A blogger társadalom eléggé kritikus tud lenni, sokszor nem árt figyelni, hogy ne vigyük túlzásba a kritizálást személyes indíttatások alapján. Szeptember 15-i hétvégén Ópusztaszeren a Nemzeti Történeti Emlékparkba látogattam. Az első benyomások után vártam néhány napot, hogy kicsit messzebbről tudjam leírni tapasztalataimat, és ne csak kritikus, konstruktív is tudjak lenni.

Létezik Magyarországon egy Nemzeti Történeti Emlékpark, így nem sokan ismerik, de ha azt mondom, hogy az ópusztaszeri skanzenre és a Feszty körképre gondolok, már mindenki tudja miről van szó. Napjainkban trendi lett a nemzeti szó, ezt a turisztikai látványosságot még sem karolta fel a nemzet szele...

Nézzünk egy kicsit az egész létesítmény mögé. Egy évben körülbelül 150 000 ember fordul meg itt, tavaly pontosan 141 647 fő ám ebből több mint 31 000 fő ingyenesen (!) látogatta meg a kiállítást. A látogatók szám évek óta folyamatosan csökken, ami azért is sajnálatos, mert 2008-hoz képest 2009-ben ötször annyit (13.093.000Ft) költöttek reklámra és marketingre. Persze lehet magyarázni a gazdasági világválsággal, meg a meglepően alacsony marketing büdzsével, de az ötszörös büdzsé ellenére 5,59%-kal csökkent a látogatók száma. Ez akkor sincs egyensúlyban, ha egy mázsálón akarjuk mérni. ( Az adatokat a vállalat közhasznúsági jelentéséből szemezgettem - a szerk.)

Ráadásul a csökkenő létszámmal szemben az ingyenes látogatók száma folyamatosan növekszik. Létezik egy múzeumi kedvezmény törvény, amely értelmében a nemzeti ünnepek alkalmával az ópusztaszeri skanzen és egyéb létesítményei (kivéve Feszty körkép) ingyenesen látogathatóak. A vállalat a bevétel csökkenést főként ezekkel az ingyenes napokkal magyarázza, ami részben érhető is. De miért nem törekednek arra, hogy azokon a napokon amikor hatalmas tömeg érkezik a belépőjegyek hiányában más ódon jussanak bevételhez. Több olyan vállalat is van akik látnának potenciált a kultúráért érdeklődő tömegben.

No de mire elég az éves szinten 13 milliós marketing büdzsé?! Semmire. Egy ekkora intézménynél, csak a belső kommunikációra elmegy több millió forint. Már ha lenne belső kommunikáció. A teremőrök egymástól kérdezgették, hogy milyen belépők vannak (ugyanis szektorokra van bontva az emlékpark). Jól látszik, hogy ügyfélkapcsolati képzés közelében sem voltak szegény dolgozók, akik egész nap rejtvényt fejtenek a skanzen épületeiben.

Persze érthető, évi 150.000 ember közül sok bunkó is megfordul a létesítményben, akikkel nem könnyű az együttműködés. De a legtöbb látogató élményekkel szeretne gazdagodni, amihez a z üzemeltetők munkája is nélkülözhetetlen. Alig-alig vannak padok, biciklit nem lehet bérelni, a tájékoztatás bonyolult és szűkszavú, interperszonális kommunikáció pedig alig fedezhető fel. A park úgy működik mint egy létesítmény ami a fennmaradásért küzd, nem pedig úgy, mint ami a vendégek elégedettségéért.

A fizetett hirdetések és rendszeres arculati megújulások helyett ügyfélkapcsolati és belső kommunikációs képzésekre költenék, így a több tízezer elégedett vendég gerjesztené a magasabb látogatószámot. - Jelenleg 90%-ban panasszal van tele az emlékpark honlapja - a szerk.

Ezt a napot is megértük. 1 évesek vagyunk, a többes szám nem egy skizofrén tünet, Nélkületek -olvasók nélkül- felesleges lenne írnom, a ti kommentjeitekkel, leveleitekkel folyamatosan épül és fejlődik a blog. Eddig 66 bejegyzés született, több mint 100 komment, több ezer látogató és rengeteg levél.

Mit mondhatnék még ebben a fontos pillanatban, elérzékenyülten:)?! Köszönöm!

Folytatom és remélem Ti is folytatjátok az olvasást:)

A válság hatásai már kikristályosodtak, a gazdaság új irányt vett Magyarországon is. Ehhez az úthoz kell igazodnia a marketing és kommunikációs szakmának is és hogy hogyan, arra keresi a választ az idei Brand Festival október 21-én.

Pénteken szerveztek beharangozó sajtóreggelit a szervezők a Lánchíd 19-ben. A rendezvényen a Brand Festival workshop-jainak vezetői tartottak rövid ízelítőt a tervezett témákról. A sok érdekesnek nem mondható, idő kitöltés mellett Hoffmann Mária a Hoffmann Research International  stratégiai igazgatója egy figyelemre méltó belső felmérésükről számolt be. Nemrégiben kutatást végeztek ügyfeleik között arról, hogy hányan ismerik a marketing/kommunikációs döntéshozók közül a twittert. A több mint 100 vállalat vezetőjének 40%-a soha nem hallott a mikroblog szolgáltatásról, ami még ennél is megdöbbentőbb, hogy egyikőjük sem gondolt arra, hogy kutatási célokra használják.

Az eredmény több dolgot is felvet, vajon tényleg van-e potenciál a twitterben a marketingesek számára? Ha van, mi az? Ha nincs, akkor mire tudják használni a cégek a szolgáltatást? Manapság egyre gyakrabban jelennek meg cikkek a twitter üzleti használhatóságával kapcsolatban. Szkeptikus vagyok azon a téren, hogy a mikroblog a márkák imázsának erősítését nagy mértékben segítené -nem is való minden márkának-. Azonban a nagy márkák, napi fogyasztási cikkek gyártóinak semmiképp nem szabad figyelmen kívül hagyni a felületen végbemenő diskurzusokat.  Ráadásul az új kutatási trendeket a twitter ingyenes szoftverrel kívánja támogatni, így az a nagy vállalat aki nem fektet energiát ezen csatorna monitorozásába, befogja az egyik szemét és fülét, és fél szemmel, kéz nélkül próbál végighaladni a hatékony kommunikáció autopályáján.

Az lehet, hogy ma még Magyarországon, nem születhet reprezentatív minta a twitterre alapozva, de arra mindenképpen alkalmas, hogy "fókuszcsoportként" használjuk a magyar felhasználókat. Könnyen megtalálható véleményük, egy kis kutatás után egyszerűen beazonosítható profiljuk is. A vállalatoknak nincs más dolguk, mint "kiszivárogtatni" egy reklámkampány tervet vagy egy új termék prototípust és figyelni, hogy milyen reakciók, beszélgetések születnek.

Kíváncsian várom, hogy a közösségi média képe mikor fordul át a döntéshozók fejében izgalmas játékról hasznos marketing eszközzé? A Brand Festiválon lehet erre is választ adnak, de nálam nem fér bele a keretbe a 100ezres belépő.

Neked mi a véleményed? Te hallottál már a Twitterről?:) Mondd el kommentben!

A kormányváltást követő napokban az új kormány egyértelmű jelét adta annak, hogy gyökeres változások fognak bekövetkezni az online kormányzati kommunikáció területén. A netes társadalomnak szóló OMG üzenetet már lassan elfeledjük - ugyan gyökeres változást még nem tapasztalhattunk az állami oldalakat illetően - amikor Navracsics Tibor a web 2.0 elkötelezettje és Nagy Anna kormányszóvivő bejelentette a Kormányzati Karrier Expo-t amit ReGeneráció névre kereszteltek.

A kormányszóvivői tájékoztatón a média képviselői nem igazán ismerték fel a pop-upon szereplő robotot, de aki látta valamelyik Transformers filmet annak beugrik, hogy ez valamelyik bot (az autókból átalakuló robot), a hivatalos kommunikáció szerint Optimus fővezérről van szó. A kommunikáció során  egyedülálló, hogy egy ismert képregény hőst alkalmaznak a kampány arcaként. A kormányzati kommunikációval kapcsolatos kérdéseimet a kormányszóvivői irodának tettem fel. A válaszból - amit a Kreatív is megkapott, vagy én kaptam ugyan azt amit ők - a szerk.- kiderül, hogy miért e figura mellett döntöttek:

A ReGeneráció arculatához feltűnő, a kormányzattól elsőre szokatlan, ugyanakkor szerethető figurát próbáltunk választani. A rajzfilmből (s ma már mozifilmekből) is ismert hős, Optimus Fővezér alkalmas erre a szerepre: egyszerre testesíti meg a 21. századot, az ambíciót és az optimizmust is ? mindazt, amit a rendezvénnyel üzenni szeretnénk. A kezébe ugyanakkor aktatáskát rajzoltunk, hiszen mindezt a szellemiséget most a közszolgálatban igyekszünk megvalósítani. Nem véletlen, hogy a ReGeneráció jelszava: ?Alakítsuk át együtt a közigazgatást!?...

Az állam ?jó szokásával? szemben nem költött drága, központi honlapra: ez az első eset, amikor egy kormányzati kezdeményezés a Facebookon (és a blogszférában) építette fel hivatalos online megjelenését.

Azt nem tudom, hogy a Transformers figurák tényleg olyan népszerűek-e a 18-24 évesek között, de arra tényleg jó, hogy a kormányzatot mint munkahely robusztusságát ábrázolják egy kicsit kreatívabban. Az időzítést kicsit későinek tartom, 2 hét alatt erős közösséget építeni egy esemény köré szerintem nem lehetséges, csak rengeteg pénzből.

Ami a közösségi kommunikációt illeti, már az előző kormány is próbálkozott - inkább kevesebb sikerrel, leginkább a felsőbb döntéshozóknak köszönhetően - a szerk.- ezeken a felületeken. Például az Ország Tortája facebook profil, a h1N1 twitter profil és az ország karácsonya freeblog oldal. Tehát ami azt illeti ebben még nem történt igazi megújulás, ha csak abban nem, hogy az új kormány a freeblogról a blog.hu szolgáltatásra váltott. Ami nem rossz gondolat, hiszen onnan akár még az Index címlapjára is kerülhet egy-egy bejegyzés, főleg ha jó megállapodást kötnek a szolgáltatóval.

A facebook profilt és a blogot is rendszeresen frissíti a "Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság fiatal csapata". Az kampány jelenlegi szakaszában már broadcast és offline hirdetések, plakátok is fellelhetők. Az iroda válaszaiból kiderül, hogy a médiavásárlásra kevesebb mint 10 millió forintot költöttek. "A ReGenerációról szinte minden felsőoktatási intézmény hallgatói ETR/NEPTUN-üzenetet kaptak, továbbá pr-cikkeket, ill. banneres hirdetést helyezünk el több meghatározó felsőoktatási gyűjtőportálon."

A kampánynak köszönhetően eddig 1282-en lájkolták a ReGeneráció facebook oldalát. Az oldal bejegyzéseire átlagosan 3-5 reakció érkezik, ami jól megmutatja, hogy nem a rajongó gyűjtés az igazán nagy feladat, sokkal inkább a lájkolók aktivizálása. Viszont ami a ReGeneráció blogot illeti egész jó a lájkolási hajlandóság.

Örülök a web 2.0-ás kommunikációnak, de hiányolom az izgalmas kampány elemeket. Az mindenesetre elismerésre méltó, hogy ezt a csatornát hivatalosan felvállalják és használják is. Az irányt már megtalálták, de még mindig nem sikerült kellőképpen ellazulni a közösségi médián keresztüli kommunikációhoz. Jó lenne látni néhány vírus videót, a lájkolókat jobban aktivizálni, akár alkalmazásokkal, nyereményekkel, feladatokkal.

Persze lehet, hogy a szombati expo-ig még új elemek és eszközök látnak napvilágot, ha így lesz, arról mindenképpen beszámolok.

Szerinted a Transformers a 18-24 éves korosztály kedvence? Kommentelj!

Pár hete zárult a Toshiba Magyarország első facebook kampánya. Ahogy éreztem az online társadalomban nem keltett túl nagy visszhangot, nem is ezért írok róla. A leginkább az lepett meg, hogy a kampányról egy fizetett rádiós hirdetésben hallottam. A hirdetésben ugyanannyiszor hangzott el a Toshiba márkanév, mint a facebook (2-2). Az öt hetes kampány során minden héten sorsoltak egy-egy kamerát és egyéb ajándékokat.

A facebook kampánnyal kapcsolatban Szabó Tamásnak, a cég marketingvezetőjének tettem fel kérdéseimet. A válaszokból sok érdekesség megtudható a kampányról, például,. hogy a közösségi médiát nem szabad ingyenes médiafelületként kezelni, mert nem az. Szó esik arról a trendről is, hogy egyre többen helyezik az ügyfélszolgálatokat erre a platformra.

A Camileo kamerák bevezetésének social mediában történő kommunikálásának ötlete a Toshibától, vagy ügynökségtől származott? Melyik ügynökséggel dolgoztok együtt?

A Toshiba Magyarország a Morpho Communications-zel együtt adminisztrálja az oldalát a Facebookon, amelynek népszerűsítésére természetesen online eszközöket is használtunk.  Annak ötlete, hogy közösségi kampányt szervezzünk, adott volt, a Toshiba belevágott a webkettes működésbe, természetesnek láttuk, hogy a Camileo kamerák bemutatkozzanak a profilján.  A Toshiba Magyarország vezetőségében és a Morpho vezetőségében gyakorlatilag egyszerre fogant meg a gondolat, hogy el kell kezdenünk. A kérdés korábban se az volt, hogy kell-e ez vagy sem, hanem az, hogy mikor és mivel tudjuk elindítani.

Miért használtatok rádió hirdetést a kampányban? Nem lett volna érdemesebb online hirdetni?

Korábbi megállapodásaink alapján tudtunk print- és rádiófelületeket használni. Ezeket a Camileo márkanév elterjesztése érdekében használtuk fel, ehhez illeszkedett a Facebook oldal.

Vagy ez az aktivitás inkább Toshiba trendi brandjének építésére irányult? Azaz, a Toshiba fent van a facebookon, ezért egy "sexy" márka?

A közösségi média márkaépítő szerepe teljesen világos. Akit érdekelnek az adatok, számos hazai példát talál arra, hogy a különböző cégek, nemzetközi márkáktól magyar vállalkozásokig hogyan profitálnak a közösségi médiából. Köztudott, hogy a bevételnövekedéshez nem elég jelen lenni a Facebookon, mert ilyen értelemben a közösségi médiában nincs pénzforgalom. De egyfajta intenzív, erre a világra jellemző és ehhez a környezethez szükséges kommunikációval dúsított jelenlét olyan interakciót teremt meg, amelynek a vége láncreakcióban piacélénkülés lehet, tehát közvetve nagyon is lényegesen érintheti a cashflowt. Utána lehet nézni az egyre híresebb példáknak: mely cégek azok, amelyek csökkentették a call-center aktivitásukat, melyek azok, amelyeknek jóformán még website-juk sincs, mert minden kommunikációt a közösségi médián bonyolítanak. Bár ez a terület ijesztően fiatal, még annál is ijesztőbben gyorsan fejlődik. Valamennyien tanuljuk a lényegét, az elemeit, de például spontán fókuszcsoportban, hiteles visszajelzésekben verhetetlen. Ettől függetlenül nem szabad ingyenes médiafelületként kezelni. Rugalmasan és nyitottan kell azokhoz állni, akik érdeklődnek a márka iránt, és készen kell állni arra, hogy bármire reagáljunk, lehetőleg gyorsan és informatívan, ugyanakkor egy sajátságos, a márkára szabott hangon. Ez márkánként változó. Aki szeretné tudni, a Toshiba hogyan kommunikál Magyarországon a Facebookon, lájkolja az oldalt -- Mártonfi Attila nyelvészprofesszor szerint a lájkol egy magyar ige --, és állunk rendelkezésére, amiben csak kell.

Mit csinálnátok másként?

Mint mondtuk, tényleg nagyon fiatal a terület, még mindenki a tanulófázisban jár, mi is. Egyes részletekben már másképp gondolkodunk, mint az elején, ugyanakkor a sikeres lépések mutatják, hogy ez az eszköz kihagyhatatlan médium a 21. században.

Az első kamera kisorsolásáig körülbelül 3-400 rajongótok volt, majd utána hirtelen megduplázódott ez a szám (1-2 nap alatt). Ez minek volt köszönhető? Vásároltatok még több médiafelületet? Ha igen, hol?

A hirtelen növekedés annak volt köszönhető, hogy a kampány során (előre tervezett módon) elkezdtük az online világ eszközeit is használni. Hírlevelek, online hirdetések mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a lájkolók száma ilyen mértékben megugrott.

Köszönöm a válaszokat és a hatékony közreműködést!

Nagyon érdekesek a válaszok, de én még most sem vagyok meggyőzve arról, hogy a rádiós hirdetések facebookozásra ösztönzése megérte. Összességében a kampány megmozgatta a felhasználókat, mindenki hozott még 10 embert, hisz az emberek mozgósították barátaikat, hogy lájkolják a feltöltött videójukat. Ez a folyamat a játékosokat multiplikátorokká léptette elő és kisebb-nagyobb sikerrel de szerintem többnyire hatékonyan vették rá az ismerősöket, hogy lájkolják az oldalt és a videókat. Így ha nagy visszhangot nem is keltett a Toshibarátok kampány, de a Toshiba rajongói önállóan népszerűsíteni kezdték az oldalt a facebookon, így sikeresnek mondhatjuk. Ez a közösségi média egyik sajátságos vektora, az offline-ban nem megtalálható hatásokkal szemben.

Ötlet: 5/10

Oldal adminisztráció: 9/10

Médiavásárlás: 4/10

Neked melyik hazai facebook kampány keltette fel a figyelmedet? Szerinted érdemes "offline" hirdetni online tartalmat/aktivitást?

Tegnap hazafelé tartottam és volt időm minden főpolgármester-jelöltről vagy egy szórólapot vagy egy plakátot megtekinteni. A lanyha kampányban szerencsére nem kellett túl sok anyagot átnéznem. Érdekes volt, hogy Óbudán jártam, de Tarlós Istvánról egyetlen plakáttal sem találkoztam. Pedig azt gondolnám, hogy annak kellene lennie az egyik legerősebb bázisának. De ő kivár, csak a legvégén fog kimenni az utcára, de akkor szerintem nagyon intenzíven.

A másik érdekesség amit megfigyeltem, hogy a Jobbik jelöltjének (Staudt Gábor) plakátján az eddigi szigorú grafikai anyagokhoz képest egy kis mosolyjel is feltűnik (a jobb alsó sarokban). Ráéreztek arra, hogy Budapesten nem működik ugyanaz, mint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.

Az LMP-s Jávor Benedek plakátjain a szokásos sárga és zöld elemek köszönnek vissza. Plusz egy majdnem szivárvány színű kör a szlogennel.: Tiszta szívvel kézzel fejjel

Horváth Csaba az MSZP jelöltje még a Medgyessy által a szocialistáknál honosított sétáljunk együtt én vagyok a vezér formula köszön vissza. Nem volt időm sokáig nézni, de első ránézésre a karakterek rendben voltak.

Hazaérvén a plakátok által keltett érzelmek eluralkodtak rajtam és választói perverzitásként gondoltam meglátogatom a jelöltek honlapjait is. Jávor Benedek (LMP) a blog.hu motorját használja, a célcsoportnak ez maximálisan megfelel, hiszen a cél az lehet, hogy a választók lássák ők nem tudnak sok pénzt beleölni a kampányba, mert nem lopták szét az államot/önkormányzatokat.

Ezt követően próbáltam Staudt Gábor (Jobbik) oldalát megnézni, ami nem ment könnyen, mert a googleben csak a 2. oldalon kapott helyezést. ? Lecserélhetnék a jobbik.hu fejlécét, mert Morvai Krisztina még mindig államfőjelöltként üzen- . A jobbik jelöltje egy subdomaint kapott a jobbiktól, ez is egy költséghatékony megoldás. Az oldala szép fehér és tiszta, nem köszönnek vissza olyan erős radikális motívumok mint a párt weboldalán. A jelölt pedig nekem olyan mint valamelyik krimi sorozatból egy nyomozó, mármint karakterét tekintve.

Tarlós István (Fidesz) honlapjának színvilága inkább emlékeztet a régi SZDSZ-re mint a mostani Fideszre de ez érthető is, hiszen Tarlós anno még velük focizott. Az oldal egyébként szép, letisztult. Bár ez a stock plecsni nem túl eredeti.

Horváth Csaba (MSZP) honlapja számomra elérhetetlen, ezt nem is értem. Keresgéltem a neten és már a múlt héten sem lehetett elérni. A lapon csak annyit olvashatunk, hogy elveszett (Gone). Vagy ez egy újabb remek kampány ötlet az Elveszett póni után, most Horváth Csabát kell megtalálnunk?!Ennyire nem frissítik? Hiszen korábban volt és működött neki, most észre sem veszik, hogy nem megy vagy mi történt?!

Az biztos, hogy a mostani választásokat sem az internet fogja felrázni, sőt nagyon minimálisan gondolom, hogy befolyásolja az eredményeket. De azért egy weblap igazán működhetne minden pártnál, hogy az elvetemültek - mint én- legalább elolvashassák, ki mit ígér, megnézhessék a szép kis fényképeket. Messze még az idő, amikor készség szinten kezelik az online világot a politikusok, ennek előjelei egyelőre csak az LMP-nél figyelhetőek meg. Ott vannak jó kezdeményezések.

Neked melyik a kedven főpolgármester-jelölti oldalad?!:) Írd le kommentben!

[caption id="attachment_736" align="aligncenter" width="453" caption="Lottó nyertes (1957-ből) Fotó: Szerencsejáték Zrt."][/caption]

Nem lottózom, így bátran ígérem, hogy ha megnyerem az 5-ös lottót akkor kiállok a nyilvánosság elé. Ezzel hazánkban nem sokan vannak így. De nem rég olvashattunk az Nagy-Britanniai Stacey Bywaterről aki 18 évesen megnyerte az ottani lottó fődíját. A fiatal ápolónő pedig boldogan állt a nyilvánosság elé és mesélte el terveit a nagy nyereménnyel. Ez eddig csak egy egyszerű bulvár hír. Nem is ezért érdekelt...

Miközben olvastam a brit lapokat - mindegyikben kiemelt szerepet kapott a hír- azon gondolkodtam, hogy milyen hatalmas ingyen PR-hoz jut ezáltal a helyi szerencsejátékért felelős vállalat (amely logójának ismertsége 95%-os). Napokig, ha a beszélő érdekes, akkor akár hetekig kiemelt témává válhat az, hogy valaki lottózott és nyert. A Nemzeti Lottót szervező Camelot Group  pedig ezt nagyon jól ki is használta, az összes fotón ott volt a lottó logoja, még a pezsgőspoharat is ők adták. Jól látszik, hogy a nyilvánosságra hozatalon egy egész stáb dolgozhatott. A beszélő kislányt felkészítették, a szájába adták a sound bite-okat és figyeltek az értékes PR felületek kihasználására.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon itthon a Szerencsejáték Zrt. miért nem használja ki ezeket a lehetőségeket. Néhány vélemény szerint azért, mert igazából senki nem nyeri meg a főnyereményt, az politikusokhoz vándorol. Gondoltam azért utánajárok, hogy itthon mi a helyzet. Felkerestem Tulik Ágnest a Szerencsejáték Zrt. szóvivőjét, aki készséggel válaszolt kérdéseimre. Mint megtudtam ők lennének a legboldogabbak, ha a nyertesek kiállnának a nyilvánosság elé -azaz ők is látják, hogy ennek mekkora PR értéke van-. Azonban ők nem beszélhetik le, nem beszélhetik rá nyerteseiket a szereplésre. A nyertesek kilétét pedig - szerencsére- védi a személyiségi jogokról szóló törvény. Ha nem akarnak a nyilvánosság elé állni, adataikat titkosan kell kezelni. Az utolsó ismert lottó nyertes Szemlédi András volt aki egy reklám figura, de a 2004-es kampány sikeressége jól szemlélteti, hogy az emberek mennyire vevők a nyertesekre akik kiállnak a nyilvánosság elé.

Érdekes, hogy még a rendszerváltás körüli időkben rendszeres volt a nyertesek nyilvánosságra hozatala. Azonban valahogy mostanra sokkal jobban bezárkóztunk és nem kíván egy nyertes sem a rivaldafénybe lépni. Persze érthető, hisz félnek a bűnözőktől, a rég nem látott családtagoktól, stb. De azt gondolom, hogy ha valaki ezt nem nyereménynek hanem lehetőségnek tekinti akkor akár a saját imázsát is megépítheti belőle. Ha egy olyan személy nyer aki tudja kezelni (lelkileg) a nyilvánosságot, akkor akár hosszú távon profitálhat is a szereplésből. - Igen azt gondolom, hogy még egy milliárdosnak is szüksége van profitálásra, éppen az okozza a legtöbb problémát ha a nyeréssel egy időben minden civil foglalkozással felhagyunk-. A profitálás alatt nem feltétlenül azt értem, hogy további pénzt kereshet -de akár azt is-, hanem, hogy olyan ügyek mellé állhat, amelyek rajta keresztül könnyebben kapnak nyilvánosságot, mivel ismerté vált.  Ha a nyertes jól menedzseli magát akkor akár még szponzori pénzt is kicsikarhat a Szerencsejáték Zrt-től a nyereményén felül...

A szóvivő elmondta,  nyilvánosság vállalása a "gazdag" országokban jellemző, ahol ez társadalmi elismetséget hoz és nem irigységet szül. Szerintem ez egy fajta tükör is társadalmunkkal szemben, valószínűleg a nyertesek elfogadottság nem lenne összehasonlítható a nyugati példákkal. Az Amerikai Egyesült Államokban viszont kötelező a nyertesek nyilvánosságra hozatala.

Szerinted irigy vagy elfogadó lenne a hazai társadalom egy lottó nyertessel szemben?

Sokszor hallottam már a próbavásárlásról (mystery shopping), de eddig csak elképzelni tudtam, hogyan is működhet egy ilyen a valóságban. Hétvégén egy jó barátomnak köszönhetően beleláttam ebbe a világba és rengeteg érdekes dolgot tapasztaltam. Konkrét eredményeket még nem tudok megosztani, mivel augusztus végéig folytatódik a kommandó, de sok érdekes tapasztalatról már most beszámolok.

Meglepődtem mikor megtudtam, hogy milyen cég számára végezzük a próbavásárlást. A cég egy vendéglátóipari franchise, egyáltalán nem nagy, de nem is a legkisebbek közé tartozik. A hétvégén több helyen teszteltük a termékeket és a kiszolgálás minőségét. A tesztelések alkalmával rájöttem, hogy ez egy külön szakma. Nem elég csak vásárolni egyet megkóstolni és elmondani, hogy jó-e vagy nem?! A környezetet, az embereket, a hozzáállást, az elkészítési időt, minőséget és még sok más tényezőt is  folyamatosan figyelni kell. Ráadásul egy idő után már nem esik jól a mindenki kedvence ilyen nagy mennyiségben.

Ez egy olyan akció volt amelyben a vásárlások végén majd minden esetben felfedtük magunkat. Hiszen a cég szabályai szerint jutalmaztuk az adott egységeket. Éppen ezért hosszú távon nem is hajthatja végre ugyan az a személy ezeket a vásárlásokat. Megtudtam, hogy van arra példa, hogy a vendéglátósok feltöltik a próbavásárlók fényképét közösségi oldalakra, vagy blogokra, hogy megismerjék őket. - Erről a VPOP ellenőrzések jutnak eszembe a Józsefvárosin, pedig ez nagyon nem erről szól. A tulajdonosok érdeke is, hogy vendégeik elégedettek legyenek.- A felfedést követően többnyire boldog arccal találkoztunk, a legtöbben örömmel nyugtázták, hogy ez a cég ilyenre is figyel.

Sok cég alkalmaz(hat) ilyen eszközöket a minőségbiztosítás érdekében. Nem is kell messzire visszatekintenünk, hiszen nemrég jelent meg az INDEXen egy kissé PR szagú cikk a Sziget Dreheres minőségellenőréről. És ez az ami számomra is érdekes. A cég amelynek a próbavásárlást végeztük, csak a vendéglátó helyek felé kommunikálja az akciót. Ami természetesen jó, mert így elégedettebb vásárlókat eredményeznek, amely alapvető követelménye a hosszú távú márkastratégiának, illetve  növeli a termék presztízsét. De nem szabadna megfeledkezni arról a PR és marketing értékről sem amelyet egy ilyen akció eredményezhet. Hiszen reklámozhatja bárki, hogy milyen jó minőséget árul és képvisel. De sokkal nagyobb bizalommal fordulunk olyan cég felé amelyről tudjuk, hogy a "mi érdekeinket" képviseli és még titkos kommandót is szervez azért, hogy mi a legjobb minőséget kaphassuk.

Az akció végén mindegyik helyről részletes "jelentést" kell készíteni a tapasztalatokról, objektívan. Egy dolog a próbavásárlás maga, de az is kérdés, hogy az ilyen tapasztalatokat a cégek mennyire veszik komolyan? Építenek-e rá? Befolyásolja-e a stratégiájukat? Szerintem egy jó próbavásárlási kampány ér annyit mint bármely közvéleménykutatás.

Sok ilyen akcióról hivatalosan nem hallottam, lehet azért mert az eredmények nem mindig túl pozitívak? Vagy csak azért, mert a kommunikációba nem kívánnak energiát fektetni?

Neked mi a véleményed?