkával van a probléma. Egyszerűen egyre kevesebb a belső motiváció az alkalmazottakban. Mert valójában nem magával az intézménnyel van a baj, hanem a benne működő személyekkel. Hiszen velük lépünk kapcsolatba nap, mint nap.  Szerintem a jövő egyik fordulata az lesz, hogy egyre többen szeretnének olyan terméket, szolgáltatást kapni, amiben látják a humánerőforrást, azt, hogy azzal valaki tényleg szívvel-lélekkel foglalkozott. Persze ez nem 1-2 év alatt megy végbe és a multik nem fognak kihalni. De elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben elszaporodnak az aprómárkák és a multik is létrehoznak majd ilyeneket piacuk megőrzése érdekében. Hiszen a bérelt mikulás sem azért lesz jó, mert házhoz megy személyesen, hanem azért mert tudja az kisgyermek nevét, életkorát, kedvenc játékát, barátai nevét, tanára, nevelője nevét, stb.. Tehát a szolgáltatását személyre szabja és nem csak egy sztenderd alapján létrehozott sablont szolgáltat.

A kommunikációt tekintve már ma is megfigyelhető, hogy egyre szélesebb réteget érnek el az ilyen kézműves márkák. A jól használt social media eszközökkel hamar érhetnek el sikereket is.

Remélem megérem, hogy a megérzésem beválik-e vagy sem. Az azonban biztos, hogy felértékelődik az ügyfelekkel való kommunikáció, mert könnyen lehet egy egyszerű válaszlevélből, vagy vicces postból híradós anyag.

Összefoglalva:

• Ember legyen a talpán, aki ügyfélközpontú bankot és jól kommunikáló ügyfélszolgálatot keres.
• A hatalmas vállalatokból hiányzik a ?lélek?, ami iránt viszont egyre nagyobb lesz az érdeklődés.
• Ha nem is szűnnek meg a gigamárkák az biztos, hogy az ügyfelekkel való kapcsolattartásra egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
• A felhasználókban információéhség uralkodik. 

U.i.: Ha esetleg valamelyik bank megkeresne egy kedvező ajánlattal, akkor a szerkesztőségben telepített postagalambbal megteheti?

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookonvagy twitteren!

Tegnap robbant a bomba, hogy a  Nescafé 3in1 Effekt promóciós játékában egy játékos nem jutott be a döntőbe pedig 47 ezer lájkot szerzett a pályaművére. Ezzel önmagában még nem is lenne probléma, hiszen a játékszabályzatban benne van, hogy a zsűri dönt a művekről. Azonban emiatt a ?kizárás? miatt a márka ellen igazi közösségi ellenállás indult. Ami egyetlen rossz döntésnek köszönhető.

A tegnapi Index cikk után sokan véleményezték a Nescafé promócióját, a legtöbben persze negatívan. De azért az ügy nem ennyire fekete és fehér. A Nestlé egy hatalmas vállalat, amelynek Magyarországon is működik egy képviselete. A játék amiről szó van több tucat szűrőn ment át ?vélhetőleg- mire publikálták. A játékszabályzatot jogászok hada hagyta jóvá és gondolom jó szándékkal szövegezték.  A játék a saját weboldalukon futott. A szabályzatból egyértelműen kiderült, hogy a zsűri dönt. Csakhogy volt egy nagyon aktív játékos aki 47000 lájkot gyűjtött a pályázatához. Ez viszont nem hatotta meg a zsűrit (hiszen nem a lájkok szám alapján döntöttek) és nem jutatták a döntőbe.  Nem is kellett volna. Azonban számolhattak volna azzal, hogy az a személy aki ennyi lájkot tud gyűjteni a pályázathoz, az képes lesz ezek közül valamennyit mozgósítani is, ha kudarccal jár. Mondhatjuk egyfajta véleményvezérnek is (halkan jegyzem meg, hogy a Nescafé Hungary Facebook oldalnak 40 000 körüli rajongója van összesen) a játékost. A rossz döntés a vállalat részéről akkor született amikor úgy hirdettek meg egy pályázatot, hogy az a hagyományos szabályoknak felel meg, de egy közösségi oldalon keresztül mozgósítanak rá.

A játékos Szolnoki János felháborodott a zsűri döntésén és harcolni kezdett. Sikerült hypeot generálnia az ügy köré, ennek köszönhetően a márka ?bepánikolt?. Először a szabályzatra hivatkoztak, majd próbálták rábírni a játékost, hogy hagyjon fel a kampánnyal végül letiltották a rajongói postokat az oldalon. Ezt követően már csak azt tudom elképzelni ezen a síkon, hogy a vállalat bepereli a játékost lejáratásért. Csakhogy ez sem vezetne megoldáshoz, hiszen ez már a játékoson is túlmutat, az emberek már azonosultak a problémával így őket is bosszantja az ügy. A bezárkózás pedig csak olaj a tűzre.

Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy nem lehet-e ezt a helyzetet a márka hasznára hajtani? Ha egy kicsit tudnának lazábban viszonyulni a kérdéshez ?persze ezt kívülről könnyű mondani- akkor áthozhatnák azt az üzenetet, hogy ?látjátok a Nescafé tényleg felpörget?. Emellett mivel a közösség ennyire kiáll Szolnoki János projektje mellett közönségdíjban lehetne részesíteni. És itt vissza is térünk az egyetlen rossz döntéshez, úgy meghirdetni egy pályázatot, hogy a Facebook lájkok száma is kell ahhoz, hogy bejuss a pályázók közé és ehhez nem felállítani közönségdíjat ?bátor? döntés volt. A közösségi média használata gyors reakciót kíván és a közösség igényeit kell szem előtt tartani.

Viszont ez a példa kiváló tanulópélda arra, hogy a social media használata is nagyon nagy stratégiai érzéket követel és nem érdemes belevágni kríziskommunikációs tapasztalatok nélkül. Egy egy nyertest is azonnal lenyomoznak a játékosok, gondoljunk csak bele a Nissan Micra játékba ahol a community manager barátja nyerte meg az autót.

Sajnálom,hogy ez a jó kis projekt elcsúszott ebbe az irányba, mert maga az ötlet és a játék is nagyon jól indult. Remekül összekötötték a feladatot a branddel: ?A KÁVÉZÁS KÖZBEN KIPATTANT ÖTLETEK?. De talán még egy kávét ihattak volna a készítők is, hogy eszükbe jusson a közönségdíj? 

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookonvagy twitteren!

November másodikára taxis demonstrációt hirdetett több taxis szervezet a fővárosban. A kétórás forgalomlassító tüntetés több helyen megbénította Budapest közlekedését. A szervezők nyilatkozatai alapján 1000 körüli taxis résztvevő harcolt az érdekeikért. Azonban azzal, hogy szmogriadó alatt püfögtek a városban, hosszú távon lehet, hogy többet ártanak maguknak a kommunikációs háborúban.

A szerda délutánra tervezett demonstráció előtt pár órával hirdettek szmogriadót Budapesten. Lehet összeesküvés elméleteket gyártani, hogy a riadó csak azért volt, hogy megakadályozza a város vezetése a taxis tüntetést. De bízom abban, hogy azért ez nem egy traktorral behajtani tilos projekt a jelenlegi vezetés részéről (Demszky Gábor akadályozta meg így a gazdák tüntetését a fővárosban ? a szerk.). Ráadásul már a riadó magasabb fokozatba lépett, hiszen kitiltották (este 10ig) fekete és a piros matricával rendelkező gépkocsik behajtását.

Lépjünk eggyel hátrébb. Milyen céljai lehetnek egy ilyen demonstrációnak? Mi értelme 1000 kereső taxist kivonni 2 órára a forgalomból és miért éri meg a belváros életét megbénítani? Egy ilyen akcióval erőt demonstrálnak a meggyőzni kívánt féllel szemben (hiszen eddigi érveikkel ez nem sikerült), azaz megmutatják, hogy sokan vannak és ha nem veszik komolyan a kéréseiket akkor ?ez esetben- politikai kárt okoznak a városvezetésnek. Ez akkor működik a gyakorlatban, ha látszik, hogy a tömeghez egyre többen csatlakoznak. Így egyre nagyobb nyomást gyakorolhatnak és egy idő után sikerülhet eredményeket elérni. Ez elsősorban kommunikációs csata, ahol a lakosság -?szenvedő tömeg?- csak eszköz. Viszont mivel ezt a tömeget impulzus éri szívesen foglal állást az egyik vagy a másik fél mellett. Ha pedig ez megtörténik, akkor a több szimpatizánssal rendelkező egység erősebb a kommunikációs csatában is.

Csakhogy a szerdai demonstráció kapcsán nem csak szimpatizánsokat nem gyűjtöttek, de több elzárkózó érdekvédő szervezetet szereztek maguknak. ?A Taxi Fuvarszervező Társaságok Szövetsége, a TFTSZ egyébként nem támogatta a szerdai megmozdulást, mert álláspontjuk szerint éppen a tüntetést szervező szakszervezet miatt akadt el a tarifáról folytatott tárgyalás.?

A fővárosnak azonban annál jobb kommunikációs paneleket sikerült gyártaniuk. Miszerint a szmogriadó estén nem túl humánus a taxisok jogaiért harcolni, a városvezetés és a többi szervezet is éppen a környezetkímélőbb motorokért harcol. A forgalom lassításával tovább növelték a levegő szennyezettségét, hiszen dugót okoztak. És még sorolhatnánk. Ezek után a taxis szervezetek már nagyon nehezen válhatnak szimpatikussá a városlakók körében. Ráadásul a szerdai tüntetés leginkább az árakról szólt, ezzel a témával pedig még nehezebben azonosulnak a fogyasztók.

Ha pedig a tömeg nincs velük a jövőben még könnyebben söprik le a politikai döntéshozók javaslataikat, mondván a többség érdekeit kell szolgálniuk.

A Taxis szervezet helyében meggondoltam volna a demonstráció elhalasztását, ezzel komolyabbá téve magamat a közvélemény szemében. Hiszen felelős döntéseket hozok a lakosság és az általam képviselt szervezetek érdekében. Így az évek óta jobb megítélésért küzdő taxisok reputációja is javulhatott volna a közvélemény szemében.

Az már egy másik posztot is megérne, hogy nem volt egy szervezet sem (se politikai párt, se környezetvédők) akik a szmogosítás ellen tüntettek volna. Pedig ezt az eszközt akár a politikai vezetés is használhatta volna a közvéleményben betöltött pozíciójuk erősítése érdekében?

Összefoglalva:

• November másodikára hirdetett taxis demonstrációt több érdekvédelmi szervezet
• Ezen a napon hirdetett szmogriadót a főváros, de a szervezők nem módosítottak terveiken
• Ez a fajta tüntetés hosszútávon többet árthat az ügynek mint használhat. Hiszen nem találnak partnereket maguknak.
• A demonstráció elhalasztásával jobb megítélést érhettek volna el. Felelősebb, komolyabb tárgyalópartner imázsát építhették volna fel.
• Egy nyugat európai városban valószínűleg sokkal harsányabban foglalkozott volna az üggyel a politika és a környezetvédők, ezáltal a média is.

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy twitteren!

Tegnap volt szerencsém megnézni egy 4D-s mozifilmet egy jó barátomnak köszönhetően. Mióta létezik a 4D ultrahang, nem értem, hogy mit is jelent ez valójában. Éppen ezért mikor meghívtak a premier előtti vetítésre nem is foglalkoztam azzal, hogy milyen filmet nézhetek 4D-ben. Az foglalkoztatott, hogy megtudjam, mi lesz a 4. dimenzió.

A film (Kémkölykök 4D) előtt a 3D-s szemüveg mellé egy kis kártyát kaptunk, amin 8 szám szerepelt. A kártyát magunkkal kellett vinni és az utasításoknak megfelelően használni. A mozi előtt egy rövid instrukciót kaptunk: Kapard a megfelelő számot, amikor meglátod a vásznon. Ne kapard előbb, mert úgy nem lesz jó.

Kíváncsian vártam, hogy vajon milyen illatokat fogok érezni. Azt már kaparás nélkül is éreztem a kártyán, hogy édes szagok fogják majd eltölteni az orromat. A 8 illat között a nézők élvezhették a fing, a fika, a hányás és a gumicukor illatát is. Kicsit morbidnak éreztem, amikor az egyik szereplő éppen az orrát túrta és nekünk kaparni kellett és szagolni. De ez egy 10 éveseknek szóló film, így ők biztos élvezhetik. Ráadásul gondolom nekik a 3D már unalmas?

Nem is a film az, ami megfogott az egész storyban, hanem az, hogy vajon ez-e az az irány amerre a mozizás tart? Szerintem van lehetőség abban, hogy a közönséget minél aktívabb résztvevővé tegyék a filmnézés közben. Ezen a premier előtti vetítésen gyerek alig volt, az átlag életkor 30 volt. Ennek ellenére, amikor kellett, mindenki izgatottan dörzsölte az illatkártyát, a nézők élvezték, hogy nem csak passzív figyelői az eseményeknek. Persze nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a legjobb módszer, ha fing szagot kapargat az ember. De mondjuk, az érdekes lehet, ha ízesített cukorkákat kell bevennie a nézőnek a megfelelő résznél. Mondjuk egy jó kis  vacsorás jelenetnél egy Bolognai spagetti ízűt?:)

A hirdetőknek is rejlik lehetőség abban, ha a nézők aktív résztvevővé válnak. Képzeljük csak ela legnagyobb gumicukor- vagy chips gyártó termékeit. Külön-külön csomagolnak néhány mintát és a film megfelelő részénél (amikor a szereplők éppen azt eszik) mi magunk is a szánkban érezhetjük ugyanazt az ízt, amit a kedvenc színészünk. Elég hatékony termékkóstoltatás lehet belőle.

Kíváncsian várom, hogy milyen próbálkozások lesznek a jövőben.

Összefoglalva:

• 4D mozizás interaktívvá teszi a filmnézést.
• Egy illatkártyának köszönhetően a nézők is érezhetik a vásznon látott jelenetek illatait.
• Szerintem a jövőben egyre jobban az aktív részvétel irányába megy a mozi ipar.
• Hirdetőknek is rejlenek lehetőségek abban, ha a nézőket aktív résztvevővé teszik.

Szeptember közepén robbant a botrány miszerint a Jobbik solymári politikusa, Kabai Zoltán tíz éven át pornózott. Először az ember azt gondolná, hogy az őszi politikai szezon hangulatát hivatott megalapozni a történet. De a hírek mélyebb értelmezéséből kiderült egyszerűen Kovi legújabb könyvének jól sikerült  PR akciójáról volt szó.

A képlet egyszerű vegyél egy sok botrányt felsorakoztató könyvet, válaszd ki azt amelyik a legnagyobbat szólhat és időzítsd úgy, hogy aktuális legyen. Persze ez a valóságban nem ilyen könnyű. Itt is igaz az az általánosság, hogy a kommunikáció ?bármilyen jó is az - nem helyettesítheti a jó terméket. Ugyan még nem volt szerencsém olvasni a Bűnös élvezet - Egy szexiparos titkai című könyvet, de biztos vagyok benne, hogy rengeteg más érdekes story kapott még helyet benne. Viszont a kiadó PR-osa kiválóan ráérzett arra, hogy az őszi politikai szezon kezdetekor egy ilyen szaftos hír nagyot robbanhat, főleg úgy, hogy a szélsőjobbos politikusok korábban is ismertek voltak szexbotrányaikról, tehát hiteles lesz az ügy a médiában. Ezzel a storyval ráadásul sikerült úgy kommunikálniuk a könyvet, hogy még bőven hagytak történeteket, amik miatt megveszik az olvasók Kovi írását. Ráadásul ennek a kommunikációs stratégiának köszönhetően sokkal szélesebb körben terjedt el a könyv létezése, mint amekkora a szerző rajongótábora.

Rendszeresen hallok rémtörténeteket az új könyvek eladása kapcsán. Sok kiadó küszködik azzal, hogy hogyan is vezesse be legújabb termékeit. Számukra hasznos lehet ez a példa, mert információim szerint a PR-on kívül semmilyen más értékesítést támogató eszközt nem használt a kiadó, mégis a Libri eladási listájának TOP5-jébe kerültek 1,5 hét alatt.

Persze egy bulvár uralta médiakörnyezetben az ilyen könyvek sokkal könnyebben kommunikálhatóak és ehhez hozzátett az is, hogy a szerző személye hitelesíti a történeteket.

A PR egyetlen vesztese az a Jobbikos képviselő akinek le kellett mondani a pártban vállalt feladatairól. Ezáltal véget ért politikai karrierje. Persze aki közszereplésre adja a fejét az készüljön fel arra, hogy az élete nyitott könyvvé válik előbb-utóbb (most még ki is adták...). A politikus ráadásul azzal, hogy nyilatkozott a kérdésben még jobban erősítette a könyv kommunikációját. Olyan mintha a kiadó fizette volna, hogy promózza a könyvet. Nem szégyen a pornózás, Ciccolina példájából látszik, hogy még parlamenti képviselő is lehet az emberből, csak nem érdemes titkolni?

Összefoglalva:

• A könyvek esetében is igaz, hogy a kommunikáció nem helyettesítheti a jó terméket.
• Kovi könyve kapcsán remek időzítés mellett egy olyan történetet sikerült megépíteni, ami széles körben ismertté tette a Bűnös élvezetet.
• Nem választottak ki túl sok  témát így sikerült megóvni a tartalmat ugyanakkor felkelteni az érdeklődést.
• A Jobbikos politikus azzal, hogy nyilatkozott a kérdésben tovább erősítette a könyv kommunikációját.

Nap mint nap hallok beszélgetéseket ahol az a téma, hogy ?ejj nem lenne ekkora baj, ha az ellenzék végre csinálna valamit?. De az az igazság, hogy ezek a kijelentések körülbelül annyira relevánsak mint a mindenkori kormánypárti politikusok által gyakran ismételgetett ? a kormányzati kommunikáció szar?.

Az ellenzéki pártokkal szembeni elégedetlenkedést főleg az LMP és az MSZP táborából hallhatjuk. De megfigyelhető, hogy egyik ellenzéki párt népszerűsége sem növekszik látványosan, annak ellenére sem hogy a Medián 2011 júliusi felméréséből kiderült, hogy a lakosság 60 százaléka úgy érzi, hogy az országban rossz irányba mennek a dolgok.

Nyilván sok mindenen múlik a népszerűség növekedés elmaradása, többek között a 2/3-os kormánypárti többségen, az erős jobboldali médián, stb. De azt sem szabad elfelejteni, hogy rendkívül nehéz kommunikációs gödörben vannak az ellenzéki pártok. Nehéz úgy kommunikálni bármit is, hogy az emberek tudják, hogy nem reális alternatíva az amit bármelyik ellenzéki párt tűz a zászlajára.  Hiszen azon kívül, hogy beszélnek róla érdemi változást nem tudnak kiharcolni. Sőt sokszor az érdemi javaslat is hiányzik.

Eleinte a Jobbik hatékonyan tudott megjelenéseket generálni a médiában, ez főként a ?saját? polgárőr egyesületeknek és gárdáknak volt köszönhető. Ezáltal a megítélésük is erősödött a szimpatizánsaik körében,  hiszen az állampolgárok valódi cselekvéseket tudtak párosítani a párt kommunikációjához. Azonban a jogi keretek egyre jobban beszűkültek ezért számukra is egyre korlátozottabbak a kommunikációs lehetőségek. A másik két párt (LMP, MSZP) a rendszeres (akár napi több) sajtótájékoztató tartásán kívül nem igazán talált még ki látványos, markáns ? a média ingerküszöbét átlépő-akciót. Hallhattunk nyári vízosztásról (MSZP) vagy filmklubról (LMP), de ezek nem igazán generáltak valódi megjelenéseket. Szerveztek tüntetéseket, de ezek sem hozták azt az áttörést, amire most az ellenzéki pártoknak kommunikációs szempontból szükségük lenne.

A parlamenti pártok politikusaiba az elmúlt 20 évben kitűnően beleverték, hogy sajtótájékoztatót kell tartani, de arról valószínűleg elfelejtettek szólni nekik a tucatjával fellelhető kommunikációs szakértők, hogy csak akkor érdemes sajtótájékoztatót tartani, ha olyan mondanivalója van az embernek, aminek van hírértéke. Persze tudom, hogy még tanulási szakaszban van a hazai politikai kommunikáció, de azt gondolom, hogy az örök bölcsesség ezúttal is működhet: A kevesebb néha több.

Nem beszélve arról, hogy a látvány sokszor fontosabb, mint maga a beszéd. Néha-néha feltűnnek kreatív megoldások egy-egy sajtótájékoztató kapcsán, de ezek olyan távol állnak az adott párttól vagy politikustól, hogy inkább kínossá válnak, mint sem hatékonnyá.

Rengeteg hasznos példát láthatunk majd az elkövetkező orosz és amerikai választások kapcsán. De ennél is hasznosabb az, ha megpróbálnak a kommunikátorok egy kicsit tovább nézni a párt akaratánál és stratégiai szinten kezdenek gondolkodni kommunikációs aktivitások kapcsán.

Összefoglalva:

• Hiába elégedetlen a lakosság nagy része az ország jövőjével kapcsolatban az ellenzéki pártok mégsem tudnak megerősödni.
• Mély kommunikációs gödörbe kerültek az ellenzéki pártok.
• A kevesebb néha több alapvetés most is igaz lehet, inkább a kreativitásra és stratégiára kellene helyezni a hangsúlyt a mennyiséggel szemben.
• Tanulási szakaszban van a hazai politikai kommunikációs szakma. Az orosz és amerikai választások kitűnő terepet adhatnak a tanulásra.